A 16. században találkoztunk, Oroszországban. Te akkor csak egy egyszerű, szegény, szerencsétlen lány voltál, szülők nélkül, magányosan és csak a testednek köszönhetted azt, hogy életben maradtál. Én akkoriban már meguntam a női bájokat, mégis, ahogy megláttalak, láttam benned valamit, valamit, ami egy régi nőre emlékeztetett, de hogy kire, azt a mai napig nem árultam el neked. A lényeg az, hogy egyszer, amikor pár férfi durván megtámadt téged és talán meg is öltek volna, én is pont arra jártam és végeztem velük, megmentve az életed. Akkora már nagyjából a Poklot is megélted, annyi mindenen átestél, annyi megaláztatást kellett elszenvedned, mégis, tőlem nem féltél, hiába szedtem darabokra akkori bántalmazóidat és láttad meg kivillanó, éles fogaimat. Én ott akartalak hagyni, nem törődve tovább veled, de te belém kapaszkodtál és kérted, hogy vigyelek magammal. Akkor és ott kellett döntenem, mert ha ott hagylak az utcán, lehet, hogy másnap már véged, így hát úgy döntöttem, hogy magam mellé veszlek, azért cserébe, hogy örökké mellettem maradsz. Te attól a naptól fogva felnéztél rám és szerintem szeretsz is engem, én viszont ezt a szeretetet képtelen vagyok viszonozni, úgy érzem, hogy soha se leszek rá képes. Volt köztünk testiség, elég gyakran, hiszen egy gyönyörű nő vagy, én pedig nem tudtam és nem is akartam ellenállni ennek. Eleinte még egy kedves, törékeny, aranyos lány voltál, de az élet Téged is megedzett mellettem és ahogy kialakult a képességed, az én egyik fegyverem lettél. Másoknak egy kemény nőt mutatsz, akit soha többé, senki se bánthat, akivel nem szórakozhatnak ismét úgy, ahogy ember korodban, de belül továbbra is ott bujkál az az érzékeny, aranyos nő, aki Oroszországban megtetszett nekem. Velem vagy azóta is, soha se hagytál el és továbbra is azt kell mondanom, hogy jó a viszonyunk, nekem nem félsz megmutatni igazi valódat. Bár van más gyermekem is rajtad kívül, de talán te állsz hozzám a legközelebb…
Bár bízom benned, mégis, a múltamról soha se beszéltem neked, arról, hogy ki voltam emberként, hogy hogyan váltam vámpírrá, ahogy az első évtizedeimről se, de talán egyszer eljön majd ennek is az ideje.

Mindenképpen szeretném, ha olyan user hozná be a karaktert, aki komolyan gondolja, nem fog eltűnni és aktív is, mert ha inaktív lesz az illető, akkor újra fogom hirdetni a karaktert, ugyanis Castor számára fontos a leányzó. Illetve, mielőtt behoznád a karaktert, mindenképpen olvasd el az előtörténetemet is!