Rora and Vins

- A fene! - szitkozódik miután az üvegpohár hangos csattanással ér földet majd megannyi apró darabra robban szét a kemény padlón. A kicsempézett konyha, amióta itt van az ellensége, hisz sokszor nem tudja megfelelő módon koordinálni a mozgását így egy-két edényt, tányért vagy poharat szempillantás alatt a túlvilágra küld, aminek következtében hosszas takarítás veszi kezdetét. Nincs ez most se másként. Meglepetésében mikor a pohár szétrobban ugrik egyet, így felkenődve a konyhaszekrényre, elkeseredetten néz végig a "művén", mely vörösre festi a fehér csempét.
Leguggolva egyesével kezdi el összeszedni a szilánkokat mintha legalábbis célravezető volna, mellyel csak annyit ér el, hogy néhány vércsepp is kerül a málnaszörp mellé.
Nem tartja magát életképtelennek még akkor se, ha túl sokáig élt együtt az anyjával. Jó, nem arról van szó, hogy az mindent megcsinált neki, de akkor is volt egy biztos pont az életében, aki ott volt, ha szükség volt valakire. Most viszont egyedül van mint a kisujja, nem számíthat másra csak magára és barátokra, akik igen csak kevés számmal fordulnak meg az életében, de egy-két stabil kapcsolata biztosan van és ez a lényeg.
Miután a nagyobb cserepeket összeszedi és a szemetesbe szórja, jókora léptekkel kerüli ki a maradék szilánkokat és a még mindig folydogáló üdítőt, majd papírtörlővel itatja fel azt, hogy a felmosónak kevesebb dolga legyen.
Ha jobban belegondol, ez az eset az otthoniakra emlékezteti. Mindig visz magával valamit otthonról bárhova is menjen, nem beszélve az örökös haragról, mely benne dúl. Nem tudja még mindig, hogy ez minek tudható be. Annak, hogy apja egy démon akinek vére megállíthatatlanul, egy vad ménes erejével dúl az ereiben, vagy szimplán az eddig látottak tettek be neki. Kegyetlenség, harag és gyűlölet mindenütt, most pedig, hogy próbál lábra állni egymaga, minden gyarló gondolat kísértetként kap szárnyat és próbál felkapaszkodni a hátán ezzel keserítve meg életét.
A tükör előtt állva igazítja meg fehér ingének gallérját, majd fekete zakót húz. Konkrét céljai nem voltak az estével kapcsolatban, de ha már van a lakásától nem messze egy kisebb szórakozóhely, akkor miért ne lépne le oda, hogy megigyon egy-két pohár töményet? Fiatal, élheti az életét gond nélkül nem? Még vet egy utolsó pillantást a konyhára ami immáron csillogva ragyog, majd becsapva maga után az ajtót, elhagyja a lakást.
- Egy whisky lesz - közli meglepően könnyedén az előtte álldogáló bögyös macával, ki alaposan, tüzetesen vizsgálja meg Vincentet.
- A ház ajándéka - csapja le elé a márványpultra, majd mellé könyökölve, közelebbről pásztázza a srác arcrezdüléseit ki meglepetten hőköl hátra.
- Miféle vagy, drágám? - soha nem volt oda a túlzottan rámenős nőkért, és ez meg is látszik rajta. Nem kezd el fintorogni vagy morogni, ezt a késztetést most sikeresen legyűri, sokkal inkább nagyot nyelve pillant félre, hogy elkerülje a témát. Csakhogy ebben a pillanatban egy igen érdekes incidens kelti fel a figyelmét. Nők elleni erőszak? Undorító és elítélendő! És bár sokan nem így gondolják, Vins elég maradi ami a nőket illeti. Számára a női "faj" szent és sérthetetlen még akkor is, ha vámpír vagy vérfarkas.
- Bocsásson meg - hagyja kettesben a nőt a whiskyvel, hogy a mosdók felé véve az irányt szimatolhasson egy kicsit.
Léptei teljes mértékben nesztelenek s ami zaj mégis kiszűrődik felőle, azt elnyomja a hangosan dübörgő zene mely a mosdó felé haladva egyre csak megállás nélküli, mantrázó dobszónak hat.
Nem szeret belekeveredni balhékba, elvégre nem rá tartozik. De soha nem bírja megállni, és valljuk be őszintén, melyik "jól nevelt" férfi tudja azt végignézni, ahogy egy nagyra nőtt barom a nyakánál fogva szorít egy fiatal lányt a falhoz?
- Bár nem vagyok kislány - utal a pasas kérdésére - én mégis azt mondom, hogy talán el kellene engednie őt - javasolja a nagydarabnak miután megáll mögötte.

Rora and Vins

Mély sóhajjal próbálja kimutatni nemtetszését az elé könyöklő bögyös macának, ki extra lelkesedéssel nézegeti hatalmas zöld szemeivel a srác arcát. Értetlenség ül az arcán, hisz nem igazán tudja megérteni, hogy ennek mégis mi baja van, mi a fenéért néz rá ilyen meredten? Nem szokta meg, hogy bárki rámozduljon, mintha legalábbis már most levonta volna a következtetést, hogy legszívesebben levetkeztetné itt helyben, mindenki előtt. Mindig kőkemény gondjai voltak az önbizalmával és bár sokan jelezték, hogy igen szemrevaló fickóvá cseperedett, ő ezzel mit se foglalkozik. Persze tisztában van az adottságaival, de démon léte miatt mindig háttérbe szorult az önbizalma. Tehát ő inkább az önsanyargató mazochista démonivadék, mintsem a bosszúvágyó, akaratos. De amilyen hullámhegyei és hullámvölgyei vannak manapság, soha semmi nincs kizárva.
- Mond, milyen vagy? Ilyen külsővel azt mondanám, hogy valami angyali teremtés, de ki tudja? Talán épp emiatt vagy démoni.
Zavartan köszörüli meg a torkát miközben kortyol egyet a whiskyből de ezek után már nyoma sincs, és csak hűlt helyét láthatja a lány a pult előtti bárszéken amire csak hamar új személy telepszik.
Vins gyors, de óvatos léptekkel indul el egy érdekesnek ígérkező eset felé, hisz ki más lenne ha nem ő, aki bármi hülyeségbe keveredik? A legtöbb normális ember inkább kerüli a balhékat és megóvja a maga kis bőrét a nézeteltéréstől mielőtt fejfájást okozna egy bunyó vagy hasonló. De férfi létének, démon vérének és amúgy is forró vérűségének köszönheti, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
Arra viszont nem gondolt, hogy ekkora darab állattal kell majd farkasszemet nézni, hogy megóvjon egy bajba jutott lányt, mert ugye kétség sem fér hozzá, hogy bajban van, elvégre ki az aki szórakozásból ken fel egy aprócska lányt a falra?
- Ouh, ez nekem fájt. Nem hagynám annyiba na dolgot - szól immáron a lányhoz, mintsem a hegyomlás méretű faszihoz. Legszívesebben már csak a p*csa megszólítás hallatán lekeverne egy maflást ennek a címeres ökörnek, de inkább nem teszi, hanem ökölbe szorítja maga mellett a kezét ezzel fékezve haragját.
- Nem tudom mi lenne a helyes válasz: "Igen, az vagyok, szóval takarodj el tőle mielőtt a szádba lépek", vagy" nem, nem a pasija vagyok, de valaki annál inkább, aki többre becsüli a nőket, mint a magadfajta nagyra nőtt barmok". - gyorsan adagolja a véleményének sokaságát miközben jeges tekintete többször találkozik hol az egyik, hol pedig a másik alakkal akikkel most éppen dolga van.
- Javaslom a későbbiekben gondold meg, hogy kibe kötsz bele. Abba, hogy kivel tartozol egy súlycsoportba - azt nem tudja, hogy konkrétan most mire érti. Azt sejti, hogy nem egyszerű emberről van szó a lány esetében, így ilyen formában a férfit is óvhatja kicsit. Ám már csak az, hogy végignéz a melákon láthatja, hogy képes lenne pofán vágni bárkit.

Rora and Vins

Nagy sóhajjal vakarja meg a tarkóját a pasi reakcióit látva valamint hallva. Mind emellett az is meglepi, hogy a lány milyen könnyedén reagál arra a mit ő mondott. Tekintete kíváncsian barangol át a lányra, s próbálja jelezni neki, hogy inkább most ne szóljon közbe, mert az a bolond tényleg felrobbanó fejjel ácsorog előtte. És egyelőre még úgy néz ki, hogy a lányra zabosabb, mint Vins-re, bár ki tudja?
- Elég sok mindent tartok viccesnek, de ezt a helyzetet baromira nem. Ellenzem, mikor egy erősen különböző súlycsoportú személy megy neki másnak, főleg akkor, ha a gyengébbik fél nő. Szóval nem, ez nem vicces - de az az lesz, ha jó alaposan kicakkozza a fülét, vagy seggbe rúgja párszor. És már most érzi, hogy valamilyen úton módon ha sokáig húzza a másik az agyát, akkor kapni fog. A most rendíthetetlenül határozott és kemény legény pasas sikoltozva fog menekülni mint egy gyáva kutya.
- Ha azt hiszed, hogy majd eljátsszuk a "gyere ki a hóra" dolog, akkor nagyot tévedsz. Ez már rég nem az a szint barátom. Nem tíz évvel ez előtt vagyunk, mikor ez volt a legkeményebb beszólás, és "keringőre felhívás" - alaposan végignézi a mozgását a másiknak, s gúnyosan elmosolyodik - nem gondolod, hogy egy seggrészeg bolonddal fogok megküzdeni?! Ennyire mélyre még én se süllyedtem - próbálja minél inkább paprikázni a helyzetet, hogy a másik végkimerülésig idegelje magát. De ha ütni fog, akkor ő is. Ez biztos.
És ezt a fajta kijelentést nem is kell túl sokáig húzni, mivel már emeli is a lány felé a kezét, mire az csak hátra tud tántorodni, a védekezés aligha sikerül. Mikor elsuhan Aurora arca előtt a nagydarab pasi ökle, azt Vins könnyedén elkapja, majd hátra löki egészen a szemközti falig, ő pedig továbbra is határozottan szorítja az egyre fehéredő öklöt.
- Megmondtam nem? Nem illik a kisebbeket és a gyengébbeket bántani - kék szeme pillanatok alatt rikító sárgára vált, benne a pupilla a macskákéra emlékeztető vékony csíkként feketéllik miközben mélyről jövő morgás vagy hörgés tör fel belőle. Karmai megnyúlnak mellyel mély sebeket váj a férfi öklébe és most belegondolva csak remélni meri, hogy komolyabb kárt nem tett benne.
- Javaslom, hogy emlékezz erre a napra, és jussak eszedbe! - mikor megszólal, hosszabb fogak villannak ki, mellyel leginkább egy nagymacskára emlékeztetheti a férfit.
Maga mögül tisztán hallja, hogy egyre több ember gyűlik köréjük, hisz "bunyó van" ezt nem lehet kihagyni ugye?

Rora and Vins

Az elmúlt napokban sikerült minden feltörni készülő haragját elcsitítania így azok a farkukat behúzva fordultak sarkon. Most viszont kezdenek ismét előmerészkednie s korlátot nem ismerve ostorozzák bensőjét magától a gondolattól, hogy ez a nagydarab barom képes lenne megütni egy nőt. Nem lehet Vincentet tökéletesen jól neveltnek mondani. Nem lehet ráaggatni a nőtisztelő jelzőt, viszont fizikailag soha nem bántana egyet se. Lehet, hogy védekezne ha az teszem azt, késsel menne neki, de biztos nem akarná kiverni belőle az életet még ha az ösztönei be is kapcsolnak. Ha átesne a holtponton, akkor lehet... ha az életét védené, akkor lehet. De jelen pillanatban most ő védi a lányt és nem venné jó néven, ha a másik ezt meggátolná.
A vadállat egyre gyorsabban és határozottabban próbál felszínre törni, bár azt nem tudja, hogy miként fog ez bekövetkezni. Tudja már kontrollálni az átváltozást, így félúton megtudja állítani. Nem lesz egyik pillanatról a másikra tigris vagy farkas, mikor elborul az agya, épp elegendő olykor a szemének rendellenes színben való ragyogását vagy épp a megnőtt karmokat megmutatni. De az is igaz, hogy nem tudja mindig kordában tartani a feltörekvő erőt, így csak annak köszönheti, hogy félúton megakad az átváltozás, hogy nem ura önmagának és nem tudja véghez vinni a folyamatot. Jobban örülne neki amúgy, ha nem lenne félig démon, ugyanis akkor szinte biztos, hogy nem lennének olyan erős és ingadozó dühkitörései mint amilyenek most vannak.
Őt még csak véletlenül se lepi meg, hogy sikerül elkapnia a gyorsan és rendületlenül érkező, Aurorát megcélzó kezet, majd elegendőt taszítani az ipsén ahhoz, hogy az a falra kenődjön.
- Milyen érzés, mikor te vagy az alávetett, mondd csak? Macsókám... - grimaszol undorodva a másiktól. Szinte látja ahogy a verejtékcseppek végigszánkáznak a másik férfi halántékán, ahogy az arcberendezése megváltozik s miként Vincente szeme teljesen átvált élénk sárgává, ő úgy sápad el. A gond csak az, hogy jelenleg a harag és az undor miatt ez nem jut el Vins agyáig. Csak akkor kezd el lazítani a szorításon, mikor meghallja a lány hangját mely óvatos és valamilyen formában kellemes is.
- Az ilyenek soha nem tanulják meg a leckét - hangja az imént hallott morgás ellenére most meglehetősen lágy és kifejezetten kellemes. Már nyoma sincs a démoni morgásnak és lassan a szeme színe is visszanyeri eredeti, rideg kék árnyalatát. Fogai normális méretben bújnak meg a szájában és a karmok is rögvest visszaalakulnak emberi körmökké. A vér persze ott marad a kezén, de ez könnyen orvosolható, csak egy kis víz és szappan kell hozzá.
- Ne lássalak többet - ezt még azért odaszúrja a másiknak, majd tekintetét átvezeti a mellette álldogáló lányra.
Ahogy ellép a másik férfi elől, jelzi neki, hogy ki van adva az útja menjen amerre akar csak érzéssel tegye mert mostantól megbillogozva fog élni, és Vins szemei bárhol megtalálják.
- Egyben vagy? - fordul a lány felé, s ha elhúzta a csíkot a másik, akkor vet egy undorodó pillantást a kezeire, melyhez a férfi vére tapad. Egy pillanatra még el is sápad a gondolattól, hogy megsebezte a másikat, de próbálja azzal nyugtatni kicsi lelke világát, hogy nem ejtett halálos sebet és más védelmének érdekében tette.

Rora and Vins

Általában soha nem ő az, aki a bunyót kezdeményezi sokkal inkább az aki leveri azt, majd a saját démonaival küzd amiért túlzásokba esett. Mindig próbálta megóvni magát attól, hogy cirkuszi majom legyen belőle, hogy ő legyen a leglátványosabb mutatvány amiért idegességében sárgán villódzik a szeme vagy épp előugranak a karmai. Sokáig rögtön átváltozott, amiért nem tudta kontroll alá vonni fizikai valóját, bár meg kell hagyni, hogy az sokkal kellemesebb volt. Engedte a vadállatnak, hogy kedvére cselekedjen, úgy is lehet mondani, hogy ő mint ember volt az alárendelt, míg a "szörnyeteg" énje a domináns, az irányító. Mostanra ez változott. Már ő az aki irányítja a másik felét, már amennyire képes rá.
Soha nem tetszett a többi alakváltónak a fizimiskája. Soha nem voltak oda érte, mert lerítt róla, hogy démon vér csörgedezik az ereiben, és aki nem vette észre maga, hát a pletykák mindig futótűzszerűen terjedtek. Viszont a hiedelmek ellenére, egyáltalán nem olyan rossz gyerek mint amilyennek tartják. Most is sikerül a lehető leggyorsabban visszakoznia és elhitetni magával, hogy ez a barom tényleg abbahagyja egy ideig a nők bántalmazását. Elhiszi, hogy ha most elengedi akkor minden rendben lesz, csak az ő lelkiismerete fogja bánni, amiért megint erőszakhoz kellett folyamodnia. Sajnálja igen, de nem tudta megállni. És ugyebár a gond ott kezdődik, hogy annak ellenére érez sajnálatot valamint szomorúságot, hogy ebben nőtt fel. Részben természetesen hasonlít az anyjára, akárcsak ő, Vins is ugyan olyan hirtelen haragú. Van amit nem lehet eltörölni és köt az a bizonyos vér.
Mikor a lány mibenléte felől kezd érdeklődni, örömmel hallja, hogy minden rendben van vele. Az viszont ténylegesen meglepi, mikor elkezdi őt a mosdó felé terelni, teljesen érthető magyarázattal.
Nem a vérrel van baja, mert látott már életében eleget. Sokkal inkább azzal, hogy az most megint az ő kezéhez tapad anélkül, hogy elvette volna a másik életét.
Gyorsan megnyitja a csapot és aládugja a kezét, hogy mihamarabb eltüntethesse a vörös nedűt és annak érdekében, hogy a szag is teljesen eltűnjön, szappant nyom a kezére és alaposan átdörzsöli vele a bőrét.
- Ezért a mosolyért még a lelkemen is száradhat a dolog - emlékszik vissza a szégyenlős, zavart mosolyra amit a lány produkált pillanatokkal ez előtt. Nem sokan mosolyognak rá és nem sokan veszik őt úgy emberszámba, mint ahogy azt most Aurora teszi. És akár hiszi a lány, akár nem, ez hatalmas segítség most Vins számára.
- Rendben vagyok igen. Csak tudod, van amit nem törölhet el az ember a múltjából és ha akarja ha nem, visszaköszön mikor épp nem számítunk rá - magyarázza miközben elzárja a csapot majd a mosdó melletti doboz felé nyúl, ami tele van gyömöszölve kéztörlőkendővel.
- Vincente. Nagyon örülök, Aurora - immáron ő is villant egy halovány mosolyt, mely az elmúlt hetekben nem igazán került az arcára, vagy legalábbis nem olyan őszintén mint most.
Vet egy pillantást a tükörképére, ahonnan az önnön ridegségű alakja pillant vissza. Világos szemek, barnás haj, kifejezéstelen arc. Ez a lidérces fantomkép mindenhova elkíséri és csak nagyon kevesen tudják elérni, hogy mosolyra kunkorodjon a szája széle. Azoknak viszont végtelenül hálás tud lenni.
- Remélem az a barom legközelebb kétszer is meggondolja mit csinál - egy darabi még biztos, hogy őrlődni fog ezen - meghívhatlak egy italra? Vagy inkább eliszkolnál innen?

Rora and Vins

- Biztos más is megtette volna csak nem voltak elég szemfülesek ahhoz, hogy idejében jöjjenek - pillant a lány tükörképére halovány mosollyal. Mindig előtérbe helyezte mások érdekeit a magáénál és talán ebben is nyilvánul meg igazán az embersége. Nem abban, hogy nem nőttek hosszú fülei vagy vámpírfogai. Lehet, hogy démoni és állati egyszerre, de emberi énje épp oly kiemelkedő mint amilyen a többi.
- Nagyon sokat láttam. Olyat, amit nem kellett volna, vért, vérontást... és ezek minden alkalommal visszaköszönnek annak ellenére is, hogy próbálom kerülni. És az a baj, hogy lényemből kifolyólag történnek ezek. Ha nem körülöttem történik, akkor én teszem. Nem ontok vért halálos szinten de épp elegendő a mai is ahhoz, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert tudom jól, hogy más is épp olyan biztos intés lehet - vall színt a lánynak
- Sokan mondták már, de az őszinte arckifejezés és az önkifejetés az tényleg olyan, ami nehezen megy. Ez utóbbi pedig tényleg tabu - halvány mosollyal vakarja meg a tarkóját miközben csak hamar sikerül bemutatkozniuk egymásnak és ezzel együtt témát is váltani.
- Ugyan olyan ez a barom is, mint az egyik iskolatársam. A gond csak ott kezdődik, hogy ennek a hülyének a nők fizimiskája nem jön be. Nem is értem, hogy veszi az ilyen a bátorságot, hogy a gyengébbik nembe kössön bele. Vagy csak én fújom fel annyira ezt a témát? - és bár bizonygatja igazát, mégis ott van a fejében az emlékkép, mikor az anyjának ment neki az iskolában minek után az egy kiadós vérengzést rendezett, s a tanárok gyomrát, agyvelejét a padlóra és falra küldte.
- Jól van, a hálát nem szoktuk visszautasítani. De akkor egyezünk meg abban, hogy meghívjuk egymást. Egyik kört te állod a másikat én - hozza fel ötleteként. Ma nagyon meghívós kedvükben vannak a hölgyek, s csak míg az egyiket gondolkodás nélkül elfogadta, a másikon kicsit gondolkodik. Hogy miért? Mert számít ám, hogy ki ajánlja fel azt az italt. Egy bögyös nőszemély aki látszólag képes lenne bármire, ha a külsőről van szó, valamint egy kedves, bájos arcú hölgyemény az illető aki megakarja hálálni a segítséget. Valamiért ez utóbbi sokkal jobban esik neki és könnyebben is fogadja el a meghívást. Talán azért, mert tudja, hogy semmi hátsószándék nincs benne.
Maguk mögött hagyva a mosdót, még mindig van egy-két személy aki alaposabban megnézi őket magának mintha valamiféle cirkuszi látványosság lennének.
- Egyedül vagyok Aurora, mint a kisujjam. Egy több köbös mellmérettel rendelkező pultos kisasszony talált meg magának, akit jobb szeretnék elkerülni, szóval ha nincs ellenedre akkor vonjuk ki magunkat a közvetlen középpontból - utal itt arra, hogy inkább egy asztalt keressenek majd maguknak, mintsem bárpultot és ahhoz tartozó széket. Nem szereti a fokozottan rámenős nőket.
Mosolyogva pillant le a mellette sétáló lányra, majd kezét a csuklójára simítja, hogy egy közelben lévő asztal felé kezdje el húzni. Hatalmas a tömeg, kétség sem fér hozzá, így az azon való átbirkózás is beletelik jó néhány percbe. De végül, ha Aurora hagyja magát és nem húzza ki a kezéből a kezét, akkor valamivel könnyebben teszik meg az adott utat, mint külön külön, arra figyelve, hogy hol van a másik.
- Itt jó lesz? - kicsit kiesik a tömegből a hely, nem ezren rohangálnak körülöttük, csak jó néhányan, azok is inkább egymással vannak elfoglalva.

Rora and Vins

Sokan mondták már rá, hogy naiv és, hogy túl sokat remél az emberektől, túl sok jóindulatot lát bennük. És valószínűleg ez lesz a veszte, előreláthatóan úgy... hamarosan. Soha nem volt ellenséges először senkivel, de az ismeretlen emberek se jelentenek számára "veszélyt", legalábbis a bizalom terén. Sajnos mindenkiben megbízik valami miatt még ismeretlenül is. Most pedig megint csak feleslegesen, de sikerült elhitetnie magával pillanatok alatt, hogy rajta kívül más is segített volna a lánynak. De miután rögtön közli vele, hogy erre nagyon kis esélyt lát, kezdi belátni, hogy igaza van. Az emberek egyáltalán nem olyan jók, mint amilyennek ő látni véli őket. És ha már itt tartunk, a többi fajra ugyan ez mondható el. Sokakat csak az önös érdekek hajtják, semmi más. Mit számít, hogy van-e valaki a közelükben aki segítségre szorul, vagy valaki akit óvni kell. Teljesen reménytelen helyzet.
Arcán jól lehet látni, hogy elgondolkozik a hallottakon és bár fáj beismernie, kétség sem fér hozzá, hogy igaza van Aurorának. És bár nyíltan nem mondja ki azt, hogy mennyire jogosan érvel a lány, az a kék szemekből mégis kiolvashatja.
Meglepő egy fiatal lánytól ennyi bölcsességet hallani, ráadásul bevallania azt, hogy mennyire igaza van, még egy komoly feladat.
- Bevallom neked, hogy megleptél... és egyre nagyobb meglepetéseket okozol nekem. Mióta az eszemet tudom, egy ember nem tudta ezt nekem így elmondani, pedig javarészt felnőttekkel voltam körülvéve - elismerően bólogat, bár nem esik le a feje tőle, csak Aurora számára lehet nyilvánvaló, hogy komolyan gondolja amit mond. Másnak talán fel se tűnne ez a kis mozzanat.
- Néha komolyan úgy érzem, mintha kint élnénk a szavannán és olyan vadállatok lennénk, akik nap mint nap az életükért küzdenek. Azért, hogy ne haljanak éhen, szomjan vagy ne ölje meg őket egy nagyobb és erősebb állat. Valamiért egyre kevésbé tudom elválasztani az emberi létet az állatokétól - hangja épp oly őszinte, mint amilyen az imént a lányé volt, annyi különbséggel, hogy az övében van valami titkolt elégedetlenség. Valami ami azt súgja, hogy nem látja normálisnak és ideálisnak a helyzetet így.
- Nem gondolom, hogy ítélkeznél - nevet fel, majd megrázza a fejét, elvégre kifejezetten jól mulat a lányon. Nagyon sok mindenen változtatna, de nem igazán tudja hol kezdje el, és valószínűleg jó ideig még nem is fogja.
- Örülök, hogy hasonlóak a nézeteink. Én se tudom elviselni, ha másokat bántanak, nem véletlenül kötöttem bele abba a nagyra nőtt neandervölgyibe se. Valamiért mindig jobban magamra veszem mások gondjait, mint az enyémet - fogalma sincs, hogy minek köszönheti azt , hogy ennyire megnyílik a lány előtt, viszont szó se róla, jó érzés valakinek elfecsegni ügyes-bajos kis gondjait, persze bizonyos kereteken belül. Túlzásokba nem akar esni.
- De, mondom.... és valamiért a szőr áll fel a hátamon a gondolattól, hogy még több időt kell vele töltenem - fintorog maga elé miután megfogja a lány kezét, hogy így küzdhesse át magukat a tömegen immáron egy kellemesebb, nyugodtabb helyre.
- A nagy mellekkel nincsenek gondjaim, bár jobban szeretem a természetes idomokat. Viszont a rámenőséggel már annál inkább. Nem szeretem, ha egy nő akarja hordani a gatyát, valamint azt se, ha dominának képzeli magát. Azt pedig főleg nem, ha szemmel akarnak levetkőztetni. Nem, hogy növelné a libidómat inkább kikészít idegileg. Visszataszító - észre se veszi, hogy kicsit gyorsabban beszél mint eddig, de ha egyszer rájön a szómenés akkor sajnos el kell viselni.
Mikor kiérnek a tömegből, nem engedi el a lány kezét, így mikor az elkezdi egy asztalhoz húzni, ő készségesen követi őt, majd helyet foglal vele szembe.
- Fú... azt hiszem valami töményet. Ha már itt tartunk akkor elég lesz a whisky. Egyelőre - fogalma sincs, hogy meddig lenne képes most elmenni, de az is holt biztos, hogy nem fog megállni egy pohárnál. De ezt majd később lerendezi még magával. Tekintete végigvándorol a tömegen, majd a pincéren akad meg aki egy pillanatra megáll, ám mintha mi se történt volna, folytatja az útját feléjük némi félsz-el az arcán. Vins aggodalommal fordul Aurora felé.
- Remélem nem sárga a szemem megint. Valamiért nem tetszik a pofám neki...

Rora and Vins

Részben örül annak, hogy a lány mellé sodorta ma a sors, részben pedig annak örül, hogy ilyen eszes nőszeméllyel van dolga. Valamiért a buta libákkal soha nem tudta megtalálni a közös hangnemet, talán azért mert akárhányszor próbált megnyílni nekik, azok csak mondtak valami szerintük okosat, aztán hangosan viháncolva megint tovább léptek a dolgokon, hogy aztán a maguk gondjait firtassák tovább. Nem arról van szó, hogy bárkit le akarna terhelni a maga hülyeségével, de általában ha kérdezik, akkor válaszol és megesik, hogy az a válasz kicsit gyászosabbra sikerül, mint azt várná az illetékes kérdező. Szóval őt még csak véletlenül se zavarja, ha egy nő okos, neki nem megy a férfiúi büszkeségének kárára.
Kíváncsi tekintettel hallgatja végig a rövid élet összefoglalót, majd felszusszan.
- Kemény gyerekkorod volt - egyszerű megállapítás de a hangjában benne van minden. Az együttérzés, a gondolatok tömkelege, hogy a mai napig nem érti, hogy miért kell egy gyereket ilyen veszélynek kitenni még akkor is, ha az ő esetében például több faj leledzik benne. Eleinte azzal nem volt baja, hogy milyen közegben kellett otthon léteznie. Nem fájt neki a gondolat, hogy mindig szétkapnak valakit, aki az anyjának beszól, vagy ehhez hasonlók. Viszont őt magát kirekesztették a többi gyerekek, főleg azok akik tudták róla, hogy miféle. Soha nem volt túl sok barátja, csak néhányat lehet előállítani, de ők feltétel nélkül mellette álltak és állnak még most is. Jó, azt mondjuk meg kell hagyni, hogy közülük se tudja mindenki, hogy hibrid, de ez is csak amiatt alakult így, mert emberek. Ő nem tesz különbséget ember alakváltó vagy bármely más faj között. Neki mindenki egyforma, mind ugyan olyan, hisz egy ember is lehet épp olyan rossz, mint amilyen jó például egy vérfarkas.
- Akkor viszont ideje lenne kifejleszteni a gyakorlati védelmet is nem? - les le rá pimasz mosollyal, elvégre sokat segíthet az embernek, ha legalább egy kicsit tudja használni az öklét. Neki valamilyen formában könnyű dolga van, hisz reflexei meglehetősen jók, a vadállat énjének köszönhetően, s mivel a démoni miatt paranoiás így fokozottan figyel az állatival. Ezzel kitesz egy egész, kimondottan pontosan működő mechanizmust. Mikor harcra kerül a sor, akkor nem az ember énje az, aki dominál, hanem az alakváltó noha megtartja húsvér ember ábrázatát.
- Azok tudják a legjobban elmagyarázni, hogy mi a büdös nagy helyzet, akik hasonló cipőben járnak. Ezt már többször is észre vettem, szóval nyugodtan "prédikálhatsz". Csak, hogy a te szavaiddal éljek - nincs ellenére, hogy a lány tanácsokkal vagy bölcseletekkel látja el, sőt. Végre kellene valaki aki fokozatosan, de felnyitja a szemét és elhiteti vele, hogy nem is olyan rossz ő, mint azt gondolja.
- Nagyon sokáig jó kis védelmem volt és ha most belegondolok abba, hogy ezt eldobtam magamtól, kicsit tényleg magával ragad a félelem. De mindig eljön az idő, hogy a fiúnak talpra kell állnia, és a saját életét kell folytatnia. Egyedül kell gondoskodni mindenről. Nem lehetek mindig anyuci kicsi fiacskája, aki félve húzza össze magát mikor valaki baseball ütővel közeledik felé - és utóbbi tettei se ezt bizonyítják, mikor játszi könnyedséggel ugrott neki az anyjának, noha ő húzta a rövidebbet.
Ő maga bár nem veszi észre, mégis kifejezetten furcsa, hogy ennyit mosolyog egy nap leforgása alatt. Ez a mai összeg általában lebontható két hétre is, olykor pedig egy hónapra. Neki nincs benne az életében ez a fajta egyszerű kis grimasz, mint a legtöbb emberében. És persze nem kell kétségbe esni, nem a sanyarú sorsa miatt. Egyszerűen ő ilyen. Démon énje mindig hátráltatja, soha nem engedi teljes életet élni, mindig megakasztja.
- Én is van, hogy megkülönböztetek "eseteket", de általában igyekszek helyt állni. Aztán Emilia csapkodja a fejem, hogy hülye vagyok, minek szaladok mások védelmére, hogy aztán megint én húzzam a rövidebbet - Emilia mindig jó volt hozzá, mindig mellette volt, ha szükség volt valakire aki lelket tud önteni belé. Egyszerű lány, halandó ember de sokkal több lelki erő és empátia van benne, mint bármely másik fajban.
- Öm, hát... valami ilyesmi. Tudom, hogy ez a mai világban nagyon sokszor fordítva van, de talán épp ezért látom úgy a dolgokat, ahogy. Egy szóval ne a nő vonjon a mellére, ha valami bánt, és ne a férfi legyen az aki bármitől elpityeredik - tekintetében határozottság fénye csillan az állítása hallatán. Nincs baj azzal, ha egy férfi elpityeredik, de azért tényleg ne legyen rendszeres. Kicsit azért.... ciki nem?
- Akkor javaslom kapaszkodj bele rendesen, ilyen tömeg mellett bármi megtörténhet - ő egyszer majdnem a fogát hagyta el egy felé repülő cipőnek köszönhetően. Nem volt kellemes.
- Csak aztán meg ne lepődjenek - kicsit persze mellre szívja a szub fiúcska megnevezést, de hát ez az amiről ő nem tehet. Nem tehet arról, hogy milyen külső adatott meg neki, de ettől függetlenül még nem fog belvárosi macsót csinálni magából csak, hogy ne tűnjön olyannak amilyennek most Aurora is állítja. Nem olyan alávetett ő, mint ahogy azt sokan gondolják.
Kicsit sokkolja a pincér elsápadása, nem véletlenül kezd el érdeklődni arról, hogy sárgák-e a szemei. Mikor Rora megerősíti, hogy semmi gond a szemeivel, kicsit megkönnyebbül de még így is nehezen tudja tekintetét a férfira emelni, ki immáron mellettük ácsorog. Ezért inkább a lányra néz.
- Kérj csak - szól oda neki finoman, s ha közli a kívánságait a pincérrel, még ő is odaszúrja gyorsan a saját rendelését.
- Úgy érzem ez egy vég elláthatatlan este lesz. No de... hogy-hogy csak így egyedül egy ilyen helyen? - most itt az ideje, hogy ő kíváncsiskodjon.

Rora and Vins

Pár pillanatig értetlenül figyeli a lány arcának változásait, miként az egyre furább és furább grimaszokat ölt. Végül megkapj a választ rá, mire egy pillanat erejéig elmereng a hallottakon. Határozottan azt vette le a lány szavaiból, hogy valamiért nem volt oda azért ahogy felnevelték, mivel emberként vámpír fogadta örökbe miközben farkasokkal játszadozott. Ő ebből még csak véletlenül se azt a következtetést vonja le, hogy jó volt Aurorának ez, de most, hogy végre felvilágosítja őt, már mindent ért.
- Ne haragudj, valamiért ennek szöges ellentétére asszociáltam. Viszont most, hogy így felvázolod, valamiért tényleg értelmesebbnek tűnik ez a megközelítés - vallja be, bár mostanáig nem érti, hogy miért értette ennyire félre. Viszont mikor a lány elgondolkodik valószínűleg a múltján, Vinsnek van ideje alaposabban feltérképeznie az arcát és jól láthatja rajta, hogy tényleg szeretettel, nosztalgiázva gondol vissza a közelmúltra. A gyerekkorára.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki veszítené el hamarabb a türelmét. Te, vagy aki tanít. Minden esetre szerintem egy misét megér, de a te döntésed én nem akarok semmit és senkit rád tukmálni.
Ő természetesen csak a lány érdekeit tartja szem előtt, abba bele se gondol, hogy mi lehet a háttérben. Felesleges agytornába amúgy se kezdene, a végén még megárt.
- Azt a szerepet már kinőttem. Megtudom védeni magam, csak mint te is láttad, előugrik az a gondolat a fejemből, hogy máshogy is megtörténhet ez a bizonyos önvédelem, nincs szükség hozzá fizikai bántalmazásra vagy agresszióra. Legalábbis ezt szeretném hinni de utólag mindig belegondolok, hogy talán úgy volt helyes, ahogy cselekedtem. De könnyebb bűntudatot érezni mint akkor cselekedni helyesen mikor helyzet van - vidáman, már-már pattogósan közli a lánnyal a véleményét s noha nincs kibékülve azzal, hogy bántotta azt a melákot, most még se érzi úgy, hogy bűntudatnak kellene marcangolnia.
- Emilia gyerekkori barátom. Ő az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízok. Mindig ott volt mellettem ha kell. Együtt nőttünk fel, hol ő volt nálunk, hol pedig én nála, bár sokkal jelentősebb volt ez az utóbbi, kiindulva abból, hogy elég zűrös volt a családi hátterem, Emilia pedig ember, nem kellett volna gyerekként sokkolni a vérrel és a társaival. Aztán ahogy nőttünk, úgy távolodtunk el az otthonunktól, és már csak egymást akartuk, a haverokat. Ezért építettünk egy kis házikót Seattle szélén, ahova nyugodtan kimehetett az, aki akart. Legalábbis a mi kis hatos fogatunkból. Egyedül Emilia volt a lány hatunk közül, de míg az ember azt hinné, hogy szegény teljesen alávetett volt, addig ez hatalmas tévedés. Ő volt az egyetlen aki mindannyiunkat korában tudott tartani egyenként, vagy együtt is. Aztán mikor kiderült, hogy nem vagyok "átlagos srác", kicsit megromlott a kapcsolatunk. Nem értette, hogy miért titkoltam előle, s egy hosszas felvilágosítás után elfogadta az állításaimat, és még nagyobb sebességre kapcsolt a "fékezzük meg az idegbajos bandát" felvonásban. Talán neki köszönhetem én is és a srácok is azt, hogy még nem szedtünk szét senkit vagy épp egymást - bele se gondol abba ,hogy mennyit beszél a szőkeségről. Kedves téma számára a lányról mesélni, és tagadni is felesleges, hogy gyengéd érzelmek kötik hozzá. Már nem csak a szomszéd kislány, a gyerekkori barát vagy a belevaló kis csaj. Már érett nő, gyönyörű, okos, és szeretni való. Nem könnyű vele egy légtérben lenni, ha rájön Vincente-re a kangörcs.
- Nincs persze, nem is árt az, ha nem szende szűz egy nő, csak azért ne essenek túlzásra teszem azt, a kapcsolatok terén - ő legalábbis így látja. Nem kell, hogy mindenkinek egyezzen a véleménye nem igaz?
- Jól teszed! - mosolyogja vidáman, mielőtt még komoly összetűzésbe keveredik a pincérrel, persze csak néma csatában. Mindketten tikkelő szemekkel figyelik a másikat ami nem is meglepő tekintettel arra, ami pár perccel ez előtt történt. Nem is döbben meg azon, hogy gyakorlatilag lecsapja elé a kért italt.
- Vajon cián is van benne? - lötyögteti meg a tartalmát s a kérdést még akkor teszi fel, mikor a pincér hallótávolságon belül van.
Értetlen tekintettel fürkészi a lány arcát, hogy mit beszél itt neki ellenállhatatlanról, ám hamar ráébred, hogy Aurora félreértette amit mondott.
- Hogy mondjam másként? Nem látom a végét az estének, na... - nevet fel, hisz nem akarja megint azt a szót használni, lehet ő maga kuszálódott bele az imént s innen ered a félreértés.
- Sajnálom, hogy lecsúsztál róla, de biztos találsz majd mást. Szerintem nem szenvedsz hiányt, ha nem itt fogsz dolgozni - nem a kedvence ez a hely, bár arra jó, hogy levezesse a feszültséget egy-két vadbarmon.
- Nem. Mármint inni nem sűrűn. Nem igazán szoktam vedelni, inkább a srácokkal lépünk fel. Legalábbis ott, ahol élő zenét játszanak, nem pedig ezeket az idegesítő turmixgépre emlékeztető nyavalyákat - soha nem szerette az efféle zenét, irtózik tőlük. De tudja jól, hogy a mai fiatalságnak ilyenek kellenek, és ha ez kell akkor nincs mit tenni.
- Akkor hát, egészségünkre - emeli fel a poharat egy koccintás reményében.

Rora and Vins

- Igen, szerintem mindenki erre asszonciál rögtön, hisz nem megszokott, hogy egy vámpír nevel gyerekeket főleg úgy, hogy farkasok is vannak mellettük. Valamiért nekem rögtön ennek negatív értelmezése jutott el az agyamig, vagy szimplán pasi aggyal nem volt eszem tovább gondolni, hogy akár pont jó is lehetett neked - a végére már ő maga is belebonyolódik a mondandójába, így értetlen pillantásokkal bambulja a mellettük lévő falat, mígnem gyakorlatilag rajta van a sor, hogy meséljen a lánynak.
- Az igazat megvallva nem igazán voltam alakváltók közelében. Egyedül az anyám az, aki nem mellesleg maffiaasszonyka. Az apám démon, és az ő alattvalói voltak azok, akik körülöttünk éltek. Megvolt a mi kis családunk ötösfogata, a démon apa, alakváltó apa és a három hibrid gyerek. Én és az ikeröccseim - miközben mesél neki, mindvégig az asztal felületét lesi, mintha legalábbis az a darab olyan érdekes lenne, vagy legalábbis arról olvasná le a jól ismert - persze nem sokak által - sztorit. Fogalma sincs, hogy mi mindent tudna még erről mondani, elvégre egész életében csak egy gyerek volt, aki nem kapta meg a megfelelő gyermeki társaságot. Démonok között élt és csak Emilia volt az aki ezerszer kitudta menteni a halálérzetből.
- Ilyen módon azt is lehet mondani, hogy se emberek se alakváltókhoz nem volt igazán szerencsém. Az egyetlen ember akkor Emilia volt, később pedig a többi srác. Iskola terén viszont kétség sem fér hozzá, hogy sok ember vagy más-más természetfeletti vett körbe.
És ha most belegondol, akkor az ő gyerekkori énjét sokkal jobban sajnálja. Melyik gyerek élvezi a gondolatot,hogy démon ivadékok veszik körül? Valószínűleg nem túl sok.
Halvány mosolyra kunkorodik a szája széle mikor a másik azon személy felől kezd érdeklődni, aki talán tud neki segíteni.
- Van egy kedves barátom aki Krav Magázik, meg még valamivel mulatja a napot. Ha gondolod emelhetek szót érted, hogy segítsen - ajánlja fel önzetlenül. Örül, ha segíthet, és ha csak ennyiről van szó, hogy szólnia kell a haverjának, hogy lenne valaki akinek nem ártana meg a segítsége, akkor még kevésbé fog megrokkanni.
- Örülök, hogy valamiben egyet ért velem valaki - nem sok ember van aki egyet ért vele az állításaival kapcsolatban, pedig meg kell hagyni, hogy nem hülye gyerek. Jó a logikája és kifejezetten jól tud következtetni, gyors az észjárása. De a gond az, hogy sokan nem tudják elfogadni a faját és épp emiatt azt se amit mond.
Meglehetősen hosszú beszámolót tart Aurorának Emiliáról és egyáltalán nem meglepő, hogy annyi szeretet van a szavaiban, amit talán egyedül tényleg csak a lány iránt táplál. Kedves számára, és tényleg az a baj, hogy hamarabb átfog ez csapni szerelemmé, mert még a hülye is tudja, hogy innen nincs visszaút. Az viszont komolyan meglepi amit a lány kérdez tőle, és úgy néz ki, hogy az elmúlt pár perc a meglepetések és értetlenségek perce.
- Ran...dira? Nem tudom, hogy mennyire lenne ez... célra vezető, mármint. Tudom jól, hogy én mit érzek, és már rég nem azt a kislányt látom aki egykor volt. nem a legjobb barátnőt, hanem annál is sokkal többet. Egy gyönyörű érett nőt, akit nem tudok kiverni a fejemből még akkor se, ha kikapcsolódni megyek el. Viszont itt tényleg az a baj, hogy nem tudom ő hogy venné ezt. Lehet, hogy ő még az esetlen kiskölyköt látja bennem, márpedig én nem akarok az a kiskölyök lenni. Az a baj, hogy túlságosan gyönyörű és kedvemre való ahhoz, hogy csak barátságot reméljek - kapja elő a telefonját, hogy mutasson egy képet róla.
- Most mond meg őszintén, hogy tudnék ellen állni egy ilyen nőnek? - tudakolja végső kétségbeesésében. Az a gond, hogy Emilia pont az esete. Szőke, hosszú lábai vannak és emellett gyönyörű is. Talpraesett, egy igazi dög, mégis olyan robbanásszerű nőiesség alakult ki benne gyerekkora óta, hogy komoly fizikai fájdalmat okoz vele Vinsnek.
Őszintén mondhatja, hogy fogalma sincs, hogy mi lesz velük. Hogy fogja felvezetni egyszer a lánynak, hogy komolyan oda van érte. És mit szólna ahhoz, ha mondjuk Emilia visszautasítaná. Valószínűleg beleőrülne de ez még a jövő kérdése.
- Nem tudom, még nem kóstoltam mérget, nem teszteltem, hogy mennyit bírok - vallja be miközben próbál a pohár mélyére nézni. Nem szimatol semmit, nem lát semmi olyat ami rosszat jelentene, így máris koccintásra nyújtja az üveget, hogy ihassanak az egészségükre.
Csak a koccintás után válaszol a kérdésre.
- Imádom az élő zenét, én magam pedig gitározok - azért nem mondja, hogy milyen gitáron játszik, mert tulajdonképpen volt ideje mind az összes fajtát kipróbálni és kisebb-nagyobb nehézségekkel de mindet tudja is használni. Ettől függetlenül mégis az akusztikus a kedvence.
- A country nekem is nagy kedvencem. A latin zenének is imádom, főleg ha tényleg gitárral kell azt űzni. Alapjáraton mindenevő vagyok csak ezektől a nagyon modern nagyon turmixos dolgoktól kapok agyérgörcsöt.
- Igen ez ilyen módon hátrány lehet, de csak kitudunk találni valamit. Ha gondolod, tudok segíteni. Nekem sincs magas végzettségem, sőt még én magam is iskolába járok, de mellette egy könyvesboltban dolgozok míg be nem fejezem az iskolát. Elég jól fizetnek - utal itt arra, hogy szívesen segít, ha szüksége van rá a másiknak.

Rora and Vins

- Eszembe se jutott így cselekedni. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki mesél az életéről egy másik személynek, az rögtön ítélkezni kezd vagy megoldásokat próbál keresni, pedig általában a gonddal küszködőknek kell elgondolkozniuk azon, hogy mit csináljanak. Mi, akik hallgatjuk csak ötleteket adhatunk, de nem befolyásolhatunk senkit. Így nem küldenélek el, csak felajánlanám, hogy látogass el egyhez. De mivel úgy vélem, hogy az esetek legnagyobb részében egy pszichológus bolondabb mint maga a kliens, felesleges lenne elmenni. Én voltam már, és semmire nem jó, komolyan mondom - hangjában túlcsordul az őszinteség. Tényleg volt már agyturkásznál, de mondhatni feleslegesen, hiszen ő volt az, aki elmondta mi mit jelent és mit kellene tennie, mivel a doki csak ült egy helyben, bólogatott miközben "kereste a szavakat csak nem találta". Az a gond, hogy sokan vannak úgy, hogy beseggelik a könyveket amik kellenek a diplomához, de nem igazán tudják a tapasztaltak alapján segíteni az embereket. A sok maszlag meg ami van a könyvben, teljes mértékben felesleges mert nem mindenkinél megfelelő eljárásokat és utasításokat mutat. Ezért rossz könyvből tanulni és nem a tapasztalatokat figyelembe venni.
- Én nem tartom olyan érdekesnek - halk nevetés tör fel belőle ahogy végső kétségbeesésében félre pillant, majd megkeresi a lány tekintetét. Nem mindenkinek mondta még el ezeket a részleteket főleg nem egy idegennek. Bár Aurora már aligha nevezhető annak. Olyan érzése van Vinsnek, mintha már évek óta ismerné a másikat.
- Emilián kívül csak Tommy ember. A többiek "természetfelettiek". Vérfarkasok és alakváltók. Bár ahova járok iskola, ott a vérfarkasok vannak többségben, akik nem túlzottan voltak oda értem. Mondjuk ez teljes mértékben érthető, a démonomat én is nagyon nehezen tudom csak elfogadni, de bevallom neked, hogy már feladtam a harcot vele szemben. Győzedelmeskedett - hangjában hamarabb lehet felfedezni a bánatot és a szánalmat, mint a haragot vagy a küzdeni akarást. Már megbékélt a gondolattal, hogy hamarosan démonná lesz. Épp úgy mint a legtöbb ember akik a halál gondolatával békélnek meg. Elvégre minden ember halandó és bármelyik perc lehet az utolsó nem?
- Hidd el, nagyon szívesen elvállal bárkit. Túlbuzgó segítség terén, viszont vigyázz vele mert nagyon erős akaratú, ráadásul idősebb farkas - utal itt arra, hogy ne nagyon húzza ki nála a gyufát noha nőket nem bánt. Ettől függetlenül elég ijesztő tud lenni és vannak alkalmak mikor még Vins se szívesen kezd el kekeckedni vele.
Mikor Emiliára terelődik a téma, Vinsből szinte dől a szöveg s nem sűrűn beszél összefüggésekben.
- Az a baj, hogy fel kell rúgnom a múltat, mert sokszor érzem úgy, hogy megpusztulok a gondolattól, hogy csak barátom lehet - gondterhelten dörzsöli meg arát tenyerével.
A kép mutatást követően furcsa dolgot mond a lány, amire Vins akaratlanul is felkapja a fejét, de soha nem volt ellenére a másság.
- Akkor már csak azért is küzdeni fogok érte - pimaszkodik és lelkes arckifejezése jelezheti, hogy tényleg nincs ellenére az, amit már kimondatlanul is tud.
- Mi pasik tényleg elég bolond szerkezetek vagyunk. Erre még nem is gondoltam - ezzel gondolkodás nélkül bevallja, hogy márpedig ők "pasik" nem sűrűn cselekednek úgy mint ahogy az normális lenne. Legalábbis szerelmi kérdést tekintve. Vagy túlaggodalmaskodnak mindent, vagy túl pörögnek. Sehogy se jó ez.
- Zongorázok pici korom óta. Ez a kettő nekem tökéletes, a többit pedig használja az, aki ért hozzá - halvány mosolya lelkes és jól kiolvasható a szeméből, hogy tényleg oda van a zenéért, legyen az bármiféle. Ez alól persze az imént említett mosógépzenék kivételt jelentenek.
- Ahogy gondolod. Én csak felajánlottam - ő szeret könyvek között ücsörögni és elég tiszta, kellemes kis bolt ahhoz, hogy valaki azt mondja rá, hogy poros, koszos poros bungaló.
- Kérdezhetek valami nagyon illetlent? - néz bele határozottan a szemeibe ezzel is jelezve, hogy őszintén kíváncsi. Meg se várja, hogy Rora válaszoljon, máris érkezik a kérdés.
- Mikor jöttél rá arra, hogy más vagy? Mármint, hogy más az irányultságod? Csak mert... akit említettem nemrég, Tommy, mostanában nagyon sokat küzd a nemi hovatartozását illetően. Az a baj, hogy a szülei nagyon ellenzik a másságot, és nem meri neki elmondani, így természetesen mi vagyunk azok, akik lelket öntünk belé és próbálunk segíteni, de az a baj, hogy egyikünk se jár hasonló cipőben így nem igazán tudok neki mit mondani csak, hogy legyen önmaga és ne érdekelje mások véleménye.
Utólag belegondolva kicsit elbizonykodik, hisz tényleg nem mindennapi kérdést tett fel az imént szegénynek.