Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen




Tárgy: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 5:55 pm

Örült ennek a napnak, még az sem szegte kedvét, hogy az állást amire jött jelentkezni már betöltötték. Talán nem a legnagyobb álma hogy pincérnő legyen egy zsúfolt szórakozóhelyen, mint ez itt, de jobb lett volna a semminél. És hogy akkor miért örül mégis? Elisabeth elengedte, persze szigorú szabályokkal, miszerint amint vámpírt szimatol, már tűnik is el. És igen, ő sem akarna még egy olyan balszerencsés estét, mint ami nemrégen megesett. Hogy jóban vannak-e Elivel? Nem, nem egészen, de már az is szuper, hogy el merte engedni ide. És ennek végtelenül örül, így ahogy kilép az irodából, és végigsétál a folyosón, ki a táncoló tömegbe, a hangzavarba, és az élesen villódzó fényekbe nem megy egyből haza, egy ital még belefér. Ahogy a pulthoz ér, és lát egy apró kis rést már furakszik is oda, amikor egy nagy test ütődik neki, így kis híján a pultnak esik, de még időben tompít a kezeivel. Mázli, hogy legalább egy kicsit jobb reflexeket kapott, hogy ghoul. Igen a vámpírvér néha nagyon hasznos tud lenni. - Hé! Óvatosabban! - néz kissé morcosan a férfira aki mellé furakszik, és nyilvánvalóan ő jött neki. Nem, alapjáraton nem lenne morcos, de a magassarkúban nincs kedve kitörni a bokáját, másrészt ha már van egy jó napja, nem szeretné, ha holmi macsókomplexussal felszerelt pöcshuszárok elrontanák a napját. - Egy vodka áfonyát kérek! - mosolyog a pultosra, és csak egy újabb haragos pillantást vet a fickóra mellette, aki belekiabálva a rendelésébe kikéri a - meglepő - sörét. Komolyan nem érti azokat a nőket akik az ilyen szekrénnyi bunkókra buknak. És még őt nézik néhányan furcsának, hogy inkább a nők felé hajlik. Bár mondjuk az emberek sosem mozgatták meg, talán mert kiskorától a természetfelettire van élezve, és köztük él. Igen, egy ember unalmas is lehet, és ő utál unatkozni. - Köszönöm! - fizet, majd az italát felkapva már menekülne is a bunkó elől, de az mintha csak szándékosan bosszantaná, épp akkor fordul, és termetes karjaival kiveri a kezéből az italt aminek a fele a - szerencséjére lila - ruháján köt ki, így sötétebb, de különösebben nem elütő foltot hagy rajta. Összeszorítja az állkapcsát, és lesöpri a még be nem ivódott cseppeket. - Most komolyan ennyire bunkó, vagy egyszerűen vak, és nem figyel? - vágja oda élből. A férfi szinte a bárpulthoz préseli, ahogy válaszol, alkoholbűzös leheletével fojtogatva a válaszadásnál.
- Ha nem akarsz még nagyobb bajt kislány, jó lenne ha leakadnál rólam! Vagy szeretnéd, hogy az estéd csúnyább véget érjen, mint hogy ügyetlenségedben leöntötted magad? - dörmögi Rora képébe, mire az fintorogva próbálja eltolni az óriást. - Fenyegettek meg már nagyobb, és veszélyesebb alakok is, szóval annyira nehéz lenne kibökni egy bocsánatot?! - vág vissza, hisz igazat mond, a vámpírok világában ahol és, nem hinné, hogy pont egy faragatlan erőfitogtató senkiházi az akitől meg kéne ijedjen. Ő is csak ember, aki már az alkoholtól nem lát tisztán, és pontosan az a fajta akiből az ital agresszivitást vált ki. Undorító. Észbe se kap, a fickó már a hajába is markol, és elrángatja a bártól, majd a mosdók környékén a falhoz penderíti. -Mit mondtál kislány?! - lép felé fenyegetően, de Rora egyenlőre még a hajával van elfoglalva, zsörtölődve igazítja meg, és határozottan kezd benne felmenni a pumpa. ám mielőtt visszavághatna, egy kéz fonódik a nyakára, és tolja a falhoz. -Nos?!

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 6:51 pm

Rora and Vins


- A fene! - szitkozódik miután az üvegpohár hangos csattanással ér földet majd megannyi apró darabra robban szét a kemény padlón. A kicsempézett konyha, amióta itt van az ellensége, hisz sokszor nem tudja megfelelő módon koordinálni a mozgását így egy-két edényt, tányért vagy poharat szempillantás alatt a túlvilágra küld, aminek következtében hosszas takarítás veszi kezdetét. Nincs ez most se másként. Meglepetésében mikor a pohár szétrobban ugrik egyet, így felkenődve a konyhaszekrényre, elkeseredetten néz végig a "művén", mely vörösre festi a fehér csempét.
Leguggolva egyesével kezdi el összeszedni a szilánkokat mintha legalábbis célravezető volna, mellyel csak annyit ér el, hogy néhány vércsepp is kerül a málnaszörp mellé.
Nem tartja magát életképtelennek még akkor se, ha túl sokáig élt együtt az anyjával. Jó, nem arról van szó, hogy az mindent megcsinált neki, de akkor is volt egy biztos pont az életében, aki ott volt, ha szükség volt valakire. Most viszont egyedül van mint a kisujja, nem számíthat másra csak magára és barátokra, akik igen csak kevés számmal fordulnak meg az életében, de egy-két stabil kapcsolata biztosan van és ez a lényeg.
Miután a nagyobb cserepeket összeszedi és a szemetesbe szórja, jókora léptekkel kerüli ki a maradék szilánkokat és a még mindig folydogáló üdítőt, majd papírtörlővel itatja fel azt, hogy a felmosónak kevesebb dolga legyen.
Ha jobban belegondol, ez az eset az otthoniakra emlékezteti. Mindig visz magával valamit otthonról bárhova is menjen, nem beszélve az örökös haragról, mely benne dúl. Nem tudja még mindig, hogy ez minek tudható be. Annak, hogy apja egy démon akinek vére megállíthatatlanul, egy vad ménes erejével dúl az ereiben, vagy szimplán az eddig látottak tettek be neki. Kegyetlenség, harag és gyűlölet mindenütt, most pedig, hogy próbál lábra állni egymaga, minden gyarló gondolat kísértetként kap szárnyat és próbál felkapaszkodni a hátán ezzel keserítve meg életét.
A tükör előtt állva igazítja meg fehér ingének gallérját, majd fekete zakót húz. Konkrét céljai nem voltak az estével kapcsolatban, de ha már van a lakásától nem messze egy kisebb szórakozóhely, akkor miért ne lépne le oda, hogy megigyon egy-két pohár töményet? Fiatal, élheti az életét gond nélkül nem? Még vet egy utolsó pillantást a konyhára ami immáron csillogva ragyog, majd becsapva maga után az ajtót, elhagyja a lakást.
- Egy whisky lesz - közli meglepően könnyedén az előtte álldogáló bögyös macával, ki alaposan, tüzetesen vizsgálja meg Vincentet.
- A ház ajándéka - csapja le elé a márványpultra, majd mellé könyökölve, közelebbről pásztázza a srác arcrezdüléseit ki meglepetten hőköl hátra.
- Miféle vagy, drágám? - soha nem volt oda a túlzottan rámenős nőkért, és ez meg is látszik rajta. Nem kezd el fintorogni vagy morogni, ezt a késztetést most sikeresen legyűri, sokkal inkább nagyot nyelve pillant félre, hogy elkerülje a témát. Csakhogy ebben a pillanatban egy igen érdekes incidens kelti fel a figyelmét. Nők elleni erőszak? Undorító és elítélendő! És bár sokan nem így gondolják, Vins elég maradi ami a nőket illeti. Számára a női "faj" szent és sérthetetlen még akkor is, ha vámpír vagy vérfarkas.
- Bocsásson meg - hagyja kettesben a nőt a whiskyvel, hogy a mosdók felé véve az irányt szimatolhasson egy kicsit.
Léptei teljes mértékben nesztelenek s ami zaj mégis kiszűrődik felőle, azt elnyomja a hangosan dübörgő zene mely a mosdó felé haladva egyre csak megállás nélküli, mantrázó dobszónak hat.
Nem szeret belekeveredni balhékba, elvégre nem rá tartozik. De soha nem bírja megállni, és valljuk be őszintén, melyik "jól nevelt" férfi tudja azt végignézni, ahogy egy nagyra nőtt barom a nyakánál fogva szorít egy fiatal lányt a falhoz?
- Bár nem vagyok kislány - utal a pasas kérdésére - én mégis azt mondom, hogy talán el kellene engednie őt - javasolja a nagydarabnak miután megáll mögötte.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 8:11 pm

Nos, ilyen élményben még biztos nem részesült, miben ez a tuskó teszi. Tény, hogy szereti ha fáj, de nem éppen ebben a szituációban. Oké, igazából a fojtogatós játékoknak sosem volt a híve, ahhoz túlságosan is szereti maga szabályozni, mikor áramlik ki és be a tüdejébe a levegő. Nem, a levegőhiány nincs a kedvenc témái közt. - Nem szeretnélek kiábrándítani, de a fojtogatós szex nem a kedvencem. - közli érdektelenül, miközben a körmei az illető alkarjába vájnak apró kis vérző félholdakat. Nem, egyenlőre még nem szorítja a benga, de ha így fojtatja sejti, előbb utóbb fogja, és az sem lesz a kedvére. Lehet mégsem volt jó ötlet eljönnie erre az állásinterjúra. Vagy inkább nagyon gyorsan el kellett volna mennie innen. De nem tette, megint... Lehet nem kéne kitennie mégsem a lábát abból az átkozott házból? Lehet jobb lenne neki, vagyis az egészségének mindenképp. Igen, annak határozottan. Mégsem így van, így inkább azon gondolkodik, ezt a helyzetet hogy oldja meg. Oké, hogy erősebb, mint az átlag emberek, de ez a monstrum a sok szertől, meg gyúrós napoktól azért erősebb nála. Ciki...főként hogy Eli miután az előző eset megtörtént, még annyi vért sem ad neki, bizonytalan ideig, így a természetfeletti szuflája is kezd kifújni. Igaz, normálisabban néz ki, felszedett magára egy kis súlyt, így nem csontkollekció már, de ez most ebben az esetben inkább a hátránya, mintsem az előnye, ugyanis láthatólag a vállán lecsúszott ruha nem igen kelti fel Mr Bunkó figyelmét. Pech.
Mr Izomaggyal egyszerre figyelnek fel a hangra, és míg ő apró grimaszt vágva - leginkább a torkán megszoruló kéz miatt - üdvözli a játszmába belépő harmadikat, az őt szorító fajankó ingerülten méri fel, mint leendő ellenfelet. - Mit akarsz itt? Ez csak rám és erre a p*csára tartozik! - közli, de Rora szerencséjére lazul közben a fogása a torkán, így el tudja lökni a kezet. - Minden oké...tényleg.... - mosolyog biztatónak szánva, csak azért, mert ő bajba került, nem igazán akar belekeverni mást is ebbe.
- Akarsz valamit seggfej? Csak nem a csaj csávója vagy? - lép közelebb a neandervölgyi Mr Ismeretlenhez, fenyegetően, egy öntelt vigyorral. Láthatóan amíg meg nem nyeri a "ki itt a Jani" vetélkedőt, nem fog távozni. Hacsak valami meg nem tántorítja, és el nem jut a részeg fejébe, nem lenne illendő itt baszakodni. Rora sóhajtva néz a segítőjére, tekintetében bocsánatkérés villan, tényleg nem akarta belekeverni a srácot, de láthatóan nem ért semmit a szavaival. Reméli nem esik baja a férfinak, így megpróbálkozva még utoljára ellép a faltól, és a segítője mellé lép. - Nincs semmi, megbeszéltük a nézeteltérést. - kérlelőn érinti meg a srác vállát, hogy menjenek onnan, nem akarja, hogy a melák megüsse, csak azért mert segíteni próbált.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 9:13 pm

Rora and Vins


Mély sóhajjal próbálja kimutatni nemtetszését az elé könyöklő bögyös macának, ki extra lelkesedéssel nézegeti hatalmas zöld szemeivel a srác arcát. Értetlenség ül az arcán, hisz nem igazán tudja megérteni, hogy ennek mégis mi baja van, mi a fenéért néz rá ilyen meredten? Nem szokta meg, hogy bárki rámozduljon, mintha legalábbis már most levonta volna a következtetést, hogy legszívesebben levetkeztetné itt helyben, mindenki előtt. Mindig kőkemény gondjai voltak az önbizalmával és bár sokan jelezték, hogy igen szemrevaló fickóvá cseperedett, ő ezzel mit se foglalkozik. Persze tisztában van az adottságaival, de démon léte miatt mindig háttérbe szorult az önbizalma. Tehát ő inkább az önsanyargató mazochista démonivadék, mintsem a bosszúvágyó, akaratos. De amilyen hullámhegyei és hullámvölgyei vannak manapság, soha semmi nincs kizárva.
- Mond, milyen vagy? Ilyen külsővel azt mondanám, hogy valami angyali teremtés, de ki tudja? Talán épp emiatt vagy démoni.
Zavartan köszörüli meg a torkát miközben kortyol egyet a whiskyből de ezek után már nyoma sincs, és csak hűlt helyét láthatja a lány a pult előtti bárszéken amire csak hamar új személy telepszik.
Vins gyors, de óvatos léptekkel indul el egy érdekesnek ígérkező eset felé, hisz ki más lenne ha nem ő, aki bármi hülyeségbe keveredik? A legtöbb normális ember inkább kerüli a balhékat és megóvja a maga kis bőrét a nézeteltéréstől mielőtt fejfájást okozna egy bunyó vagy hasonló. De férfi létének, démon vérének és amúgy is forró vérűségének köszönheti, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
Arra viszont nem gondolt, hogy ekkora darab állattal kell majd farkasszemet nézni, hogy megóvjon egy bajba jutott lányt, mert ugye kétség sem fér hozzá, hogy bajban van, elvégre ki az aki szórakozásból ken fel egy aprócska lányt a falra?
- Ouh, ez nekem fájt. Nem hagynám annyiba na dolgot - szól immáron a lányhoz, mintsem a hegyomlás méretű faszihoz. Legszívesebben már csak a p*csa megszólítás hallatán lekeverne egy maflást ennek a címeres ökörnek, de inkább nem teszi, hanem ökölbe szorítja maga mellett a kezét ezzel fékezve haragját.
- Nem tudom mi lenne a helyes válasz: "Igen, az vagyok, szóval takarodj el tőle mielőtt a szádba lépek", vagy" nem, nem a pasija vagyok, de valaki annál inkább, aki többre becsüli a nőket, mint a magadfajta nagyra nőtt barmok". - gyorsan adagolja a véleményének sokaságát miközben jeges tekintete többször találkozik hol az egyik, hol pedig a másik alakkal akikkel most éppen dolga van.
- Javaslom a későbbiekben gondold meg, hogy kibe kötsz bele. Abba, hogy kivel tartozol egy súlycsoportba - azt nem tudja, hogy konkrétan most mire érti. Azt sejti, hogy nem egyszerű emberről van szó a lány esetében, így ilyen formában a férfit is óvhatja kicsit. Ám már csak az, hogy végignéz a melákon láthatja, hogy képes lenne pofán vágni bárkit.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 9:49 pm

Maga se tudja, hogy egyáltalán honnan van annyi bátorsága, hogy visszaszól valakinek, de nem is sokszor találkozik mással, csak a vámpírokhoz van köze, akikkel persze nem felesel, csak alkalomadtán. Az emberek? Más súlycsoport, mondhatni velük szemben ezek szerint mer kiállni magáért, ami nem is lenne rossz, tekintve hogy egy kis önbizalmat, és faszacsajságot kéne magára szedjen, de mégsem egy hegyomlásnyi fickóval kéne kezdeni, mert az önvédelmi órákat nem egy bárban, magassarkúban és miniruhában kellene elkezdeni. Határozottan nem egy agresszív alkoholbűzös, kötekedős, értelmileg nem épp IQ huszár bengával. Pláne nem akkor, amikor a vámpírvér már kiürülőben van a szervezetéből. Bár pont emiatt agresszívabb kicsit, és nyugtalan, talán ennek tudható be a nagy szája is, vagy csak simán ilyen a természete, ha nem kell az alárendeltet játszania.
- Kaptam már rondább jelzőket is, ennyitől nem fogok rosszul aludni. - mosolyog, szinte fel sem veszi a torkában lüktető kellemetlen érzést. Nem fog meglátszani, ennyi fájdalmat pedig el tud viselni, lévén a légzése rendeződött, és már a melák sem szorongatja. Azért mulattatja, hogy a megsegítésére jött alak a megszólításán akad fenn. Aranyosnak találja ezt a gesztust, és sajnos realizálódik benne, hogy nem mindenki jár olyan "sötét" úton mint ő, nem mindenkit vesznek körül nap mint nap veszélyes lények, akik hol az ismerősei, hogy egyenesen a Gazdái. És így nem minden nap hall csúnya beszédet sem, főként nem ilyen jelzőket egy nőre. - Mi van? Azt hiszed ez vicces? - látni a melák nem igen tud mit kezdeni ezzel a válasszal. Rorát pedig láthatóan mulattatja. A neandervölgyi láthatóan arra számított, hogy valami tökös mitugrásszal akad szembe, aki szívesen verekedik inkább, minthogy veszekedjen. -Ha azt hiszed vicces fiú vagy, inkább gyere ki, és ott mutasd meg hogy nem csak a szád jár. -lép még egyet az idegen felé, bár léptei a bunkónak kissé ingatagok, látszik, már nem csak a modorán, de a cselekedetein is, hogy kezd nála egyre jobban beütni az alkohol. Rora idegesen nézi a két férfit, és a józanabbik - mind észben, mint véralkoholban - felé fordul. - Szerintem inkább menjünk, ez a bunkó nem fog tágítani amíg ki nem hív. - jegyzi meg, hisz láthatóan verekedni akar a nagydarab. - Bunkó? Ki a bunkó te kis...? - lendül bele, hacsak a férfi valami durvábbat nem vág közben a fejéhez, és a cérnája pattantával a keze is nekilendül, és határozott célzattal próbál valakinek bemosni, habár a határozott már nem jut el a mozgáskoordinációjáig. Rorának csak annyi ideje - és életösztöne - marad, hogy hátratántorodik, mielőtt a férfi ökle jobban megismerkedne az arcával. Nem harcos, sőt fogalma sincs a közelharcról, így még annak is örül, hogy ennyit meg tudott tenni, bár azt abban a pillanatban fel sem fogja, csak ösztönösen mozdul.
A bárban eközben néhány nézőt szereznek, párna ugyanis mintegy katasztrófaturistaként felfigyelnek a szóváltásra.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 10:29 pm

Rora and Vins


Nagy sóhajjal vakarja meg a tarkóját a pasi reakcióit látva valamint hallva. Mind emellett az is meglepi, hogy a lány milyen könnyedén reagál arra a mit ő mondott. Tekintete kíváncsian barangol át a lányra, s próbálja jelezni neki, hogy inkább most ne szóljon közbe, mert az a bolond tényleg felrobbanó fejjel ácsorog előtte. És egyelőre még úgy néz ki, hogy a lányra zabosabb, mint Vins-re, bár ki tudja?
- Elég sok mindent tartok viccesnek, de ezt a helyzetet baromira nem. Ellenzem, mikor egy erősen különböző súlycsoportú személy megy neki másnak, főleg akkor, ha a gyengébbik fél nő. Szóval nem, ez nem vicces - de az az lesz, ha jó alaposan kicakkozza a fülét, vagy seggbe rúgja párszor. És már most érzi, hogy valamilyen úton módon ha sokáig húzza a másik az agyát, akkor kapni fog. A most rendíthetetlenül határozott és kemény legény pasas sikoltozva fog menekülni mint egy gyáva kutya.
- Ha azt hiszed, hogy majd eljátsszuk a "gyere ki a hóra" dolog, akkor nagyot tévedsz. Ez már rég nem az a szint barátom. Nem tíz évvel ez előtt vagyunk, mikor ez volt a legkeményebb beszólás, és "keringőre felhívás" - alaposan végignézi a mozgását a másiknak, s gúnyosan elmosolyodik - nem gondolod, hogy egy seggrészeg bolonddal fogok megküzdeni?! Ennyire mélyre még én se süllyedtem - próbálja minél inkább paprikázni a helyzetet, hogy a másik végkimerülésig idegelje magát. De ha ütni fog, akkor ő is. Ez biztos.
És ezt a fajta kijelentést nem is kell túl sokáig húzni, mivel már emeli is a lány felé a kezét, mire az csak hátra tud tántorodni, a védekezés aligha sikerül. Mikor elsuhan Aurora arca előtt a nagydarab pasi ökle, azt Vins könnyedén elkapja, majd hátra löki egészen a szemközti falig, ő pedig továbbra is határozottan szorítja az egyre fehéredő öklöt.
- Megmondtam nem? Nem illik a kisebbeket és a gyengébbeket bántani - kék szeme pillanatok alatt rikító sárgára vált, benne a pupilla a macskákéra emlékeztető vékony csíkként feketéllik miközben mélyről jövő morgás vagy hörgés tör fel belőle. Karmai megnyúlnak mellyel mély sebeket váj a férfi öklébe és most belegondolva csak remélni meri, hogy komolyabb kárt nem tett benne.
- Javaslom, hogy emlékezz erre a napra, és jussak eszedbe! - mikor megszólal, hosszabb fogak villannak ki, mellyel leginkább egy nagymacskára emlékeztetheti a férfit.
Maga mögül tisztán hallja, hogy egyre több ember gyűlik köréjük, hisz "bunyó van" ezt nem lehet kihagyni ugye?



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 11:01 pm

Nem számított rá hogy idáig fognak fajulni a dolgai, főleg nem arra, hogy pont ezen a szép napon, illetve inkább estén. Ha sejtette volna, hogy mást is bele fog keverni, nyilván nem szól oda ennek a részegnek, és nem lesz belőle balhé. Bár akkor ezt az érdekes jelenetet sem láthatta volna, amit a segítségére siető férfi vezényel le. Szinte meglepi, hogy semmi harag, semmi elfojtott agressziót nem lát az arcán, jeges tekintetéből pedig még azt sem tudja kiolvasni, mit gondol a helyzetről. Habár a szavai tökéletesen leírják. Régi vágású, ez már biztos, és pontosan az a fajta, aki tiszteli a nőket, már ha arra érdemesek, de ha nem is nem üti meg őket. Bár....bárki mondhat bármit, aztán ha egyszer elpattan nála valami... De nem, Rora ilyeneken még csak nem is gondolkodik, lefoglalja az orra előtt zajló jelenet, és az az újabb duma, amivel a higgadt ismeretlen jön. Mosolygásra készteti, még ebben az elszomorító szituációban is, ahol lehet értelmesebb lenne, ha inkább a saját irháját féltené, és nem azon mulatna, hogy milyen könnyedén válaszol az idióta odavetésekre a férfi. De az is igaz, hogy a másikért jobban aggódik mint magáért. Elvégre ő maga elviseli a fájdalmat, még akkor is ha nem élvezetből kapja, mint egy átlagos ember. Igen, sajnos a mazochizmusából adódóan nála eltolódtak a korlátok a fájdalom tűrés határin.
Mielőtt a pasi agyáig teljesen eljutna Vincente válasza, ő maga közbeszól, vagy előbb szólalt meg? Mindegy is, ugyanis őt szemeli ki a melák, talán rá van írva, hogy őt kellemesebb, és nem utolsósorban sikeresebb lenne megütni. Elvégre nő, és még az alap védekezési képessége sincs meg, csak az ösztön, ami azt súgja, lépjen hátra. Komolyan csiszolni kéne a verekedési képességein, ez már biztos. Ellenben az idegen láthatóan formában van. Még nem is realizálódik benne, hogy épp elkerült egy ütést - ami a jelenlegi állapotát tekintve biztosan egy padló puszit eredményezett volna - kikerülnie, de a behemót már a falra is van kenve, és eltorzult arccal nézi hol a kezét, hol pedig az azt markoló férfit.
- Váó...- bukik ki a száján, miközben összeszedve minden maradék lélekjelenlétét a pároshoz lép, és Vins azon kezét fogja meg, amelyikkel épp a keringési rendszerét akarja leállítani a másiknak. Legalábbis a karján. Még...
- Eressz el! -jajdul a melák, mert bármekkora kőmacsó is legyen, a kezét jobban meg szeretné őrizni mint méltóságát. És talán ahogy a másik keze, és tekintete átváltozik, el is jut az alkoholtól ködös agyáig a szituáció, a maga teljes, és ijesztő valójában. Ez ki is ül az arcára, szinte holt sápadt lesz, és biztos nem azoktól a vágásoktól, amiket Vins ejt a karján, amire elhalóan kiált fel, és átszakad benne a gát, amikor már az életéért könyörög. - Eressz el... - ismétli, és Rora is próbál kiverekedni abból az igézetből, amit az idegen látványa nyújt. Még sosem látott váltót. Mármint persze, ismert párat, de sosem látott egyet sem átváltozni, főleg nem részlegesen. Megdöbbenti de egyúttal el is bűvöli. A könyörgés, és a falhoz nyomott férfi átható rémülete azonban magához téríti, és megmarkolva a másik vállát meghúzza finoman. - Elereszthetnéd...szerintem megtanulta a leckét...és...nézősereg is akad, akik előtt gondolom nem akarod darabokra szedni...-hangja józan, nyugodt, de tekintete idegesen jár a két férfi között, és reméli, a megmentőjében nem borult el annyira a boci, hogy ízekre szedje a szerencsétlent. - Fizetek egy italt, csak gyere...kérlek. - suttogja halkabban, hogy csak Vins hallja, próbálja megőrizni a nyugodtságát, nem segítene senkin, ha most pánik szerűen hisztizne itt.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 11:21 pm

Rora and Vins


Az elmúlt napokban sikerült minden feltörni készülő haragját elcsitítania így azok a farkukat behúzva fordultak sarkon. Most viszont kezdenek ismét előmerészkednie s korlátot nem ismerve ostorozzák bensőjét magától a gondolattól, hogy ez a nagydarab barom képes lenne megütni egy nőt. Nem lehet Vincentet tökéletesen jól neveltnek mondani. Nem lehet ráaggatni a nőtisztelő jelzőt, viszont fizikailag soha nem bántana egyet se. Lehet, hogy védekezne ha az teszem azt, késsel menne neki, de biztos nem akarná kiverni belőle az életet még ha az ösztönei be is kapcsolnak. Ha átesne a holtponton, akkor lehet... ha az életét védené, akkor lehet. De jelen pillanatban most ő védi a lányt és nem venné jó néven, ha a másik ezt meggátolná.
A vadállat egyre gyorsabban és határozottabban próbál felszínre törni, bár azt nem tudja, hogy miként fog ez bekövetkezni. Tudja már kontrollálni az átváltozást, így félúton megtudja állítani. Nem lesz egyik pillanatról a másikra tigris vagy farkas, mikor elborul az agya, épp elegendő olykor a szemének rendellenes színben való ragyogását vagy épp a megnőtt karmokat megmutatni. De az is igaz, hogy nem tudja mindig kordában tartani a feltörekvő erőt, így csak annak köszönheti, hogy félúton megakad az átváltozás, hogy nem ura önmagának és nem tudja véghez vinni a folyamatot. Jobban örülne neki amúgy, ha nem lenne félig démon, ugyanis akkor szinte biztos, hogy nem lennének olyan erős és ingadozó dühkitörései mint amilyenek most vannak.
Őt még csak véletlenül se lepi meg, hogy sikerül elkapnia a gyorsan és rendületlenül érkező, Aurorát megcélzó kezet, majd elegendőt taszítani az ipsén ahhoz, hogy az a falra kenődjön.
- Milyen érzés, mikor te vagy az alávetett, mondd csak? Macsókám... - grimaszol undorodva a másiktól. Szinte látja ahogy a verejtékcseppek végigszánkáznak a másik férfi halántékán, ahogy az arcberendezése megváltozik s miként Vincente szeme teljesen átvált élénk sárgává, ő úgy sápad el. A gond csak az, hogy jelenleg a harag és az undor miatt ez nem jut el Vins agyáig. Csak akkor kezd el lazítani a szorításon, mikor meghallja a lány hangját mely óvatos és valamilyen formában kellemes is.
- Az ilyenek soha nem tanulják meg a leckét - hangja az imént hallott morgás ellenére most meglehetősen lágy és kifejezetten kellemes. Már nyoma sincs a démoni morgásnak és lassan a szeme színe is visszanyeri eredeti, rideg kék árnyalatát. Fogai normális méretben bújnak meg a szájában és a karmok is rögvest visszaalakulnak emberi körmökké. A vér persze ott marad a kezén, de ez könnyen orvosolható, csak egy kis víz és szappan kell hozzá.
- Ne lássalak többet - ezt még azért odaszúrja a másiknak, majd tekintetét átvezeti a mellette álldogáló lányra.
Ahogy ellép a másik férfi elől, jelzi neki, hogy ki van adva az útja menjen amerre akar csak érzéssel tegye mert mostantól megbillogozva fog élni, és Vins szemei bárhol megtalálják.
- Egyben vagy? - fordul a lány felé, s ha elhúzta a csíkot a másik, akkor vet egy undorodó pillantást a kezeire, melyhez a férfi vére tapad. Egy pillanatra még el is sápad a gondolattól, hogy megsebezte a másikat, de próbálja azzal nyugtatni kicsi lelke világát, hogy nem ejtett halálos sebet és más védelmének érdekében tette.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Szomb. Feb. 28, 2015 11:53 pm

A jelenetet nézve, ami egy őket néző embernek egy átlagos verekedés, neki viszont újabb éles lecke, már megérti azt, amit egykor az egyik farkas mondott neki. Hogy ha belelendülnek, szinte olyan, mintha kieresztenék a vadállatot a ketrecből. Ha ez a vadállat nem is jött ki, de nagyon is kikukucskált a rácsokon. Ha nem féltené most már az őt bántani próbáló fickó életét, végignézné szívesen a jelenetet. Lelke az erőszakhoz van szokva, így ha durvább dolgot tett volna a férfi, ha alapjáraton rossz ember lenne, olyan aki megérdemli, szemrebbenés nélkül nézné végig, hogy ha akarja Vins, széttépi. Igen, ezt sajnos palástolni sem tudja, ugyanis az érdeklődése afelé, hogy milyen lenne végignézi ahogy átváltozik, sokkal erősebb, mint a szimpátia, vagy az alap emberi érzelmek amik megakadályoznák abban, hogy valami vérengzést végigfigyeljen. Talán emiatt romlott a lelke, és a pokolra fog jutni, most viszont idejében megfékezi magában a késztetést, és arra összpontosít, hogy a férfi megnyugodjon. Igen, elvégre őt is félti, mert ha most itt mindenki előtt széttépi a bunkót, bizony nem másnak fognak szólni mint a vadászoknak. És nem érezné helyénvalónak, hogy miatta történt ez az egész. Megütközve látja, ahogy odaáll a kettős mellé, hogy nem csak karmai nőttek, és a szeme változott meg az idegennek, de a fogai is megnyúltak, nem vámpírosan, sokkal inkább macskásan. Nagy macskásan. - Kérlek...ereszd. Eléggé megijesztetted ahhoz, hogy ebben a bárban már ne merjen senkihez sem nyúlni. - na igen, az emberek általában így reagálnak. Egy darabig. És ezt Rora is pontosan tudja, de ettől még sajnos az, hogy mindketten tudják ezt a tényt, nem elegendő ahhoz, hogy a férfi az életét vegye a másiknak. Megkönnyebbülten nyugszik meg, ahogy egy szempillantás alatt visszaalakul az idegen, és elereszti a szerencsétlent. Észre sem vette, hogy eddig megfeszültek a tagjai. Pedig ha most tényleg annak a faroknak ugrik a férfi, nem sokat tudott volna tenni. Lehet, akkor kitört volna belőle a hisztéria, de így nem. Nagy mázli, legalább nem csinált magából még nagyobb szerencsétlent. Nézi, ahogy a szerencsétlen hegyomlás arrébb tántorog, szinte fut, csak a lábai nem bírják azt az iramot, amit a lába diktál. Hiába mondják azt, hogy az ember a félelemtől ki tud józanodni, ha szembesül azzal, hogy megmenekült, a szervezete ugyan úgy folytatja ahogy addig elkezdte, és szépen lassan emésztgeti csak az alkoholt. Tekintete az eloldalgóról a megmentőjére siklik, amikor a másik ugyan így tesz. Hálásan mosolyodik el, egy kis pírral az arcán. Zavarba jön, mert a másik felőle érdeklődik, általában nem szoktak. Általában mindez fordítva van, még akkor is ha ő néz ki ramatyabbul. Bár ebben az esetben nem ez a helyzet, látja a férfi reakcióját a kezén lévő vérre, látja ahogy egy pillanatra lesápad. A férfi válla után nyúlva a mosdó felé irányítja, lágyan, cseppet sem erőszakosan. - Jól, de inkább mosd le magadról a vért. Amint látom nem nagyon bírod. - hangja lágy, és hálás, de benne van valamennyi határozottság, és nem csak az a szándéka a mosdók felé tereléssel, hogy a másik megmosakodhasson, hanem az őket figyelő katasztrófaturisták is visszaolvadnak a bár zajos, fülledt légkörébe.
Ha a férfi besétál a mosdóba, minden gond nélkül utánasétál, nem tudja mi miatt sápadt el, és a lelkére venné, ha most a mosdóban esne össze, és ájulna el, ő meg kint várna. - Köszönöm a segítséget, bár nem kellett volna beleavatkozz, így most te lettél egy pár pillanatig a megnézendő látványosság. - sóhajt, de köszönetnyilvánítása őszinte. Örül, hogy nem verték meg, így nem kell magyarázkodnia a vámpírjának sem. - Te jól vagy? Úgy értem izé...lelkileg? - dadog, és kissé el is pirul ismét, lányos zavarában, hogy ilyen hülyeségeket kérdez egy férfitől. A férfiaktól sose kérdezz ilyet, hogy hogy vannak lelkileg. Ők macsók, ők nem lelkiznek, főleg nem egy idegennek. - Egyébként Aurora vagyok, - mutatkozik be sután, szinte nem is törődve a férfiak meglepődött,vagy épp méricskélő tekintetével, akik elhagyják a mosdót, vagy épp belépnek. Az sem érdekli túlzottan mit gondolhatnak róla, az ilyen egyszerű emberi szokásokon, minthogy nő ne menjen a férfimosdóba egy szórakozóhelyen hacsak add1: nincs a másikban hely, add2: dugni viszik.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 12:27 am

Rora and Vins


Általában soha nem ő az, aki a bunyót kezdeményezi sokkal inkább az aki leveri azt, majd a saját démonaival küzd amiért túlzásokba esett. Mindig próbálta megóvni magát attól, hogy cirkuszi majom legyen belőle, hogy ő legyen a leglátványosabb mutatvány amiért idegességében sárgán villódzik a szeme vagy épp előugranak a karmai. Sokáig rögtön átváltozott, amiért nem tudta kontroll alá vonni fizikai valóját, bár meg kell hagyni, hogy az sokkal kellemesebb volt. Engedte a vadállatnak, hogy kedvére cselekedjen, úgy is lehet mondani, hogy ő mint ember volt az alárendelt, míg a "szörnyeteg" énje a domináns, az irányító. Mostanra ez változott. Már ő az aki irányítja a másik felét, már amennyire képes rá.
Soha nem tetszett a többi alakváltónak a fizimiskája. Soha nem voltak oda érte, mert lerítt róla, hogy démon vér csörgedezik az ereiben, és aki nem vette észre maga, hát a pletykák mindig futótűzszerűen terjedtek. Viszont a hiedelmek ellenére, egyáltalán nem olyan rossz gyerek mint amilyennek tartják. Most is sikerül a lehető leggyorsabban visszakoznia és elhitetni magával, hogy ez a barom tényleg abbahagyja egy ideig a nők bántalmazását. Elhiszi, hogy ha most elengedi akkor minden rendben lesz, csak az ő lelkiismerete fogja bánni, amiért megint erőszakhoz kellett folyamodnia. Sajnálja igen, de nem tudta megállni. És ugyebár a gond ott kezdődik, hogy annak ellenére érez sajnálatot valamint szomorúságot, hogy ebben nőtt fel. Részben természetesen hasonlít az anyjára, akárcsak ő, Vins is ugyan olyan hirtelen haragú. Van amit nem lehet eltörölni és köt az a bizonyos vér.
Mikor a lány mibenléte felől kezd érdeklődni, örömmel hallja, hogy minden rendben van vele. Az viszont ténylegesen meglepi, mikor elkezdi őt a mosdó felé terelni, teljesen érthető magyarázattal.
Nem a vérrel van baja, mert látott már életében eleget. Sokkal inkább azzal, hogy az most megint az ő kezéhez tapad anélkül, hogy elvette volna a másik életét.
Gyorsan megnyitja a csapot és aládugja a kezét, hogy mihamarabb eltüntethesse a vörös nedűt és annak érdekében, hogy a szag is teljesen eltűnjön, szappant nyom a kezére és alaposan átdörzsöli vele a bőrét.
- Ezért a mosolyért még a lelkemen is száradhat a dolog - emlékszik vissza a szégyenlős, zavart mosolyra amit a lány produkált pillanatokkal ez előtt. Nem sokan mosolyognak rá és nem sokan veszik őt úgy emberszámba, mint ahogy azt most Aurora teszi. És akár hiszi a lány, akár nem, ez hatalmas segítség most Vins számára.
- Rendben vagyok igen. Csak tudod, van amit nem törölhet el az ember a múltjából és ha akarja ha nem, visszaköszön mikor épp nem számítunk rá - magyarázza miközben elzárja a csapot majd a mosdó melletti doboz felé nyúl, ami tele van gyömöszölve kéztörlőkendővel.
- Vincente. Nagyon örülök, Aurora - immáron ő is villant egy halovány mosolyt, mely az elmúlt hetekben nem igazán került az arcára, vagy legalábbis nem olyan őszintén mint most.
Vet egy pillantást a tükörképére, ahonnan az önnön ridegségű alakja pillant vissza. Világos szemek, barnás haj, kifejezéstelen arc. Ez a lidérces fantomkép mindenhova elkíséri és csak nagyon kevesen tudják elérni, hogy mosolyra kunkorodjon a szája széle. Azoknak viszont végtelenül hálás tud lenni.
- Remélem az a barom legközelebb kétszer is meggondolja mit csinál - egy darabi még biztos, hogy őrlődni fog ezen - meghívhatlak egy italra? Vagy inkább eliszkolnál innen?



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 1:37 pm

Mindig is odavolt a természetfelettiért, talán mert abban nőtt fel, talán pedig azért, mert ő mezítlábas halandó, és semmi ereje nincs, semmiben nem különbözik a többi embertől, maximum kinézetre, de ez a nagy sárgolyó minden tagjára igaz. Sosem tűnt ki semmiben, épp ezért ragaszkodik annyira a vámpírokhoz, mellettük legalább ha minden stimmel, hasznosnak érzi magát, mert ad, vagy cselekszik valamit a másik örömére, és túlélésére. Viszont az hogy most teljes életnagyságban látja milyen is az, ha valaki nem ember, hát, lenyűgözi. Cseppet sem irigy, ő nem lenne ennyire higgadt, neki nem lenne ennyire helyén az önuralma, hiába született volna vele, mint az alakváltók vagy a született farkasok. Ha pedig beharapnák? Még abban sem biztos, hogy az első hetet túlélné, arról ne is beszéljünk, mi lenne akkor, ha valami különleges képessége lenne mint a kiválasztottaknak, vagy varázsereje, mint a varázstudóknak. Annyit viszont sima emberként is megtehet a férfiért, hogy a mosdók felé tereli, el a nézőközönsége elől.
- Ugyan semmi sem szárad a lelkeden, csak azt tetted, amit más nyámnyila nem volt hajlandó. És ezért hálás vagyok. - von vállat nemes egyszerűséggel, és ahogy a másik kezet mos, ő úgy vizsgálja meg a ruháját, megszáradt-e már rajta az ital, ami rajta landolt. Szerencsére igen, így már csak halovány vodka és áfonya illatot áraszt. Hülyeség, hogy a vodkának nincs szaga. Abban igaz, hogy nincs különleges, mint a sörnek vagy a whiskynek, de az alap alkohol illata megvan. De majd elpárolog, remélhetőleg. Nem akar olyan illattal hazamenni, mint holmi szeszkazán. - Ismerős, bár pontosan nem tudom te mire értetted, de remélem emiatt nem fogod magad rosszul érezni, nem tettél semmi olyat, ami miatt kéne. - tényleg nem tudja mire érti pontosan a férfi azt amit mond, de sejti, talán az erőszakhoz van köze, és ahhoz, hogy megsebesítette a másikat. Nézi ahogy tisztára törli a kezeit, de az arcán látja, ennyivel nem lett lerendezve a dolog. Elég jól tud arcokról olvasni, valamint testbeszédből, és a férfi feszült válla és a tekintete arra sejtet következtetni, hogy még egy darabig ezen fog gondolkodni. Ő pedig mindent meg fog tenni, hogy ne így legyen, ennyivel tartozik a másiknak, ha már belekeverte. - Jobban áll a mosoly, mint a komor arc. - jegyzi meg, ahogy alaposabban végig méri a férfit, míg az magát nézi a tükörben. Nem tudja mi fut át az agyán, hisz nem gondolatolvasó, de muszáj volt megjegyeznie ezt, amikor újra elkomorodik az amúgy helyes arc. Sosem vonzották az emberi férfiak, a vámpír férfiaktól meg egyenesen fél, a régi dolgai miatt, de azért meg tudja állapítani, hogy valószínűleg sok nő döglik utána, ha hagyja. - Egy darabig biztos. Eléggé ráijesztettél. - sajnos túl őszinte, nem igen tud hazudni, csak ha nagyon muszáj, és az élete múlik rajta, vagy ha meg kell játsszon valamit annak érdekében, hogy túlélje. Most viszont inkább őszinte, mert sejti a férfi is tudja, hogy az a bunkó csak ideig óráig lesz más. Aztán elkopik az emlékeiben a fenyegetés, és a karmok okozta fájdalom, és ha valaki nem emlékezteti megint, hát megint egy tuskó lesz. - Igazából örülnék, ha én hívhatnálak meg egyre, hálám jeléül. Meg...rád is férne amint látom. - kedves mosoly, és már löki is ki a mosdó ajtaját, hogy kimenjenek rajta. - Nyilván bulizni jöttél ide, nem akarom elrontani az estéd. Tényleg, jöttél valakivel? - fontos kérdés, hisz ha igen, mondjuk egy barátnővel, vagy haverokkal, nem akarja feltartani. Ha viszont nem, szívesen beszélgetne Vinsel. Rég nem beszélgetett már minden következmény nélkül, és most hogy adott a lehetőség, reméli meg is tudja ragadni. A folyosón sétálva már távolodva a mosdóktól megigazítja a félrecsúszott nyakú ruháját, és ellenőrzi, meg van-e még a kis táskája ami eddig a vállán fityegett egy hosszabb láncocskán. Megvan, mázli, hogy nem szakadt el, ahogy végigrángatták a báron. Kíváncsian néz fel a férfire, mellette sétálva, jóval magasabb nála, bár ez nem meglepő, a nagyon nagylelkűséggel is csak 160 centije miatt. - Mert ha igen nem akarlak feltartani, de ahhoz az italhoz ragaszkodnék. -

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 3:22 pm

Rora and Vins


- Biztos más is megtette volna csak nem voltak elég szemfülesek ahhoz, hogy idejében jöjjenek - pillant a lány tükörképére halovány mosollyal. Mindig előtérbe helyezte mások érdekeit a magáénál és talán ebben is nyilvánul meg igazán az embersége. Nem abban, hogy nem nőttek hosszú fülei vagy vámpírfogai. Lehet, hogy démoni és állati egyszerre, de emberi énje épp oly kiemelkedő mint amilyen a többi.
- Nagyon sokat láttam. Olyat, amit nem kellett volna, vért, vérontást... és ezek minden alkalommal visszaköszönnek annak ellenére is, hogy próbálom kerülni. És az a baj, hogy lényemből kifolyólag történnek ezek. Ha nem körülöttem történik, akkor én teszem. Nem ontok vért halálos szinten de épp elegendő a mai is ahhoz, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert tudom jól, hogy más is épp olyan biztos intés lehet - vall színt a lánynak
- Sokan mondták már, de az őszinte arckifejezés és az önkifejetés az tényleg olyan, ami nehezen megy. Ez utóbbi pedig tényleg tabu - halvány mosollyal vakarja meg a tarkóját miközben csak hamar sikerül bemutatkozniuk egymásnak és ezzel együtt témát is váltani.
- Ugyan olyan ez a barom is, mint az egyik iskolatársam. A gond csak ott kezdődik, hogy ennek a hülyének a nők fizimiskája nem jön be. Nem is értem, hogy veszi az ilyen a bátorságot, hogy a gyengébbik nembe kössön bele. Vagy csak én fújom fel annyira ezt a témát? - és bár bizonygatja igazát, mégis ott van a fejében az emlékkép, mikor az anyjának ment neki az iskolában minek után az egy kiadós vérengzést rendezett, s a tanárok gyomrát, agyvelejét a padlóra és falra küldte.
- Jól van, a hálát nem szoktuk visszautasítani. De akkor egyezünk meg abban, hogy meghívjuk egymást. Egyik kört te állod a másikat én - hozza fel ötleteként. Ma nagyon meghívós kedvükben vannak a hölgyek, s csak míg az egyiket gondolkodás nélkül elfogadta, a másikon kicsit gondolkodik. Hogy miért? Mert számít ám, hogy ki ajánlja fel azt az italt. Egy bögyös nőszemély aki látszólag képes lenne bármire, ha a külsőről van szó, valamint egy kedves, bájos arcú hölgyemény az illető aki megakarja hálálni a segítséget. Valamiért ez utóbbi sokkal jobban esik neki és könnyebben is fogadja el a meghívást. Talán azért, mert tudja, hogy semmi hátsószándék nincs benne.
Maguk mögött hagyva a mosdót, még mindig van egy-két személy aki alaposabban megnézi őket magának mintha valamiféle cirkuszi látványosság lennének.
- Egyedül vagyok Aurora, mint a kisujjam. Egy több köbös mellmérettel rendelkező pultos kisasszony talált meg magának, akit jobb szeretnék elkerülni, szóval ha nincs ellenedre akkor vonjuk ki magunkat a közvetlen középpontból - utal itt arra, hogy inkább egy asztalt keressenek majd maguknak, mintsem bárpultot és ahhoz tartozó széket. Nem szereti a fokozottan rámenős nőket.
Mosolyogva pillant le a mellette sétáló lányra, majd kezét a csuklójára simítja, hogy egy közelben lévő asztal felé kezdje el húzni. Hatalmas a tömeg, kétség sem fér hozzá, így az azon való átbirkózás is beletelik jó néhány percbe. De végül, ha Aurora hagyja magát és nem húzza ki a kezéből a kezét, akkor valamivel könnyebben teszik meg az adott utat, mint külön külön, arra figyelve, hogy hol van a másik.
- Itt jó lesz? - kicsit kiesik a tömegből a hely, nem ezren rohangálnak körülöttük, csak jó néhányan, azok is inkább egymással vannak elfoglalva.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 6:34 pm

- Naivság ezt gondolni, nem akartak beleavatkozni, különben a nem szemfülesebbek is kiszúrnák, hogy egy nagydarab fickó a hajánál fogva rángat valakit odébb, méghozzá nem azzal a nyilvánvaló indokkal, hogy ők most hancúrozni mennek. - néz komolyan Vinsre. Sok mindent lehet rá mondani, még azt is hogy naiv, de nem ilyen helyzetben. Szereti a jót feltételezni az emberekről, de ekkora tömegben nem számíthat rájuk, ezt tudja nagyon jól, ilyenkor beindul az a hatás, hogy mindenki behúzva fülét-farkát nézi a jelenetet, de senki nem mer lépni, majd a másik, majd a másik és így tovább. Vagy nem is arra várnak, hogy a másik, egyszerűen csak félnek beleavatkozni. Mert mi van ha a támadó épp természetfeletti akárki? Akkor bizony megszívják. Ennyi.
- De ha mindig magadra veszed, és magadat hibáztatod annak ellenére, hogy biztos van amiről te nem tehetsz, az csak tönkretesz, és egy idő után tényleg nem fogod tudni megkülönbözteti mi az ami rossz és mi az amit a jó ügy érdekében vagy épp a túlélésért tettél. Hidd el, szerintem odáig nem akarsz eljutni. És sajnos ez nem olyan világ, főleg nem neked, mivel nem vagy ember, amit le lehet élni konfliktusok nélkül. És így csak egy szabály marad: Élsz vagy meghalsz. - talán kicsit önmagáról is beszél, hisz régen mindenért magát hibáztatta, sőt most is, főként azért, mert a régi Úrnője kidobta. Azon máig nem tudja túltenni magát, és ez valamennyire nyomot hagy az életében. - Ne haragudj, nem ítélkezni akarok, mert nem ismerem a múltad, de biztos vagyok benne, hogy nem minden a te hibád, és szerintem volt hogy nem volt választásod. Szóval...ha más miatt mégis, emiatt ne magadat okold, nem tettél semmi rosszat. - ismétli meg nyomatékosítva. És hogy jobban félne most a férfitől? Egyáltalán nem, sőt csak jobbak kezdi érdekelni. Nem érzi veszélyesnek, bár nála ez az ösztön eléggé hiányos, lehet még egy sorozatgyilkossal is elbeszélgetne.
- Nem valószínűleg nem, bár én annyira nem gondolkodom rajta, lényeg hogy megúsztam, más nagyon nem érdekel. Ha abba gondolnék bele mindig, hogy most megtámadtak, és úr isten mi történhetett volna, valószínű nem tenném ki a lábamat a házból. - nevet fel, majd a helyzet komolysága miatt hamar el is hal a tokán a vidámság, és sóhajt. - Szóval valószínű a te nézeteid a normálisak, és én vagyok kissé érdektelen ebben a témában. Talán az háborítana fel igazán, ha mást bántottak volna helyettem. Azt nem szeretem. - néz jelentőségteljesen a másikra, jelezve örül neki nagyon, hogy nem az a fajta aki ne tudná megvédeni magát.
- Rendben, ebben úgy érzem megegyezhetünk. - bólint rá vidáman kifelé, és reméli ha leülnek beszélgetni, el tudja majd terelni kellemesebb mederbe ezt a beszélgetést. Nem mintha nem hallgatná meg, ha a férfi meg akarna nyílni, de nem ez az elsődleges szándéka, hisz ha erőszakosan fejtegetné a témát, bizonyára bezárulna a másik, és nem menne semmire. Nem terapeuta, de annyit tud, hogy ha nem erőltetik, az ember szívesebben mesél. Nyugodtan sétál a férfi mellett, nem igen zavarják az őket néző tekintetek, megszokta, hogy van amikor megbámulják. Általában a a nyakában lévő nyakörv miatt - ami most is fellelhető rajta - vagy épp azért, akikkel érkezik. Az emberek ugyanis sokszor önkéntelenül felfigyelnek a vámpírokra, még ha nem is tudják, miért nézték meg őket.
- Nem mondod? - kacag fel vidáman, döbbent, de egyben jól mulató tekintettel is nézve fel a mellette haladóra. - Akkor nem gondoltam rosszul, hogy általában bolondulnak érted a nők. És mond, miért nem jönnek be a nagymellű, rámenős nők? Ők aztán tudják mi kell az embernek! - cukkolja kicsit, talán hogy oldja tovább a helyzetet, talán mert jólesik neki kicsit húzni a férfit. Minden esetre semmi rossz szándéka nincs vele, egyszerűen társalogni szeretne, és valóban érdekli a válasz, még ha hasonlóan kihívót is kap vissza. Cseppet sem zavarja, ahogy a férfi meleg ujjai simulnak a csuklójára, hagyja magát vezetni. Minek tiltakozzon a praktikusság ellen? Nem szeretne elszakadni Vinstől. - Igen, jó lesz. - bólint körülnézve, ő se nagyon találhatott volna jobb helyet, és ki is szúr egy kisebb boxot jobbra előttük, így arra felé húzva a férfit, ha mér mindig fogja a csuklóját, végül helyet is foglal az egyik puha bőr kanapé szerűségen. -Szóval, mit kérsz? - kérdezi, ahogy a tömegből kiválva meglát egy pincért, és int neki finoman, hogy rendelnének.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 8:50 pm

Rora and Vins


Sokan mondták már rá, hogy naiv és, hogy túl sokat remél az emberektől, túl sok jóindulatot lát bennük. És valószínűleg ez lesz a veszte, előreláthatóan úgy... hamarosan. Soha nem volt ellenséges először senkivel, de az ismeretlen emberek se jelentenek számára "veszélyt", legalábbis a bizalom terén. Sajnos mindenkiben megbízik valami miatt még ismeretlenül is. Most pedig megint csak feleslegesen, de sikerült elhitetnie magával pillanatok alatt, hogy rajta kívül más is segített volna a lánynak. De miután rögtön közli vele, hogy erre nagyon kis esélyt lát, kezdi belátni, hogy igaza van. Az emberek egyáltalán nem olyan jók, mint amilyennek ő látni véli őket. És ha már itt tartunk, a többi fajra ugyan ez mondható el. Sokakat csak az önös érdekek hajtják, semmi más. Mit számít, hogy van-e valaki a közelükben aki segítségre szorul, vagy valaki akit óvni kell. Teljesen reménytelen helyzet.
Arcán jól lehet látni, hogy elgondolkozik a hallottakon és bár fáj beismernie, kétség sem fér hozzá, hogy igaza van Aurorának. És bár nyíltan nem mondja ki azt, hogy mennyire jogosan érvel a lány, az a kék szemekből mégis kiolvashatja.
Meglepő egy fiatal lánytól ennyi bölcsességet hallani, ráadásul bevallania azt, hogy mennyire igaza van, még egy komoly feladat.
- Bevallom neked, hogy megleptél... és egyre nagyobb meglepetéseket okozol nekem. Mióta az eszemet tudom, egy ember nem tudta ezt nekem így elmondani, pedig javarészt felnőttekkel voltam körülvéve - elismerően bólogat, bár nem esik le a feje tőle, csak Aurora számára lehet nyilvánvaló, hogy komolyan gondolja amit mond. Másnak talán fel se tűnne ez a kis mozzanat.
- Néha komolyan úgy érzem, mintha kint élnénk a szavannán és olyan vadállatok lennénk, akik nap mint nap az életükért küzdenek. Azért, hogy ne haljanak éhen, szomjan vagy ne ölje meg őket egy nagyobb és erősebb állat. Valamiért egyre kevésbé tudom elválasztani az emberi létet az állatokétól - hangja épp oly őszinte, mint amilyen az imént a lányé volt, annyi különbséggel, hogy az övében van valami titkolt elégedetlenség. Valami ami azt súgja, hogy nem látja normálisnak és ideálisnak a helyzetet így.
- Nem gondolom, hogy ítélkeznél - nevet fel, majd megrázza a fejét, elvégre kifejezetten jól mulat a lányon. Nagyon sok mindenen változtatna, de nem igazán tudja hol kezdje el, és valószínűleg jó ideig még nem is fogja.
- Örülök, hogy hasonlóak a nézeteink. Én se tudom elviselni, ha másokat bántanak, nem véletlenül kötöttem bele abba a nagyra nőtt neandervölgyibe se. Valamiért mindig jobban magamra veszem mások gondjait, mint az enyémet - fogalma sincs, hogy minek köszönheti azt , hogy ennyire megnyílik a lány előtt, viszont szó se róla, jó érzés valakinek elfecsegni ügyes-bajos kis gondjait, persze bizonyos kereteken belül. Túlzásokba nem akar esni.
- De, mondom.... és valamiért a szőr áll fel a hátamon a gondolattól, hogy még több időt kell vele töltenem - fintorog maga elé miután megfogja a lány kezét, hogy így küzdhesse át magukat a tömegen immáron egy kellemesebb, nyugodtabb helyre.
- A nagy mellekkel nincsenek gondjaim, bár jobban szeretem a természetes idomokat. Viszont a rámenőséggel már annál inkább. Nem szeretem, ha egy nő akarja hordani a gatyát, valamint azt se, ha dominának képzeli magát. Azt pedig főleg nem, ha szemmel akarnak levetkőztetni. Nem, hogy növelné a libidómat inkább kikészít idegileg. Visszataszító - észre se veszi, hogy kicsit gyorsabban beszél mint eddig, de ha egyszer rájön a szómenés akkor sajnos el kell viselni.
Mikor kiérnek a tömegből, nem engedi el a lány kezét, így mikor az elkezdi egy asztalhoz húzni, ő készségesen követi őt, majd helyet foglal vele szembe.
- Fú... azt hiszem valami töményet. Ha már itt tartunk akkor elég lesz a whisky. Egyelőre - fogalma sincs, hogy meddig lenne képes most elmenni, de az is holt biztos, hogy nem fog megállni egy pohárnál. De ezt majd később lerendezi még magával. Tekintete végigvándorol a tömegen, majd a pincéren akad meg aki egy pillanatra megáll, ám mintha mi se történt volna, folytatja az útját feléjük némi félsz-el az arcán. Vins aggodalommal fordul Aurora felé.
- Remélem nem sárga a szemem megint. Valamiért nem tetszik a pofám neki...



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Vas. Márc. 01, 2015 10:05 pm

Örül neki, hogy látja a másik tekintetében hogy talán valamennyi eljutott hozzá a szavaiból, és valamennyire igazat ad neki. Nem tartja magát túlzottan okosnak, és feleslegesen nem is szeret bölcselkedni, mert tudja nagyon jól, hogy hogy milyen az ha feleslegesen osztják az észt az embernek. Ő sem szereti hallgatni, de ebben az egy témában talán ő is értelmeset tud mondani, hisz félig tapasztalatból beszél. Elégszer megjárta már, hogy magát hibáztatta olyanért amiért valószínű nem kellett volna, és a sok ilyen ami érte, néha kész idegronccsá teszi. Kis ügyeket is le tud vezetni a fejében olyan katasztrófákká, amire az esély szinte nulla. Ha valamit elszúrt mindig a legrosszabb forgatókönyvet képzelte el büntetésképp. Ennek csak egy előnye van, ha szerényebb lesz a reakció rá, megkönnyebbül az ember, hogy erre parázott rá? Viszont attól még folyamatosan emészti magát.
- Részben tapasztalatból beszélek. Tudod kiskoromban egy vámpír fogadott örökbe, és nála nőttem fel, a sok tanítványa, vendége, és egy rakat vérfarkas között. A hierarchia harc, és a folyamatos bajba kerülés az életem része volt. Így megtanultam ezt azt. Elméletben...azt nem mondhatnám, hogy a gyakorlatba is le tudom ezt vezetni. - kis, szégyenlős mosoly jelenik meg újra az arcán, tekintetében együttérzés, és zavar. [color=#F8F8FF]- Én is néha ugyan úgy emésztem magam mint te, szóval nem is tudom miért prédikálok itt neked, bár remélem azért te megfogadod valamennyire a tanácsot, ha már saját magam nem tudom. -[/colro] pillant a földre maga előtt, miközben cseppet sem marad le magas sarkain a másik mögött. A hasonlatra el kell gondolkozzon egy kicsit, ebbe a vonalba már nem tudja annyira beleképzelnie magát, neki nincsenek nagy csatái másokkal, nem kell minden nap az életéért harcolnia, hisz van aki megvédi, csak annyi dolga van, hogy nem kerül más agyarak közelébe, és nem áll mások útjába. Bár, tekintve az előbbi összetűzést, ez mégsem megy neki annyira jól, mint szeretné.
- Hát igen, neked duplán nehéz lehet, hisz váltóként félig sajnos ez neked nagyon is valóság, a másik éned miatt. De...kezdem azt hinni, elég rossz társaságban vagy, ha így érzel. Vagy...nincs mögötted elég védelem. - pillant fel saját kékjeivel a másikéra, és fürkészi az arcát valami reakció után. A nevetésre, mivel nyilván Vins észre sem veszi, hogy a találkozásuk óta egyre gyakrabban kunkorodik mosolyra a szája, Rora boldogan mosolyog, szépnek találja a férfi mosolyát, és örül, hogy ezt ő csalja az arcára. Főleg, mert a másik állítása szerint nem gyakran mosolyog. De nem fogja felhívni rá Vins figyelmét, még a végén azt érné csak el vele, hogy újra bezárkózik.
- Én is így vagyok, bár én önző mód szelektálok, akiről úgy gondolom nem érdemli meg, annak nem próbálok segíteni. Rossz tulajdonság, és próbálom levetkőzni, de nehezen megy. Így is túl sok emberről gondolom még, hogy megéri nekik segíteni, a saját bőröm árán is. - nem fényezni akarja magát, csak kimondja amit gondol. Nem mártír, de talán kicsit egoista, hogy azt hiszi, ő többet kibír mint mások. Igen, vele néha ez a gond... Nagyon jól elbeszélget és szinte észre sem veszi, hogy már át is verekedték magukat a tömegen, miközben végig figyelt a srácra, hogy is vélekedik a domina típusú nőkről. Megmosolyogja, sőt talán fel is kuncog, halkan, bár lehet éles hallásának köszönhetően Vins hallja is. Vagy ha hátranéz, biztosan meglátja a szórakozott arckifejezését.
- Akkor te az a hagyományos férfi típus vagy, aki szeret romantikázni, és szereti azt érezni, hogy ő az erősebb, és ő védi meg a másikat? - érdeklődik, sejti, hogy valami hasonló lehet a helyzet, ha nem is ennyire sarkítottan, és igazán mulattatja a tény, hogy van akit kikészít a rámenősség, és a dominancia. Nos, ő nem ezek közé tartozik, de inkább az ő nemi életével nem riogatja a férfit. Nem, el tudja képzelni, ha szembesítené az ő ideáljával, Vincente a lábait a nyakába kapva menekülne előle. De nem is baj, nem kell mindenkinek ugyan azt élvezni.
- Jó választás, én remélem amit rendelek, az nem köt ki megint a ruhámon. Szeretnék kicsit én is feltöltődni alkohollal, - viccelődik, miközben a táskáját felteszi a kis asztalra maguk közé, az sem foglalja legalább a helyet maga mellett, no meg kéznél van ha fizetni kell. És a telefonján is látja, ha Eli esetleg keresné, vékony a táska, át fog világítani rajta a telefonja kijelzője. Praktikum.
- Látszatra amúgy kis szub fiúcskának tűnsz, kinézetre legalábbis biztosan, szerintem ez okozza azt, hogy a határozott fellépésű, rámenős nők téged találnak meg. Általában ha már valaki így néz ki, nem lőhetnek mellé, úgy hiszik. Szerintem. - folytatja a gondolatmenetét, majd tekintetével követi a srácét, és megakad a feléjük tartó pincéren. Kékjei a vele szemben ülőére tévednek, és ingatja a fejét, már újra a pincérnőt nézve. - Nem sárgák, szerintem csak látta a falra kened a rossz fiút jelenetet. - veti fel, mint ötlet. És ahogy a pincérnő közelebb ér, már le is adja a rendelést két whiskyre.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Hétf. Márc. 02, 2015 7:55 am

Rora and Vins


Részben örül annak, hogy a lány mellé sodorta ma a sors, részben pedig annak örül, hogy ilyen eszes nőszeméllyel van dolga. Valamiért a buta libákkal soha nem tudta megtalálni a közös hangnemet, talán azért mert akárhányszor próbált megnyílni nekik, azok csak mondtak valami szerintük okosat, aztán hangosan viháncolva megint tovább léptek a dolgokon, hogy aztán a maguk gondjait firtassák tovább. Nem arról van szó, hogy bárkit le akarna terhelni a maga hülyeségével, de általában ha kérdezik, akkor válaszol és megesik, hogy az a válasz kicsit gyászosabbra sikerül, mint azt várná az illetékes kérdező. Szóval őt még csak véletlenül se zavarja, ha egy nő okos, neki nem megy a férfiúi büszkeségének kárára.
Kíváncsi tekintettel hallgatja végig a rövid élet összefoglalót, majd felszusszan.
- Kemény gyerekkorod volt - egyszerű megállapítás de a hangjában benne van minden. Az együttérzés, a gondolatok tömkelege, hogy a mai napig nem érti, hogy miért kell egy gyereket ilyen veszélynek kitenni még akkor is, ha az ő esetében például több faj leledzik benne. Eleinte azzal nem volt baja, hogy milyen közegben kellett otthon léteznie. Nem fájt neki a gondolat, hogy mindig szétkapnak valakit, aki az anyjának beszól, vagy ehhez hasonlók. Viszont őt magát kirekesztették a többi gyerekek, főleg azok akik tudták róla, hogy miféle. Soha nem volt túl sok barátja, csak néhányat lehet előállítani, de ők feltétel nélkül mellette álltak és állnak még most is. Jó, azt mondjuk meg kell hagyni, hogy közülük se tudja mindenki, hogy hibrid, de ez is csak amiatt alakult így, mert emberek. Ő nem tesz különbséget ember alakváltó vagy bármely más faj között. Neki mindenki egyforma, mind ugyan olyan, hisz egy ember is lehet épp olyan rossz, mint amilyen jó például egy vérfarkas.
- Akkor viszont ideje lenne kifejleszteni a gyakorlati védelmet is nem? - les le rá pimasz mosollyal, elvégre sokat segíthet az embernek, ha legalább egy kicsit tudja használni az öklét. Neki valamilyen formában könnyű dolga van, hisz reflexei meglehetősen jók, a vadállat énjének köszönhetően, s mivel a démoni miatt paranoiás így fokozottan figyel az állatival. Ezzel kitesz egy egész, kimondottan pontosan működő mechanizmust. Mikor harcra kerül a sor, akkor nem az ember énje az, aki dominál, hanem az alakváltó noha megtartja húsvér ember ábrázatát.
- Azok tudják a legjobban elmagyarázni, hogy mi a büdös nagy helyzet, akik hasonló cipőben járnak. Ezt már többször is észre vettem, szóval nyugodtan "prédikálhatsz". Csak, hogy a te szavaiddal éljek - nincs ellenére, hogy a lány tanácsokkal vagy bölcseletekkel látja el, sőt. Végre kellene valaki aki fokozatosan, de felnyitja a szemét és elhiteti vele, hogy nem is olyan rossz ő, mint azt gondolja.
- Nagyon sokáig jó kis védelmem volt és ha most belegondolok abba, hogy ezt eldobtam magamtól, kicsit tényleg magával ragad a félelem. De mindig eljön az idő, hogy a fiúnak talpra kell állnia, és a saját életét kell folytatnia. Egyedül kell gondoskodni mindenről. Nem lehetek mindig anyuci kicsi fiacskája, aki félve húzza össze magát mikor valaki baseball ütővel közeledik felé - és utóbbi tettei se ezt bizonyítják, mikor játszi könnyedséggel ugrott neki az anyjának, noha ő húzta a rövidebbet.
Ő maga bár nem veszi észre, mégis kifejezetten furcsa, hogy ennyit mosolyog egy nap leforgása alatt. Ez a mai összeg általában lebontható két hétre is, olykor pedig egy hónapra. Neki nincs benne az életében ez a fajta egyszerű kis grimasz, mint a legtöbb emberében. És persze nem kell kétségbe esni, nem a sanyarú sorsa miatt. Egyszerűen ő ilyen. Démon énje mindig hátráltatja, soha nem engedi teljes életet élni, mindig megakasztja.
- Én is van, hogy megkülönböztetek "eseteket", de általában igyekszek helyt állni. Aztán Emilia csapkodja a fejem, hogy hülye vagyok, minek szaladok mások védelmére, hogy aztán megint én húzzam a rövidebbet - Emilia mindig jó volt hozzá, mindig mellette volt, ha szükség volt valakire aki lelket tud önteni belé. Egyszerű lány, halandó ember de sokkal több lelki erő és empátia van benne, mint bármely másik fajban.
- Öm, hát... valami ilyesmi. Tudom, hogy ez a mai világban nagyon sokszor fordítva van, de talán épp ezért látom úgy a dolgokat, ahogy. Egy szóval ne a nő vonjon a mellére, ha valami bánt, és ne a férfi legyen az aki bármitől elpityeredik - tekintetében határozottság fénye csillan az állítása hallatán. Nincs baj azzal, ha egy férfi elpityeredik, de azért tényleg ne legyen rendszeres. Kicsit azért.... ciki nem?
- Akkor javaslom kapaszkodj bele rendesen, ilyen tömeg mellett bármi megtörténhet - ő egyszer majdnem a fogát hagyta el egy felé repülő cipőnek köszönhetően. Nem volt kellemes.
- Csak aztán meg ne lepődjenek - kicsit persze mellre szívja a szub fiúcska megnevezést, de hát ez az amiről ő nem tehet. Nem tehet arról, hogy milyen külső adatott meg neki, de ettől függetlenül még nem fog belvárosi macsót csinálni magából csak, hogy ne tűnjön olyannak amilyennek most Aurora is állítja. Nem olyan alávetett ő, mint ahogy azt sokan gondolják.
Kicsit sokkolja a pincér elsápadása, nem véletlenül kezd el érdeklődni arról, hogy sárgák-e a szemei. Mikor Rora megerősíti, hogy semmi gond a szemeivel, kicsit megkönnyebbül de még így is nehezen tudja tekintetét a férfira emelni, ki immáron mellettük ácsorog. Ezért inkább a lányra néz.
- Kérj csak - szól oda neki finoman, s ha közli a kívánságait a pincérrel, még ő is odaszúrja gyorsan a saját rendelését.
- Úgy érzem ez egy vég elláthatatlan este lesz. No de... hogy-hogy csak így egyedül egy ilyen helyen? - most itt az ideje, hogy ő kíváncsiskodjon.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Hétf. Márc. 02, 2015 8:37 pm

Finom válaszán, ami sokkal több mindent takar, mint az a kimondott három szó, magában jót mulat, és ez az ajakira is kiül, szórakozott, bohém mosoly kíséretében. Igen, mindenki túlzottan finoman fogalmaz, ha az élete eme apró momentumát megemlíti. És mindenki pálcát is tör felette vagy így vagy úgy. Vagy sajnálják, mintha ő lenne Hófehérke a vámpír pedig a valószínűsített gonosz mostoha, vagy pedig ő lenne maga a Sátán asszonya. Pedig nem több, mint egy egyszerű nő, akinek nem volt szörnyű gyerekkora, sőt olyan nevelésben nem sokan részesültek mint ő, magántanárok, és tanítók akik előfordult hogy több száz évesek voltak, és a fajok listájának elég széles tárházát ölelték fel. Szóval nem, nem hinné, hogy bármiben is hiányt szenvedett. Voltak barátai, a fiatal farkasok, és boszorkányok közt. Igazán szoros barátja sosem volt, de nem is vágyott rá. - Igen óvatosan fogalmaztál. - kihívóan néz a másikra, habár Vins hangnemében nem volt semmi vádló, attól még nem hinné, hogy csak ennyi a véleménye. - Tudod nem volt olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Nem lehettem volna nagyobb biztonságban, minthogy egy több száz éves vámpír fogadott örökbe. Tudom, hülyén hangzik, meg eléggé eszementen, de így volt. És szerettem. - vallja be őszintén, nosztalgikusan el is gondolkodik egy pillanatra, de nem merül bele mélyen az emlékekbe, főként mert a vége elég fájdalmasra sikeredett, és mert van olyan néhány emlékkép, amit nem akar, hogy a férfi leolvasson az arcáról. Zavarba jönne tőle, és a másik pedig félreértené.
- De, nem lenne utolsó dolog, igen. Csak nem hinném, hogy lenne olyan ember, aki hajlandó lenne tanítani, főleg mert nem igen szeretem az erőszakot. - adni - teszi hozzá magában inkább, mielőtt még ezzel is csak mutatná a srácnak, hogy ő nem egészen normális már a normális emberek szemszögéből. - Nem mondom, hogy nem tudlak elképzelni mint anyuci pici fia, ahogy te mondtad, de azt azért nem tudom elhinni, hogy nem tudsz a saját lábadon megállni. Mármint olyan értelemben, hogy megvédd magad, mert elég szépen tanúsítottad az előbb, hogy ez a része megy. A saját háttér, a barátok meg majd jönnek, akik bevédik a hátsód, ha balhéba keveredsz. - böki oldalba a másikat játékosan, miközben vidám mosolyra húzódik a szája. Bár pont ő beszél a barátokról, amikor neki sincs sok. Nem igen keresett még, és az egy szem halandó lányon kívül, akivel néha néha összefut, tényleg nem igen akad beszélgetőpartnere. Talán emiatt is örül úgy Vinsnek. Talán ő is azt látja, mint őbenne a férfi, egy leendő barátot, vagy egy jelenlegi tökéletes beszélgetőpartnert, aki nem akad bemászni a gatyájába, a srác pedig a szoknyája alá.
- Emilia? Ő rokon, vagy barát? - látható kedvességgel jeti ki a nevet, így kétsége sincs afelől, hogy közel áll a férfihez, ez pedig jó, ha ilyen karakán lány az illető, biztos nem hagyja ő sem Vinst magába süllyedni. Lehet kissé naivság ilyeneken gondolkodni máris az ő részéről, hogy jó ha a férfinek más is van aki segít, de látja benne valamilyen szinten magát, a saját helyzetét, és így örül, hogy a másiknak is van megoldás. És van aki mellette van. - Sarkalatos példa, de igazad van, bár szerintem a határozott nőkkel nincs semmi gond, amint látom a férfiak sokszor azon dilemmáznak a nő vajon megéri e a fáradtságot az udvarlásra, vagy legalább egy menet erejéig, vagy teheti neki a szépet, és semmi reakciót nem vált ki belőle, és mindent neki kell mégis csinálnia. Ha kicsit a nő is felveszi a nadrágot, azzal nincs gond, üdítő változatosság. - beszélget nyugisan erről, mintha csak nap mint nap ezt élné meg, pedig nem, de határozott nőkkel már volt dolga, nem is egyszer, és így gondolkodik emiatt. Na meg, ő szereti ha a másik irányít, teljes mértékben, de nem lepi meg, hogy ez másokból viszolygást vált ki...talán csak egy egészen picit. Vagy nagyon, de ettől még tudja hogy van ilyen. - Majd észben tartom, és ha kikapom az italom, szorongatni fogom a markomban. - vet egy huncut pillantást a szemben ülőre, persze csak viccből, a szája széle kunkorodása elárulja, és a szemei vidám csillogása. Jól érzi magát, igazán jól. Látja ahogy a pincért oda-oda pillant Vincentere, félszeg, és egyben kissé ijedt tekintettel is, így kicsit eréjesebben vágja oda neki a rendelését, és megkéri, lehetne-e hogy siet a kiszolgálással. Alapjáraton nem szemét ő, csak azt nem állhatja, hogy azért nézik a férfit, mert megmentette, de nem úgy mint egy ember, hisz nem az. Előítéletes majmok! - Hát lepd meg őket, a legjobb formája hogy meghátráljanak, nem? - szúrja még közbe a témába, miután a pincért a rendeléseikkel elvonult, és újra a szemben ülőnek szenteli a figyelmét. - Ellenállhatatlan? - nem érti pontosan, mire akar ezzel utalni a másik, de a kérdésére egyszerű, és szokványos választ ad. - Állásinterjún voltam, hirdettek itt pincér állást, és gondoltam megpróbálom. De mire jöttem, már másnak odaadták a munkát, így gondoltam nem árt ha azért iszok egy pohár valamit. Ott jött nekem az a melák. A többit meg már tudod. - von kecsesen vállat, és egy tincsét a füle mögé tűri vissza, lába az asztal alatt a zene ritmusára kopog, nem azért, mert ne élvezné Vins társaságát, csak szereti a zenét. Habár nem ezt a mosógépes tuc-tuct amit az ilyen helyeken adnak, meg a mixeket, de ha nincs jobb, erre is rá tud hangolódni, főleg pár pohár után, aminek valószínű épp elébe néznek. - Gyakran szoktál ilyen helyekre járni? - néz körbe, utalva ezzel a szórakozóhelyekre.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Hétf. Márc. 02, 2015 10:00 pm

Rora and Vins


Pár pillanatig értetlenül figyeli a lány arcának változásait, miként az egyre furább és furább grimaszokat ölt. Végül megkapj a választ rá, mire egy pillanat erejéig elmereng a hallottakon. Határozottan azt vette le a lány szavaiból, hogy valamiért nem volt oda azért ahogy felnevelték, mivel emberként vámpír fogadta örökbe miközben farkasokkal játszadozott. Ő ebből még csak véletlenül se azt a következtetést vonja le, hogy jó volt Aurorának ez, de most, hogy végre felvilágosítja őt, már mindent ért.
- Ne haragudj, valamiért ennek szöges ellentétére asszociáltam. Viszont most, hogy így felvázolod, valamiért tényleg értelmesebbnek tűnik ez a megközelítés - vallja be, bár mostanáig nem érti, hogy miért értette ennyire félre. Viszont mikor a lány elgondolkodik valószínűleg a múltján, Vinsnek van ideje alaposabban feltérképeznie az arcát és jól láthatja rajta, hogy tényleg szeretettel, nosztalgiázva gondol vissza a közelmúltra. A gyerekkorára.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki veszítené el hamarabb a türelmét. Te, vagy aki tanít. Minden esetre szerintem egy misét megér, de a te döntésed én nem akarok semmit és senkit rád tukmálni.
Ő természetesen csak a lány érdekeit tartja szem előtt, abba bele se gondol, hogy mi lehet a háttérben. Felesleges agytornába amúgy se kezdene, a végén még megárt.
- Azt a szerepet már kinőttem. Megtudom védeni magam, csak mint te is láttad, előugrik az a gondolat a fejemből, hogy máshogy is megtörténhet ez a bizonyos önvédelem, nincs szükség hozzá fizikai bántalmazásra vagy agresszióra. Legalábbis ezt szeretném hinni de utólag mindig belegondolok, hogy talán úgy volt helyes, ahogy cselekedtem. De könnyebb bűntudatot érezni mint akkor cselekedni helyesen mikor helyzet van - vidáman, már-már pattogósan közli a lánnyal a véleményét s noha nincs kibékülve azzal, hogy bántotta azt a melákot, most még se érzi úgy, hogy bűntudatnak kellene marcangolnia.
- Emilia gyerekkori barátom. Ő az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízok. Mindig ott volt mellettem ha kell. Együtt nőttünk fel, hol ő volt nálunk, hol pedig én nála, bár sokkal jelentősebb volt ez az utóbbi, kiindulva abból, hogy elég zűrös volt a családi hátterem, Emilia pedig ember, nem kellett volna gyerekként sokkolni a vérrel és a társaival. Aztán ahogy nőttünk, úgy távolodtunk el az otthonunktól, és már csak egymást akartuk, a haverokat. Ezért építettünk egy kis házikót Seattle szélén, ahova nyugodtan kimehetett az, aki akart. Legalábbis a mi kis hatos fogatunkból. Egyedül Emilia volt a lány hatunk közül, de míg az ember azt hinné, hogy szegény teljesen alávetett volt, addig ez hatalmas tévedés. Ő volt az egyetlen aki mindannyiunkat korában tudott tartani egyenként, vagy együtt is. Aztán mikor kiderült, hogy nem vagyok "átlagos srác", kicsit megromlott a kapcsolatunk. Nem értette, hogy miért titkoltam előle, s egy hosszas felvilágosítás után elfogadta az állításaimat, és még nagyobb sebességre kapcsolt a "fékezzük meg az idegbajos bandát" felvonásban. Talán neki köszönhetem én is és a srácok is azt, hogy még nem szedtünk szét senkit vagy épp egymást - bele se gondol abba ,hogy mennyit beszél a szőkeségről. Kedves téma számára a lányról mesélni, és tagadni is felesleges, hogy gyengéd érzelmek kötik hozzá. Már nem csak a szomszéd kislány, a gyerekkori barát vagy a belevaló kis csaj. Már érett nő, gyönyörű, okos, és szeretni való. Nem könnyű vele egy légtérben lenni, ha rájön Vincente-re a kangörcs.
- Nincs persze, nem is árt az, ha nem szende szűz egy nő, csak azért ne essenek túlzásra teszem azt, a kapcsolatok terén - ő legalábbis így látja. Nem kell, hogy mindenkinek egyezzen a véleménye nem igaz?
- Jól teszed! - mosolyogja vidáman, mielőtt még komoly összetűzésbe keveredik a pincérrel, persze csak néma csatában. Mindketten tikkelő szemekkel figyelik a másikat ami nem is meglepő tekintettel arra, ami pár perccel ez előtt történt. Nem is döbben meg azon, hogy gyakorlatilag lecsapja elé a kért italt.
- Vajon cián is van benne? - lötyögteti meg a tartalmát s a kérdést még akkor teszi fel, mikor a pincér hallótávolságon belül van.
Értetlen tekintettel fürkészi a lány arcát, hogy mit beszél itt neki ellenállhatatlanról, ám hamar ráébred, hogy Aurora félreértette amit mondott.
- Hogy mondjam másként? Nem látom a végét az estének, na... - nevet fel, hisz nem akarja megint azt a szót használni, lehet ő maga kuszálódott bele az imént s innen ered a félreértés.
- Sajnálom, hogy lecsúsztál róla, de biztos találsz majd mást. Szerintem nem szenvedsz hiányt, ha nem itt fogsz dolgozni - nem a kedvence ez a hely, bár arra jó, hogy levezesse a feszültséget egy-két vadbarmon.
- Nem. Mármint inni nem sűrűn. Nem igazán szoktam vedelni, inkább a srácokkal lépünk fel. Legalábbis ott, ahol élő zenét játszanak, nem pedig ezeket az idegesítő turmixgépre emlékeztető nyavalyákat - soha nem szerette az efféle zenét, irtózik tőlük. De tudja jól, hogy a mai fiatalságnak ilyenek kellenek, és ha ez kell akkor nincs mit tenni.
- Akkor hát, egészségünkre - emeli fel a poharat egy koccintás reményében.




avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Pént. Márc. 06, 2015 1:59 pm

- Igen ezt gondoltam, azért is magyaráztam kicsit, általában mindenki azt hiszi, hogy azért mert vámpírok és egyéb lények között nőttem fel, már szegény vagyok, akit meg kell menteni ebből a szörnyű világból. Pedig neked lehet még nehezebb is volt mint nekem, alakváltók közt nőttél fel? Vagy titkoltátok, és emberek között? - érdeklődik a férfi felől ő is, ha már ő magáról ennyit elmondott, kíváncsi mit válaszol a másik. Kíváncsi rá, és ezt nem is rejtegeti, nem köntörfalaz. Vins észrevehette, hogy nem rejti véka alá a véleményét, és általában nem is hazudik. Üdítő tulajdonság lehet, de néha sértő is, mivel sokan nem az igazságot szeretnék hallani, hanem azt a hazugságot, amit a saját fejükben kitaláltak, csak mástól is hallani akarják, hogy megszilárduljanak benne, és még véletlenül se kelljen szembeállniuk a csúf valósággal, amitől talán törést szenvedne lelkük. Nagyon örül neki, hogy a férfi is olyan szókimondónak tűnik, mint ő. Szereti az őszinte egyenes embereket, sokkal egyszerűbb velük kommunikálni, mint másokkal. Nincs az hogy egymást kerülgetik, nincsenek félreértések, és hamis, semmitmondó beszélgetések.
- Szerintem az edző, szeretek tanulni, de az önvédelem szerintem nagyon nehezen menne, már csak azért, mert meg kéne barátkozzak azzal a ténnyel, hogy erőszakosan megütök mást. És lehet igazad van, egy misét tényleg megérne. Tudsz is valami jó helyet, ilyen célból? - kérdezi, hátha tud a férfi valami edzőtermet, ahova esetleg benéz. Még ha nem is a napokban rögtön, de egyszer majd, ha érez magában annyi bátorságot, és lélekenergiát, hogy megtegye. Tényleg nincs baja az erőszakkal, hisz látott már eleget, és vele is tettek már egyet s mást, és még csak azzal se lenne gond, hogy napi pár órát keményen eddzen, inkább tényleg azzal, hogy megüssön bárkit is. Haragos pillanatában még talán, vagy ha valakire féltékeny, vagy egyéb erős érzelem éri.
- Sokszor sajnos a szóbeli dolgok nem elegek, mint ma sem. - utal arra, hogy Vins először szóban akarta eltántorítani a bunkót, nem alkalmazott semmi erőszakot, mindaddig amíg a másik nem kezdeményezte azt. - De én nem hiszem azt, hogy ez valami gyengeség lenne, vagy naivság. Van akit el lehet rettenteni szavakkal is. Szóval szerintem jó a látásmódod, és helyes. - mosolyog, és élvezi, hogy a férfi láthatóan már nem okolja magát, lehet később újra fogja, lehet az is, hogy rosszul fogja érezni magát, de egyenlőre az efféle gondolatokat kiűzte a fejéből, és ez a lényeg. Nem is akar mást, csak azt, hogy legalább kicsit jól érezze magát a srác, ha már beszélgetnek. És teljesen igazat is ad neki, ő is jobbnak látja előbb észérvekkel dobálózni, csak aztán kővel, meg hasonlóval. Persze ez is helyzet függő, van hogy nála is elpattan a cérna, de az nagyon ritka. De ez a harci tudását tekintve még áldás is, hogy ilyen nyugodt. Az hogy a férfi is kordában tudja tartani magát, pedig csak becsülendő.
Sokatmondón mosolyodik el, olyan kis görbülettel a szája sarjában ami jelzi, lehet ő észrevett valamit amit a férfi még nem magán. Igen, a beszédéből leszűri, ahogy a testbeszédéből is, hogy bizony nem csak barát már a férfi számára. Egy barátról nem beszélünk ilyen gyengéden, és olyan mosollyal a szánkon amit észre sem veszünk. - Igazán szimpatikus nőnek tűnik. Hogyhogy nem hívtad ma el valahova? Mármint, bocsánat, nem az én gondom, csak érdekel. És...azon gondolkodtál már, hogy elhívod randira? - bukik ki belőle, mindössze kedvesen, és végtelenül kíváncsian. Majd ahogy észreveszi magát, el is pirul, és köhint egyet. - Bocsánat, megint egy olyan ami nem rám tartozik, de....ahogy beszélsz róla, azért látszik, hogy te nem csak havernak tartod....a mozdulataid, meg a tekinteted. - mutat a kezére, és néz a szemébe. - Lehet rosszul értelmezem, és akkor bocsánat. Egyébként tényleg nagyszerű lány lehet, már abból megítélve hogy ennyire segít összeszedni magad, és kiáll mellettetek, meg néha anyáskodik felettetek. És a híresztelésekkel ellentétben kell egy nő a csapatba, mert a férfiak elég bumburnyákok tudnak lenni, ha csak tesztoszteron van. - kuncog vidáman, és hát valóban ő így gondolja, bár azt nem mondja, hogy a női csapatokba is kell egy férfi. Tekintve hogy MJ-re is sokszor féltékeny, pedig ő Elisaebth párja, míg jó maga, csak a ghoulja. És még mindig fél a férfiaktól, annyira, hogy barátnak is csak olyat tud elképzelni, aki még véletlenül sem mászna rá.
- Csak nincs....bár a szervezetedre az nem ártalmas, nem? - kérdezi kissé sután, és félénkebben néz a férfi poharára. Oké, hogy csak vicc, de elképzelni sem akarja, mi lenne, ha tényleg lenne benne valami. A gondolattól is égnek állnak a tarkóján a pihék. Nem igen ismeri a váltók anatómiáját, ahogy azt sem, mire érzékenyek és mire nem, ezért is kérdezi. Nem tetszik neki, ahogy a pincért kivételez a férfivel, olyan értelemben, hogy eléggé ellenséges vele, de csak szúrós szemmel nézi, ahogy elsétál. Az biztos, hogy ebbe a bárba tényleg nem jön többet, és nem csak a neandervölgyis eset miatt. Nem, kifejezetten nem kedveli a bunkó embereket. A félreértésre pedig csak nevet, már újra a másikat nézve, el is felejtve már a tuskó pincért. - Ó, így már értem, igen. - bólint, és ujjai közé veszi a poharat amit elé raktak le. - Hát igazából örülök is hogy így alakult, legalább most már látom, amit te is mondasz, hogy nem is baj, hogy nem vettek fel. Zenélsz is? Vagy csak szereted az élőzenét? - kíváncsikosik, miközben megemeli, és összekoccintja a poharát a másikéval. - Egészségünkre! - biccent, és aprót kortyol a whiskyből. Nem fintorog, jól is esik neki a hűs, kissé maró ital. - Én is jobban szeretem az élőzenét, szeretem a jazzt, a bluest és a rockot, sőt még a country-t is. De ilyen helyen könnyebb állást találni, tekintve hogy nincs valami magas végzettségem, és úgymond még szakmám sincs. - foglalja össze a nézeteit, és azt miért is ide jött épp jelentkezni. Gondolt rá, hogy valami kisebb helyen legyen pincér, vagy pultos, ahol élő zenét játszanak, vagy legalább valami zenegép van, nem pedig valami DJ aki csak a mosógépzenéhez ért.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Pént. Márc. 06, 2015 8:18 pm

Rora and Vins


- Igen, szerintem mindenki erre asszonciál rögtön, hisz nem megszokott, hogy egy vámpír nevel gyerekeket főleg úgy, hogy farkasok is vannak mellettük. Valamiért nekem rögtön ennek negatív értelmezése jutott el az agyamig, vagy szimplán pasi aggyal nem volt eszem tovább gondolni, hogy akár pont jó is lehetett neked - a végére már ő maga is belebonyolódik a mondandójába, így értetlen pillantásokkal bambulja a mellettük lévő falat, mígnem gyakorlatilag rajta van a sor, hogy meséljen a lánynak.
- Az igazat megvallva nem igazán voltam alakváltók közelében. Egyedül az anyám az, aki nem mellesleg maffiaasszonyka. Az apám démon, és az ő alattvalói voltak azok, akik körülöttünk éltek. Megvolt a mi kis családunk ötösfogata, a démon apa, alakváltó apa és a három hibrid gyerek. Én és az ikeröccseim - miközben mesél neki, mindvégig az asztal felületét lesi, mintha legalábbis az a darab olyan érdekes lenne, vagy legalábbis arról olvasná le a jól ismert - persze nem sokak által - sztorit. Fogalma sincs, hogy mi mindent tudna még erről mondani, elvégre egész életében csak egy gyerek volt, aki nem kapta meg a megfelelő gyermeki társaságot. Démonok között élt és csak Emilia volt az aki ezerszer kitudta menteni a halálérzetből.
- Ilyen módon azt is lehet mondani, hogy se emberek se alakváltókhoz nem volt igazán szerencsém. Az egyetlen ember akkor Emilia volt, később pedig a többi srác. Iskola terén viszont kétség sem fér hozzá, hogy sok ember vagy más-más természetfeletti vett körbe.
És ha most belegondol, akkor az ő gyerekkori énjét sokkal jobban sajnálja. Melyik gyerek élvezi a gondolatot,hogy démon ivadékok veszik körül? Valószínűleg nem túl sok.
Halvány mosolyra kunkorodik a szája széle mikor a másik azon személy felől kezd érdeklődni, aki talán tud neki segíteni.
- Van egy kedves barátom aki Krav Magázik, meg még valamivel mulatja a napot. Ha gondolod emelhetek szót érted, hogy segítsen - ajánlja fel önzetlenül. Örül, ha segíthet, és ha csak ennyiről van szó, hogy szólnia kell a haverjának, hogy lenne valaki akinek nem ártana meg a segítsége, akkor még kevésbé fog megrokkanni.
- Örülök, hogy valamiben egyet ért velem valaki - nem sok ember van aki egyet ért vele az állításaival kapcsolatban, pedig meg kell hagyni, hogy nem hülye gyerek. Jó a logikája és kifejezetten jól tud következtetni, gyors az észjárása. De a gond az, hogy sokan nem tudják elfogadni a faját és épp emiatt azt se amit mond.
Meglehetősen hosszú beszámolót tart Aurorának Emiliáról és egyáltalán nem meglepő, hogy annyi szeretet van a szavaiban, amit talán egyedül tényleg csak a lány iránt táplál. Kedves számára, és tényleg az a baj, hogy hamarabb átfog ez csapni szerelemmé, mert még a hülye is tudja, hogy innen nincs visszaút. Az viszont komolyan meglepi amit a lány kérdez tőle, és úgy néz ki, hogy az elmúlt pár perc a meglepetések és értetlenségek perce.
- Ran...dira? Nem tudom, hogy mennyire lenne ez... célra vezető, mármint. Tudom jól, hogy én mit érzek, és már rég nem azt a kislányt látom aki egykor volt. nem a legjobb barátnőt, hanem annál is sokkal többet. Egy gyönyörű érett nőt, akit nem tudok kiverni a fejemből még akkor se, ha kikapcsolódni megyek el. Viszont itt tényleg az a baj, hogy nem tudom ő hogy venné ezt. Lehet, hogy ő még az esetlen kiskölyköt látja bennem, márpedig én nem akarok az a kiskölyök lenni. Az a baj, hogy túlságosan gyönyörű és kedvemre való ahhoz, hogy csak barátságot reméljek - kapja elő a telefonját, hogy mutasson egy képet róla.
- Most mond meg őszintén, hogy tudnék ellen állni egy ilyen nőnek? - tudakolja végső kétségbeesésében. Az a gond, hogy Emilia pont az esete. Szőke, hosszú lábai vannak és emellett gyönyörű is. Talpraesett, egy igazi dög, mégis olyan robbanásszerű nőiesség alakult ki benne gyerekkora óta, hogy komoly fizikai fájdalmat okoz vele Vinsnek.
Őszintén mondhatja, hogy fogalma sincs, hogy mi lesz velük. Hogy fogja felvezetni egyszer a lánynak, hogy komolyan oda van érte. És mit szólna ahhoz, ha mondjuk Emilia visszautasítaná. Valószínűleg beleőrülne de ez még a jövő kérdése.
- Nem tudom, még nem kóstoltam mérget, nem teszteltem, hogy mennyit bírok - vallja be miközben próbál a pohár mélyére nézni. Nem szimatol semmit, nem lát semmi olyat ami rosszat jelentene, így máris koccintásra nyújtja az üveget, hogy ihassanak az egészségükre.
Csak a koccintás után válaszol a kérdésre.
- Imádom az élő zenét, én magam pedig gitározok - azért nem mondja, hogy milyen gitáron játszik, mert tulajdonképpen volt ideje mind az összes fajtát kipróbálni és kisebb-nagyobb nehézségekkel de mindet tudja is használni. Ettől függetlenül mégis az akusztikus a kedvence.
- A country nekem is nagy kedvencem. A latin zenének is imádom, főleg ha tényleg gitárral kell azt űzni. Alapjáraton mindenevő vagyok csak ezektől a nagyon modern nagyon turmixos dolgoktól kapok agyérgörcsöt.
- Igen ez ilyen módon hátrány lehet, de csak kitudunk találni valamit. Ha gondolod, tudok segíteni. Nekem sincs magas végzettségem, sőt még én magam is iskolába járok, de mellette egy könyvesboltban dolgozok míg be nem fejezem az iskolát. Elég jól fizetnek - utal itt arra, hogy szívesen segít, ha szüksége van rá a másiknak.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Hétf. Márc. 09, 2015 4:27 pm

-De legalább te, most hogy megmagyaráztam felfogtad, és megérted, vagy legalább valamennyire érted, és nem próbálsz meg pszichológushoz elküldeni a gyerekkorom miatt. - nevet fel, és értékeli a férfiben, hogy nem ítélkezik felőle, ha megmagyaráz egy helyzetet, hanem elfogadja. Persze ez lehet abból is, mert érdektelen felé, de lehet azért is - és ami valószínűbb - hogy értelmes ember. Aranyosnak találja, ahogy kissé belegabalyodik abba amit mondani akar, persze érti ő így is, lassan kortyol újra az italába, miközben figyelmesen hallgatja ahogy a másik kezd mesélni. Tényleg érdekli, és meg is jegyzi amit mond, nem csak úgy tesz. Sosem kedvelte azokat az embereket, akik nem figyelnek oda a másikra, vagy csak érdekből. Ő, ha valami nem érdekli, inkább kedvesen megmondja, és talál olyan témát keresni ami igen, de igyekszik nem bunkónak lenni. Van hogy nem sikerül neki, de legalább egyenes, vagy legalábbis annak tartja magát. És eláll a szava attól a sztoritól, amit a férfitől hall.
- Hú...nem szimplán természetfeletti, de még a maffia is. Várj... akkor te most nem tiszta vérű váltó vagy? -nem elítélésből mondja, inkább csak kíváncsi, hisz ha démon az apa...- Vins, egyre érdekesebb vagy! - vallja be, és elismerően mosolyog egyet, lehet a másik nem így gondol magára, de számára az, hogy megismerheti más hogy nőtt fel, mi köze, és hogyan lett köze a természetfelettihez érdekes, és előrébb is hajol, hogy nehogy véletlen valami részletről lemaradjon. Őt nem zavarja, hogy a másik nem néz rá, miközben mesél, ahogy az se ha megakad közben, hagyja, had mondja el a saját tempójában. - Kemény lehetett akkor a gyerekkorod. És így értem, miért ragaszkodsz ennyire a barátaidhoz. Tényleg, ők teljesen emberek, vagy köztük is van aki nem az? - kíváncsian kotyog bele, mielőtt még rá, és az önvédelemre terelődik a szó. H a férfi barátai inkább emberek, megérti miért ragaszkodik hozzájuk annyira, hisz a családja mondhatni "nem normális" főleg, ha sok a démon. Nem találkozott még démonnal, de mivel eleve romlott lények, így bele se mer gondolni miket látott, és hallott. Hát ha még az egészet megfejeljük azzal, hogy anyuci maffia nagykutya. Bár ezen a szálon elindulva, alaposabban végignézi újra Vinst, nem tűnik neki úgy, mintha ő is benne lenne a családi bizniszben. Nem, neki sem a kisugárzása nem sötét, és a modora is teljesen a helyén van. nem az a behízelgő, és nem is az a kemény. Emberi. Már ha ezt a szót használni lehet a férfinál, Rora szerint pedig igen is lehet.
Elpirul ahogy felajánlja Vins, hogy emel érte pár szót, és hálásan mosolyodik el, ujjaival azonban szégyenlősen játszik a whiskys pohárral. Nem szeret szívességeket kérni, és nem is merne, de örül neki, hogy felajánlotta a másik. - Örülnék neki, de csak akkor, ha szívesen elvállal, vagy segít találni valakit. Nem szeretnék senki terhére lenni, főleg nem a szabadidejében. - pillant fel most ő a poharáról, amit eddig fixírozott. Hangja lágy, de komolyan gondolja amit mond, ha Vins ismerőse nem szeretné elvállalni, akkor keres majd egyszer egy normális edzőt, aki foglalkozik vele.
Felnevet, őszintén, szívből azon ahogy a vele szemben ülő mennyire meglepődik az egyszerű randi felvetésen. És az hogy utána mennyire dőlni kezd belőle a szó, jelzi, hogy zavarban van a témát illetően, de Rora csendben hallgatja, miközben sokat mondóan somolyog, és nézi a férfi arcvonásainak változását, az idegességet, az izgulást, és a vágyat. - Ha nem próbálod meg, sosem fogod megtudni, ő a régi kissrácnak gondol-e. Nem azért, mintha nem kockáztatnád azzal, hogy felrúgod a barátságot, de ha nem tudsz már barátként gondolni rá, mármint csak akként, érdemes lenne megpróbálni. - von vállat, és a férfi szemébe néz. - Nem azt mondom, hogy ma vagy holnap, csak amikor úgy látod, lenne rá esély, hogy igent mond egy randira. - közben a telefonhoz hajol, és megnézi a rajta lévő szőke szépséget. Szép nő, kétség kívül, még neki női szemmel is, főleg, hogy nem veti meg a nőket. A kérdésre ismét lángba borul az arca, és hátradől ültében, és zavartan nevet fel. - Nos ezt igen jó embertől kérdezed meg. Tényleg szép nő, és ha esetleg neked nem jönne össze, nyugodtan irányítsd hozzám. - kacsint mókázva, mutatva ezzel, hogy tényleg szemrevaló teremtés, és hogy bizony ő nem a pasi részlegből csemegézik inkább. Nem tudja hogyan fogja érinteni ezt a másikat, de ő nem szégyelli. - Visszatérve a kínos kérdésemre. - hajol ismét előre, és fekteti az alkarját kényelmesen az asztalra, újra a pohárral játszadozva az ujjaival. - Próbáld megfigyelni ő máshogy tekint-e rád, vagy máshogy bánik-e veled, mint a többi barátotokkal. z már egy jel, ha veled jobban törődik, és veled sokkal többet, és szívesebben van kettesben. - ad kéretlen tanácsot, hisz ha a másik elfogadja ha nem, rosszat nem tehet ezzel. Többet úgy sem fog erről locsogni, nem szerelmi tanácsadó, főleg hogy az ő szerelmi élete elég kusza, és lehet hogy nincs is, csak a ragaszkodást veszi már annak. Viszont ezt talán a logikus ember is ki tudja találni, amiket most ő tanácsolt, és lehet már próbálkozott is vele a férfi.
- Ne haragudj, csak a túlzott kíváncsiságom. - visszakozik a mérges kérdést, és választ illetően, néha előbb bukik ki valami a száján, minthogy gondolkodjon. - Igen? Más hangszert ki sem akartál próbálni, vagy csak a gitár szerelmese vagy? - kíváncsiskodik tovább miután a torkát végigmarta a whisky. - Igen, én sem szeretem ezt a fajta elektronikus mosógépzenét. - bök fejével a táncolók felé. - És a latin zenét én is szeretem, főként, hogy imádok táncolni, jó lenne találni valami olyan klubot, ahol valami hasonló zene szól, és nem azzal a fajta tánccal van tele a tér, aminek az a lényege, hogy bejuss a csaj bugyijába még ott helyszínen. - apró szájelhúzás fejezi ki, mennyire közönségesnek tartja az ilyen táncformát. A latin táncokban legalább megvan az a fajta tűz, ami egy kisebb előjátéknak is megfelel, anélkül, hogy lemeóznánk a másikon milyen fajta, milyen méretű és színű bugyi van, és hogy is fér egymás keze a legügyesebben alá.
- Nem akarom csökkenteni a fizetésed csak azért, mert nincs munkám, és esetleg felvennének melléd, de aranyos vagy. - ingatja a fejét. - Na meg egy nagy könyvtárba járós sem vagyok, szeretek olvasni, de azért mindenféle könyvet nem szeretek, főleg nem egész nap köztük porosodni, és rakosgatni őket...akkor inkább egy ilyen pocsék zenéjű bárban szolgálok fel. - mutat körbe a felemelt poharával, amiből újra kortyol egy aprót. Nem megsérteni akarta ezzel Vinst, lenézve amit dolgozik, csupán rámutatott, hogy neki a nyugis, csendes helyek nem a kedvencei. Szeret mozogni, tenni-venni.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Csüt. Márc. 19, 2015 10:25 am

Rora and Vins


- Eszembe se jutott így cselekedni. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki mesél az életéről egy másik személynek, az rögtön ítélkezni kezd vagy megoldásokat próbál keresni, pedig általában a gonddal küszködőknek kell elgondolkozniuk azon, hogy mit csináljanak. Mi, akik hallgatjuk csak ötleteket adhatunk, de nem befolyásolhatunk senkit. Így nem küldenélek el, csak felajánlanám, hogy látogass el egyhez. De mivel úgy vélem, hogy az esetek legnagyobb részében egy pszichológus bolondabb mint maga a kliens, felesleges lenne elmenni. Én voltam már, és semmire nem jó, komolyan mondom - hangjában túlcsordul az őszinteség. Tényleg volt már agyturkásznál, de mondhatni feleslegesen, hiszen ő volt az, aki elmondta mi mit jelent és mit kellene tennie, mivel a doki csak ült egy helyben, bólogatott miközben "kereste a szavakat csak nem találta". Az a gond, hogy sokan vannak úgy, hogy beseggelik a könyveket amik kellenek a diplomához, de nem igazán tudják a tapasztaltak alapján segíteni az embereket. A sok maszlag meg ami van a könyvben, teljes mértékben felesleges mert nem mindenkinél megfelelő eljárásokat és utasításokat mutat. Ezért rossz könyvből tanulni és nem a tapasztalatokat figyelembe venni.
- Én nem tartom olyan érdekesnek - halk nevetés tör fel belőle ahogy végső kétségbeesésében félre pillant, majd megkeresi a lány tekintetét. Nem mindenkinek mondta még el ezeket a részleteket főleg nem egy idegennek. Bár Aurora már aligha nevezhető annak. Olyan érzése van Vinsnek, mintha már évek óta ismerné a másikat.
- Emilián kívül csak Tommy ember. A többiek "természetfelettiek". Vérfarkasok és alakváltók. Bár ahova járok iskola, ott a vérfarkasok vannak többségben, akik nem túlzottan voltak oda értem. Mondjuk ez teljes mértékben érthető, a démonomat én is nagyon nehezen tudom csak elfogadni, de bevallom neked, hogy már feladtam a harcot vele szemben. Győzedelmeskedett - hangjában hamarabb lehet felfedezni a bánatot és a szánalmat, mint a haragot vagy a küzdeni akarást. Már megbékélt a gondolattal, hogy hamarosan démonná lesz. Épp úgy mint a legtöbb ember akik a halál gondolatával békélnek meg. Elvégre minden ember halandó és bármelyik perc lehet az utolsó nem?
- Hidd el, nagyon szívesen elvállal bárkit. Túlbuzgó segítség terén, viszont vigyázz vele mert nagyon erős akaratú, ráadásul idősebb farkas - utal itt arra, hogy ne nagyon húzza ki nála a gyufát noha nőket nem bánt. Ettől függetlenül elég ijesztő tud lenni és vannak alkalmak mikor még Vins se szívesen kezd el kekeckedni vele.
Mikor Emiliára terelődik a téma, Vinsből szinte dől a szöveg s nem sűrűn beszél összefüggésekben.
- Az a baj, hogy fel kell rúgnom a múltat, mert sokszor érzem úgy, hogy megpusztulok a gondolattól, hogy csak barátom lehet - gondterhelten dörzsöli meg arát tenyerével.
A kép mutatást követően furcsa dolgot mond a lány, amire Vins akaratlanul is felkapja a fejét, de soha nem volt ellenére a másság.
- Akkor már csak azért is küzdeni fogok érte - pimaszkodik és lelkes arckifejezése jelezheti, hogy tényleg nincs ellenére az, amit már kimondatlanul is tud.
- Mi pasik tényleg elég bolond szerkezetek vagyunk. Erre még nem is gondoltam - ezzel gondolkodás nélkül bevallja, hogy márpedig ők "pasik" nem sűrűn cselekednek úgy mint ahogy az normális lenne. Legalábbis szerelmi kérdést tekintve. Vagy túlaggodalmaskodnak mindent, vagy túl pörögnek. Sehogy se jó ez.
- Zongorázok pici korom óta. Ez a kettő nekem tökéletes, a többit pedig használja az, aki ért hozzá - halvány mosolya lelkes és jól kiolvasható a szeméből, hogy tényleg oda van a zenéért, legyen az bármiféle. Ez alól persze az imént említett mosógépzenék kivételt jelentenek.
- Ahogy gondolod. Én csak felajánlottam - ő szeret könyvek között ücsörögni és elég tiszta, kellemes kis bolt ahhoz, hogy valaki azt mondja rá, hogy poros, koszos poros bungaló.
- Kérdezhetek valami nagyon illetlent? - néz bele határozottan a szemeibe ezzel is jelezve, hogy őszintén kíváncsi. Meg se várja, hogy Rora válaszoljon, máris érkezik a kérdés.
- Mikor jöttél rá arra, hogy más vagy? Mármint, hogy más az irányultságod? Csak mert... akit említettem nemrég, Tommy, mostanában nagyon sokat küzd a nemi hovatartozását illetően. Az a baj, hogy a szülei nagyon ellenzik a másságot, és nem meri neki elmondani, így természetesen mi vagyunk azok, akik lelket öntünk belé és próbálunk segíteni, de az a baj, hogy egyikünk se jár hasonló cipőben így nem igazán tudok neki mit mondani csak, hogy legyen önmaga és ne érdekelje mások véleménye.
Utólag belegondolva kicsit elbizonykodik, hisz tényleg nem mindennapi kérdést tett fel az imént szegénynek.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   Hétf. Ápr. 06, 2015 6:51 pm

- Igen, ezt jól megfogalmaztad, szerintem se kell ítélkezni a másik felett, meg nem kell erőszakkal terelni, max jó tanácsokat adni, úgy is mindenki saját maga tud változtatni a sorsán, már ha akar. többi csak kifogás. - lelkesen bólogat, hisz a férfi nagyon jól megfogalmazta, és iszonyatosan örül neki, hogy olyan emberbe akadt, aki nem tartja sem betegnek, sem idiótának. Ahogy ő sem a férfit, furcsa dolog, hogy a legkönnyebben egy idegennek nyílik most meg, hisz van amit még az egyetlen lány barátja sem tud a városban. De hát egy idegennél annyira nem is érdekel mit gondol rólad nemde? Egy barát már más, nála számít, hisz ezért vagytok barátok. Egy idegennél aligha, hisz lehet többet nem is találkoztok. Bár ő most nem gondolja úgy, hogy jó lenne ha nem találkozna többet Vinsel. Kedveli, már most, talán pont azért, mert ennyire meg tud nyílni neki elsőre, és talán azért is, mert ennyire egyeznek a nézeteik. És részben azért is, mert érdekli a férfi. Nem, semmi szexuális viszonylatban, csak egyszerűen az élete...amit mesél...lenyűgözi, ilyenekről úgy is csak a filmekben hallott, maffia, hasonlók.
- Megértem hogy neked nem, és ne haragudj, hogy engem ennyire érdekel, de kívülállóként izgalmas, és érdekes. - szabadkozik, mert nem akarta megsérteni a férfit, ahogy könnyelműsködni sem szokása, miszerint a másiknak tök könnyű élete van, és még érdekes is. Szó sincs róla, de kit ne érdekelne valami akció dús sztori? Max egyesek nem vallják be és álltatják magukat, hogy őket márpedig nem érdekli, tőlük ez távol áll, és milyen romlott ember aki szereti az ilyesmit hallgatni. Rorát rég nem érdeklik az efféle erkölcsi dilemmák, van neki elég sok más amin rágódhat, és ami jobban lefoglalja. És amíg a férfi szívesen mesél, addig ő szívesen is hallgatja. - Ó. - reked benne a szó, és ez mutatja, hogy mennyire megdöbbenti, hogy Vins démon. Nem is maga a tény döbbenti meg, hanem az ahogy beszél róla. Sajnálja, de nem tudja mennyire mutassa ki. Van aki nem szereti, és csak mérges lesz tőle, van aki még jobban összeomlik. Van aki pedig szívesen veszi. Fogalma sincs Vincente milyen típus, így akár a kezére is fél tenni a sajátját, de végül mély levegőt véve megteszi. Ujjai finoman telepednek rá a férfiére, és aprót szorít rajta, mintegy biztatónak, és együtt érzőnek szánva. Nem mer többet tenni, el is húzza a kezét, de a tekintetét nem veszi le a másikról. Kékjei a férfi pillantását keresik, és közben próbál valamit kitalálni, amit mondhatna. Végül arra jut, kimondja amit gondol, a legrosszabb esetben otthagyják. - Milyen fajta démon vagy, azt tudod? Mármint, ha azt tudod, lehet megtanulhatod kordában tartani. Nem nagyon vagyok otthon a démon témában, de lehet ez is olyan, mint az önuralom. Mivel hát...félig alakváltó is vagy, így nem lehetsz annyira démoni. - sokkal inkább tapogatózva hat a hangja, mintsem magabiztosan, hisz démonnal még nem találkozott. Fogalma sincs mi fán terem, és hogy működnek. - Senki ismerősöd nincs aki tudna segíteni? Vagy....esetleg anyukád? - kérdi még, próba cseresznye alapon, bár kicsi a valószínűsége hogy a férfinek ez még nem jutott eszébe.
- Az erős akarattal nincs gondom, sőt jobb szeretem, ha az aki tanít valamit az ilyen típus. És kedvelem a farkasokat szóval azzal sem lenne gond. - mosolyodik el, kicsit feloldódva ahogy a szomorúbb és komorabb hangvételű témáról kicsit vidámabb vizekre eveznek. És levakarhatatlan kis mosollyal figyeli, amint Vins Emiliáról beszél. Olyan aranyos.... Nem túlzottan romantikus alkat, pontosabban eddig semmi romantika nem volt az életében a szerelmes filmeken kívül, így élvezet neki látni, hogy van azért ilyen a mai világban, és nem csak a filmekben létezik az, hogy a férfi ennyire őrlődik. Nincs rá más szava, mint hogy cuki. - Akkor pedig ha tényleg így érzel, sok veszíteni valód nincs. mármint előbb utóbb meg fogod tenni, már csak az a kérdés, hogy ésszerűen, és jó pillanatban, vagy sem. Én minden esetre drukkolok. - kacsint, és felkacag, ahogy a vele szemben ülő megjegyzi emiatt csak még inkább nem adja fel. Helyes. - Na látod, jó ha beszélsz erről valakinek. Legalább már tudod mire figyelj. És szerintem nem bolondság ez, aranyos. Lehet ha tudná mennyit tépelődsz ő is így gondolná, és össze is jönne a dolog egyből. - issza ki a maradék italát, és pimasz kis mosollyal szemléli a másik reakcióját arra, amit mond épp.
- Hú, a zongora mindig is tetszett, olyan elegáns, és annyira szépen szól. Engem is próbáltak tanítani, de nem tudok sokáig egy dologra koncentrálni, így nem sok sikerrel jártak. - nevet fel, nosztalgikusan ismét, ahogy eszébe jut nevelői hányszor ültették le, és hányszor szóltak rá, hogy ne kalandozzon el a figyelme. Nem volt épp rossz, pár dallamot még talán le is tudna játszani de ennyi. - Igen köszönöm a felajánlást, tényleg. De nem nekem való lenne. - biccent hálásan.
- Persze, kérdezz. - tőle nehéz illetlent kérdezni, nem prűd típus, és elég szókimondó is, így figyelmesen hallgatja végig Vinst. Minden kérdésre számított, de erre nem. Viszont egyáltalán nem zavarja, de el kell gondolkodnia. Lesüti a szemét, és az ajkát harapdálva gondolkodik. Talán túl hosszan is, és eszébe jut lehet a másik félreérti a hallgatását. - Jaj bocsi, válaszolok, csak...nos a szavakat keresem. - pirul el, ahogy a másik íriszeibe néz, és végül kiböki azt, ami a szájára jön, őszintén, és nyersen. - Tudod nekem nem olyan szexuális felvilágosításban volt részem, mint az átlag embereknek, és igazán a kezdetektől választásom sem volt, hisz nő volt a vámpírom, a Gazdám. Szóval nem nagyon gondoltam bele az elején, hogy ez lehet más, hogy vannak akik ezt elítélik. Ilyen dilemmáim nekem nem voltak, így nem tudom hogy tudnék segíteni... - vallja be zavartan, és rosszul is érzi magát emiatt. - De szerintem jót tanácsoltál neki, el kell fogadnia magát. Mert ha a szüleinek nem is tetszik, ő nem fog tudni megváltozni. Aki divatból teszi, az meg tud, de aki nem...annak ha nem fogadja el önmagát, és azt, hogy kit szeret, annak csak folytonos önmarcangolás lesz az élete. Viszont nem tudom mennyire jó a viszonya a szüleivel. Velük nyilván nehéz lesz megértetnie, és fogalmam sincs akarnak e beszélni vele majd, vagy a dologról. De ha ti támogatjátok, akkor már jó úton van. Vannak akik elfogadják, és ez segíteni fog neki... - foglalja össze bizonytalanul, mert neki nincsenek szülei, neki sosem volt ilyen konfliktusa.

avatar
Ghoul
Drink me, eat me

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Vampire's pet
Gif vagy kép :
Play-by : Emile Voe Nereng
Vonal1 :
Faj : ghoul
Posztok : 51
Kor : 19 éves
Lakhely : Seattle
User neve : kiki
Vonal2 :
Családi állapot : házikedvenc
Foglalkozás : táncos
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
A bunkó, a szőke és Mr Ismeretlen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-