Hála a tévécsatornának ahol dolgozom, a mai nap sem lesz ágyban reggelis, látástól vakulásig ivós, drogozós, szexelős. Az ajándékozás, egészséges életmód és minden szép színes, szagos maszlag nevében kell ma Tacomába utaznom. Jön a karácsony. Ha nem bukott angyal lennék még a fülemen is karácsonyi gömbök lifegnének. De szerencsére még Jézus előtt buktam, így nem is tudom, nem is kell tudnom, hogy a nyomorultak a padláson mivel ütik el az idejüket ilyenkor a kapuban. Milyen megváltás, hogy nekem nem kell ott az időmet elcseszni. Cserébe megmutathatom országnak világnak, hogy milyen jófej is vagyok. Jelenleg Dylan Park néven futok. Több angol és koreai albumot adtam ki, műsoraim vannak. Röviden most éppen a figyelem után mohóskodom.
A Tacomai kórházhoz érkezik a konvoj. Én vagyok a sereghajtó, mert én hülye erre a jogosítványomra is megcsináltam a túlméretes szállítmány kísérői vizsgát. Sajnálom a Maserattim, amiért ki kellett raknom a tetejére a sárga villogót. De szerencsém is volt, mert útközben nem zaklatott senki. A producerek és egyéb fejesek elől mennek. Enyém a kocsim, üvölthet a zene. Csak a követési távolságokra kellett figyelnem.
Átadom a portásnak a személyim és a jogsim, hogy felvehesse az én adataimat is, majd szinte oda se figyelve veszem vissza és követem a társulatot. A főépület előtt már kisebb tömeg tolong, hogy fogadjon minket. Fotóznak minket és a helyi tv stábja kezd kipakolni. Kezdem magam kicsit kereszttűzben érezni. Kiveszek egy hatalmas üveg koreai savanyúságot, avagy kimcsit a kocsim hátsó üléséről. Ezt én magam csináltam. Kiszúrom magamnak az egyik legszebb pofit a tömegben. Szerintem úgy terelték ki ide kötelességből. Odasompolygok hozzá üvegestül és felöltöm a legszendébb mosolyom. Majd a szabad kezemmel finommal megfogom a csuklóját és ha enged, akkor egy lépéssel a kiiktatott fotocellás ajtó képzeletbeli küszöbének túloldalára vonom.
- Aish, micsoda felhajtás... - sóhajtok fel. - Tudna nekem segíteni? Ezt én csináltam. Segít nekem szétosztani azok között, akik nagyon szeretik a zöldségeket és ehetnek is?
Szinte ártatlanul mosolyogva nézek a nő barna szemeibe. Mintha tényleg menekülni akarnék a felhajtástól. De a figyelem jobb egyfelől. Minőségibb szórakozás.

©