Mérgesen bámul a magas, izomagyú, fekete öltönybe bújtatott férfire, aki… nyilván nem vámpír, mert ha az lenne most nem ácsorogna a lány előtt. Castor kijelölte személyi testőrének, nem bízik benne, nem mintha nem lenne rá oka, mert nagyon is van. De azért van annyi esze, hogy felmérje szökni körül belül olyan lenne, mintha éppen valami nyers kaját próbálna magába gyűrni. teljesen fölösleges és alapból baromság, a marcona férfi idegesen dobbant az egyik lábával, mintha nem érne rá amúgy is, meg nem az lenne a dolga, hogy a kiválasztottat kísérgesse, szóval nem is érti minek húzza fel az orrát. Bizonyára nem az álmai állása, hogy egy huszonéves kislányt kísérgessen akár hová is. Az akár hová pontosan Port Angeles lesz, ugyan is az anyja üzent, hogy szeretne vele találkozni, fontos dologról van szó, olyanról amit nem tudnak telefonon keresztül megbeszélni, biztosan nem az ő kényelméről lesz szó. Mert a szülei képesek voltak és a szó legszorosabb értelmében eladni egy vámpírnak a képességei miatt, cserébe Castor ellátta őket némi pénzzel, mindenki jól járt…. kivéve őt, vagyis elméletben ő is, hiszen nem sokan mondhatják el, hogy ilyen menő helyen lakjon, de azért vannak.. dolgok amiket ezzel nem lehet megvenni, például a szabadság, az a fajta szabadság ahova egyedül mehetsz, és a vörös hajú lány nyilván ezt nem teheti meg. Utoljára belepillant a tükörbe, finoman ráncolja fitos orrát ahogy akvamarin színű szivárványhártyái a tükörmását pásztázzák… új frizura, vagyis egy két mályvásabb tincs hullámzik a bíbor szín között, ez neki eléggé új, még egyszer megigazítja a szájfényét, majd a bokacsizmáját is, és a királykék színű ruháját, a tél ellenére nincs olyan hideg, magára kapja a szövetkabátját és beül a kocsiba, ahol hagyja hogy gondolatai felemésszék…

Kibámul az ablakon az esti szürkületbe, épp most nyugszik le a nap, halvény mosollyal ajkain élvezi a látványt, vörös napsugarak megvilágítják hófehér arcát, különös színt kölcsönözve vele. Anyuékra gondol, hogy ők Franciaországban vannak, ő meg egy teljesen más kontinensen, bár tudja, két nap múlva meglátogatják, attól függetlenül még a hiányuk elviselhetetlen. Az, hogy oda bújjon apjához, miközben belélegzi fanyar illatát, vörös tincseibe fúrja ujjait, miközben régi, családi történeteket mesél neki, olyan régit mely vissza nyúl az 1800-as évekre is. Vagy az, hogy anyja forró kakaót és francia krémest, hozzon be neki egy kis tányéron, hogy nap hosszat nézik ahogy írogat, elviszik a kedvenc cukrászdájába, vagy a bátyja, Pierre aki motorozni szeretné megtanítani, igaz több százról mondta neki, hogy fél a motoron, és nem is mer. De ő hajthatatlan és csak azért is megtanítja. Nem is gondolta volna, mikor felvetette a szüleinek, hogy lenne lehetősége tanulni a Princesse-n, hogy nem hogy bele egyeznek, de még át is gondolják. Apja azonnal telefonált egy régi barátjának akivel annak idején együtt volt katona. Most az illető… James Smith-nek hívják, szóval James bácsi most Port Angeles rendőrfőnöke. Örömmel fogadta az ajánlatot, hogy nála meghúzhassa magát, évek óta magányos volt. A családjával pár évvel ezelőtt egy kegyetlen gyilkos végzett, de ő nem lett alkoholista, bár nem veti meg a jó italt, tudja, hol a mérce. Jól érzi magát vele, olyan, mintha a második apja lenne.
-Hahó, Gen…- hallja amint kopogtat az ajtaján, érdeklődve fordul meg, mellkasa előtt keresztbe font karokkal,- szívem… holnap el kell utaznom egy másik városba, kérlek addig ne menj sehova, zárkózz be, írj, hallgass zenét, nézz valami jó filmet…. csak ne menj el itthonról…. sőt ne is engedj be senkit és semmit!- hangja picit mogorvább a kelleténél, ő oldalra pillant, a tapétát szuggerálja. Nagyon is jól tudja, hogy mire gondolt, félti, mindenki félti, hogy nem elég elő vigyázatos és egy vadász rá talál, és elrabolja…. vagy egy, vagy egy vámpír esetleg, hogy ő legyen számára a desszert. Ők nem tudják, hogy mennyire elvarázsolja a vámpírok világa, tele van szenvedéllyel, szenvedéssel, örömmel, veszéllyel, igen tudja egyszerre elrettent és mégis elbűvöl.
-O…oké…- nyögi ki zavartan, de mielőtt tovább folytathatná az ágya felől pittyegés hallatszik. James bácsival egyszerre kapják fel a fejüket rá, mielőtt el indulna az ágya felé, már ott is van a lány, a hang a laptopjából érkezett, jelezte, hogy újabb üzenete érkezett, szíve a torkában dobog, mert tudja, hogy kitől jött.
-Csak… az egyik munkatársam a könyvkiadónál, azt mondta, hogy nyílik egy új cukrászda és el szeretne vinni…- ajak harapdálva várja, hogy el higgye hazugságát, amiről szinte látszik, bűzlik, hogy nem igaz. Végül sóhaj kíséretében hagyja magárara. Azonnal török ülésbe helyezkedik a hatalmas francia ágyon, felnyitja a laptopot, és rákattint a Mirror írócsoport honlapjára, már beküldött ide pár írását, és elég pozitív vissza jelzéseket kapott. Ahhoz nincs bátorsága, hogy neki álljon egy könyvnek, túl gyáva. Megnyitja az üzenet ablakát, ami W küldött, nem tud róla semmit, csak ennyit… illetve, hogy vámpír… elmondása szerint. Nem mintha nem hinne neki… de annyira lakat alatt őrizték és őrzik a mai napig, hogy nem volt alkalma találkozni eggyel sem…. most viszont, most viszont lehet. Izgalommal telve olvassa a sorokat, ami felpezsdíti a vérét:
„Szia, végre valahára személyesen is megszeretném pillantani azt aki a gyönyörű sorokat írja…
W”

A feje koccan az előtte levő ülés támlának ahogy a férfi hirtelen fékezz, Genevieve ijedten kapja kezét a fejéhez, miközben körbe pislog.
-Mi... történt?- hangja ijedt, mint egy félős kismadár, majd hangos civakodás... vagy inkább verekedésre lesz figyelmes. ahogy kinyitja a kocsi ajtaját, a sofőr hátra szól, hogy azonnal csukja vissza. De már késő, a lányt kikapják a kocsiból, a testőreit és a sofőrjét egy laza mozdulattal elintézik, mivel többen vannak, nyilván vámpírok, az a hapsi aki kikapta a járműből egy alkoholos textilzsebkendőt helyezz ajkai elé, majd sötétségbe borul a világ...
Lassan kezd elmocorogni, illetve csak kezdene, de a csuklója fogságban van, érzi, hogy meg van kötözve, talán a lábai is, szemeire sötétség borul még mindig, ráébred, hogy be vannak kötözve azok is.
-Van... van itt valaki?- kérdezi ijedten amikor léptek zaja üti meg a fülét.