[You must be registered and logged in to see this image.]Teste vibrált a feszültségtől, ezt a vak is láthatta. Megfeszülő állkapocs, melyen ütemesen rángat egy ideg, megnyúlt agyarak és hosszú, vasmarokkal tartó fogó ujjak, amik mélyen belevájtak a karjai között tartott madárka vékony felkarjába. Nem foglalkozott ezúttal azzal a ténnyel, hogy sokkal erősebb a másiknál és azzal pedig pláne nem, hogy olyan nőt vonszol végig a kihalt parkolón, aki erősen alultáplált. Az átlagnál is sápadtabb bőre és vékony, szinte már-már sovány végtagok, mind erről árulkodtak, ő pedig nem volt hülye. Annak ellenére, hogy az Égszemű valószínűleg totál annak nézte. Ezt pedig nem tűrhette. Seriffként megszokta, hogy a városban mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül. Vámpírjait kézben tartotta, annak ellenére, hogy mostanában több volt a kihágás, mint kellett volna, ez még belefért. Viszont az, hogy egy újszülött nézte őt totál idiótának, pillanatok alatt felbaszta az agyszerkezetét. Hatalmas szerencséje volt, hogy hatott rá, mint nő, máskülönben félrerúgta volna a magával szemben felállított szabályokat és leszakította volna a fejét. Ha valakinek mond valamit, elvárja, hogy a másik ellenállás nélkül teljesítse kívánságát. Amennyiben ez nem sikerül, megtorlásban részesül. Ilyen egyszerű a történet. A szökött madárkával is szívesen így tett volna, valami azonban megállította őt ebben. Bármennyire dühös volt rá, koránt sem olyan megtorlásban részesítette volna legszívesebben, ami elvárható lenne. Sokkal inkább gondolatai egy dolog körül jártak: Minden áron szerette volna magához rántani, a falhoz illanni vele és arccal nekinyomva a kőkemény felületnek belé vágni gyémánt keménnyé duzzadt férfiasságát. Nem foglalkozott volna azzal, hogy a nő szűz, vagy sikítozik-e a fájdalomtól. Egyszerűen csak enyhítenie akarta valamiképpen a testében egyre magasabbra csapó haraglángokat. Az agyában megjelent kép ellenére sikerült visszafogni feltörni készülő indulatait. Autójának anyós ülés felőli ajtaját gyakorlatilag feltépte a nő előtt, ezzel jelezve, hogy szálljon be. Nem szólalt meg és nem is nézett rá közben, helyette a környéket pásztázta, ugyanis több tekintetet is érzett magukon. Szemeit résnyire szűkítve, komorrá rendezett vonásokkal pillantott végig a kastély előtti kisebb parkon, mely egészen az erdő széléig terült. A fák sötétjén tekintete könnyedén hatolt át, hiszen vámpírként a szeme hozzá volt szokva az éjszakához. Íriszei nem állapodtak meg különös árnyon és mivel támadást sem intézett senki feléjük, végül becsukta Égszemű melletti ajtót, és vámpírsebességgel megkerülve a járművet bevágódott a volán mögé.
El sem tudta képzelni, miféle különleges erő birtokában lehet a nő, arra azonban mindenképpen képes volt, hogy Dorian tomboló idegeit lenyugtassa egy pillanat alatt. Míg bocsánatot rebegett és próbálta elmagyarázni, hogy mit miért is tett, nem reagált egyelőre semmit, csak akkor mikor cím felhangzott ő pedig komor kifejezéssel bólintott egyet. Baj van az agyával? Hát ebben teljesen biztos volt ő is, tekintve hogy minden gondolatát hallotta, ha nem vonta be agyát védőfallal, ami meggátolta azt, hogy a másik elméjébe hatolhasson. Ez nagy hasznára vált már az évezred során, azonban olykor átokként szolgált. Ha nem koncentrált eléggé ezernyi hang szólalt meg egyszerre a fejében, ami olyan erős fejfájást okozott számára, mintha agyát bárddal hasogatnák ütemesen. Elviselhetetlen. Azonban ennyi évszázad után megtanulta kordában tartani képességét, tökélyre fejlesztette.
Elfordítva a slusszkulcsot, feldorombolt alattuk az 573 lóerős motor, ami csak arra várt, hogy végre gázt adva útra eredjen. Néhány pillanat alatt kiállt magán parkolóhelyéről, majd rátaposva a gázra rákanyarodott a főútra, ami egyenesen Seattle belvárosába vitte őket. Fagyos tekintetét egyenesen az előttük lévő útra szegezte, miközben egyre nagyobb tempóra váltott. Nem tartott attól, hogy elveszi az irányítást ilyen sebesség mellett, hiszen a vámpírreflexeinek köszönhetően teljes biztonságban vezetett.
- Seattle-ben élsz, de mi még nem találkoztunk. Ez elég furcsa. Minden vámpír az én fennhatóságom alatt áll a városban, beleértve téged is. – szólalt meg hosszú idő után, némileg enyhültebb hangnemben, azonban vonásai még mindig merevek és komorak voltak. Metsző tekintetét lassan a mellette kuporgó, apró nőre vezette. A műszerfal halvány fényében is tökéletesen kivette angyali arcának minden részletét. Sötét, szépen ívelt szemöldök, elképesztőek kék íriszek, amik ragyogtak a rájuk telepedő homályban is, fitos orr, lágy ívű ajkak. El sem tudta képzelni a bige, mennyire gyönyörű látványt nyújtott. Orrába áramlott farok keményítő illata, ami képes volt egy pillanat alatt kivágni agyában a biztosítékot.
- Megbocsátok, Cica. Lásd, milyen kibaszott elnéző vagyok. Azonban jó lenne, ha megjegyeznéd azt, amit mondok. Nem tűröm az engedetlenséget, főleg ha az én körzetembe tartozol. Bármit teszel, bármi történik veled én felelek érted a Tanácsnál. Ne akard, hogy büntetésben részesítselek. Szerintem a galamb lelked nem tenné túl magát rajta. – jegyezte meg morózus hangon majd visszavezette tekintetét az előttük elterülő fák szegélyezte útra, melyen a műszerfal szerint száznyolcvan kilométer per órával száguldottak végig. Mivel ezen terület nagy része erdős volt, nem tartott attól, hogy bárki is lekapcsolja őket gyorshajtásért. Ha pedig mégis, egy egyszerű kis elme trükkel ráveszi őket, hogy szakadjanak le róla. Vámpírlét egyik hatalmas előnye. Bármit megtehetett az emberekkel anélkül, hogy ellenállásba ütközött volna. Úgy manipulálta őket, ahogyan csak úri kénye tartotta és a legszebb az egészben az volt, hogy bármire is vette rá őket, végül semmit nem varrhattak a nyakába, ugyanis ha úgy akarta az emlékeitől is megfoszthatta, mintha nem is találkoztak volna. Volt egy olyan érzése, hogy a mellette ülő Égszemű nem tartozott abba a kategóriába, aki lelkiismeret-furdalás nélkül használja ki bárki gyengeségét is. Egy Mester nélküli, ártatlan virágszál. Szinte ordított a helyzet azért, hogy Dorian csapjon le az alkalomra. Túl magas volt az a kibaszott labda.
Húsz perc száguldás után lekanyarodott az útról egyenesen a hotel parkolójába, ahol csupán néhány kisebb, az ő luxus járgányánál jóval alacsonyabb kategóriájú autó állt. Szén színű íriszeit végigvezette az átlagos épületen, ahol a nő minden valószínűséggel lakott. Rohadtul remélte, hogy egyedül, nem pedig valami átkozott faszfejjel. Máskülönben első dolga lesz eltakarítani őt az útjából, ugyanis egy dologban teljesen biztos volt a vele eltöltött idő alatt. Megakarta szerezni, bármi áron. Majd engedelmességre tanítja ő a kicsikét, és olyan lesz, mint egy doromboló kismacska. Erről ő maga fog kezeskedni.
A gondolat hatására Dorian ajkaira féloldalas vigyor húzódott, végül jobbját kinyújtva és leállította a motort. Lassan az égszeműhöz fordult. Közelebb hajolva hozzá mutató és középső ujja közé csippentette apró állát, hogy arra kényszerítse, hogy ráemelje ragyogó tekintetét.
- És most szépen felmegyünk hozzád. Ne aggódj, nem foglak megerőszakolni. Nem szokásom. Általában a nők előbb kínálják fel magukat. – pofátlan vigyorra húzódott a szája. – Megnézem elég biztonságos-e számodra a hely. Olyannak tűnsz, aki vonzza a bajt. Nem szívesen látnálak karóval a szívedben, Cica. – néhány pillanatig még közvetlen közelről fúrta tekintetét a nőébe, majd elhúzódva tőle kinyitotta az ajtaját, hogy újfent vámpírsebességre kapcsolva a nő előtt is kitárja azt.
- Mutasd az utat. –jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.