Mondhatni egy áltagos lány voltál, nem lógtál ki sose a tömegből. Az egyetemen folytattad tanulmányaidat, hiszen már kiskorodban a fejedbe vetted, hogy majd ha felnősz, akkor sokra fogod vinni, és ehhez a kellő eszed is meg volt, ami az érdemjegyeiden is meglátszott. Nem hagytad magad elcsábítani semmivel, és senkivel, holott sokszor próbáltak kizökkenteni a kis privát szférádból, hogy végre lazíts egyet, és ne csak a vizsgákon járjon az eszed. Jól is tetted, hogy távol tartottad magad az ilyesfajta szórakozásoktól, elvégre minden esélyed meg volt arra, hogy rendes életed legyen az iskolai évek után. Végül, elérkezett a tanévzáró, és mire észbe kaphattál volna, máris egy bárban találtad magad. Port Angeles lévén nem volt túl nagy, de éppen elég ahhoz, hogy olyanokat vonzzon be egy éjszakán, akik felfigyeljenek rád. Ezzel még nem is lett volna probléma, ha az illetők hozzád hasonlóan halandóak, nem pedig vámpírok, kik kiéhezve érkeztek a szórakozóhelyre, vacsora reményében. És te lettél az áldozatuk… Barátaid voltak olyan őrültek, hogy félig ittas állapotban magadra hagytak, mondván, úgyis ott laksz a városban, hazatalálsz egyedül is, nekik addig se kell rád vigyázniuk. Így hát, egy átszórakozott éjszaka után fogtad magad, és elindultál hazafelé. Nem is lett volna ezzel gond, hogyha tudtad volna, merre mész, de lévén, este volt, és te alkoholtól átivott aggyal még kevésbé tudtál tájékozódni. Egy kietlen kis sikátor martalékává lettél, és a vámpírok, kik kiszemeltek téged, gond nélkül találtak rád. Nem tudtad kik azok, de nem is lett volna értelme ellenük szegülni, elvégre többen voltak, szám szerint hárman. Tétlenül álltál ott, mígnem ők nem bírtak tovább várni, és egytől egyig rád rontottak. Tehetetlen voltál, ezért csak hagytad, átadtad magad a három kiéhezett vámpírnak. Ám, szerencsédre akadt a bárban egy olyan személy is, aki felfigyelt a három vad szándékaira, és valaminek köszönhetően megesett rajtad a szíve. Drake lerövidítve műszakját, amikor elhagytad a helyet, majd mikor a szakadárok –mert azok voltak- utánad szegődtek, kapva kapott az alkalmon, és gond nélkül ment utánatok. Neki köszönheted az életedet… megölte a három vámpírt, kik rád támadtak, majd megmentett téged is. De ennek egy következménye volt… vámpírrá tett téged is. És, ezért ahelyett, hogy hálás lennél neki, a hátad közepére se kívánod. Noha ő lett a mestered, lévén, ő változtatott át, te mégis mindig ellene szegülsz, nem követed az instrukcióit, és óhatatlanul és bajba kerülsz. Az utálatod miértjére még te se tudnál okot mondani…