Az ártó mágiát mozgósító vízvarázslók feje. Ereje teljében lévő, képességeit tökéletesen uraló boszorkány. Hatalmát rossz célok szolgálatába állítja. Lelke romlott és sivár. Szíve hideg, akár a téluralta táj. De nem mindig volt ez így. Egykor a fényboszorkányok sorait gazdagította. Ám apja, ki a sötét vízmágusok feje volt, és aki erőszakkal tette magáévá és ejtette teherbe Leticia anyját, azon a napon, mikor lánya ereje kiteljesedett, érte jött és magával vitte őt, mint egyetlen utódát, posztjának várományosát. A lányrablás nem különösebben rázta meg Leticiát, tekintve, hogy hiába nevelték fényvarázslók és hiába csörgedezett ereiben anyja tiszta vére, korántsem nemes lelke titkon a sötét oldal felé húzott. Atyja leköszönése után átvette a sötét vízboszorkányok és mágusok nemzetségfőjének szerepét. Egyenesen ágon örökölte e posztot. Felmenői egymásnak adták át széküket már hosszú évszázadok óta.
Erejét gonosz, pusztító célokra használja, képes vízelementálokat idézni, vad viharokat, tomboló tajtékokat átkoz a vizekre, jéggé dermeszti bárki vérét, aki az útjában áll. Ezen felül, az árnyboszorkányokhoz hűen, fekete mágiás varázslatokkal oszt rontást és szór betegséget a halandókra. A sötét, romboló mágia használata gonosszá mérgezte lelkét, és kiölt belőle minden fényt, mely valaha benne pislákolt. Jégszívű, velejéig romlott árnyboszorkaként vezeti népét.