Általános tudnivalók, eredetük

Őseik harcos amazonok voltak, akik a mély megvetéssel viseltettek a férfiak iránt. Ennek fényében az erősebbik nem tagjaitól távol, a civilizációtól messze, lakatlan területeken, az érintetlen Természet ölén éltek. Harmonikus viszonyt ápoltak az erdő lakóival, az állatokkal és a növényekkel, szimbiózisban éltek velük. Csak akkor öltek, ha szükségük volt táplálékra és ruházatra, ismerték a gyógyfüveket, olvastak a nyomokból, vadászatból, halászatból, a Természet kincseiből tartották fent magukat.
Olykor, ha gyermekre volt szükségük, felkerestek egy-egy falvat, ahol teherbe estek, ám csupán a lány gyermekeket vették maguk közé, a fiúkat visszavitték az apákhoz. Nagy hangsúlyt fektetettek a gyereklányok harci képzésére, hiszen időről időre rajtuk ütöttek férfiak, hogy asszonyokat raboljanak a soraikból.
A sűrűn lakott területeket gyakorta sújtották fertőző betegségek, melyek megtizedelték a népességet, ráadásul sok nőt vitt el a szülés, vagy a gyermekágyi láz. Az amazonok képesek voltak megvédeni magukat, de örökké készen kellett állniuk a férfiak ellen vívott csatákra.

Aztán egy napon, uruktól megszökött viadorok vették be magukat az erdőkbe azzal a nem titkolt szándékkal, hogy erős fiúkat nemzenek a fák között élő, harcos nőknek. Több száz fegyverforgatásban jártas, bivalyerős, nőrablási szándéktól fűtött férfi ütött rajtuk. Elvégre a róluk szóló mendemondák messzi vidékekre is elértek. Regéltek legendás szépségükről, harcos vérükről, vad, zabolázatlan szabadságvágyukról. E tulajdonságok hőn áhított, mézlevű, tiltott gyümölccsé tette őket. A férfiakban emésztő vágy lobbant. Egyeseknek rögeszméjükké lett, hogy megszelídítsék, betörjék, uralmuk alá hajtsák a szilaj szépségeket, akár a vadlovakat.
Úgy gondolták a karakán nők jókötésű utódokat szülnek majd nekik. A viadorok és az amazonok összecsapása temérdek áldozatot követelt. A nők nem adták magukat, a férfiak agyára vörös dühfátyol ereszkedett. Bősz birtoklási vágyuk eszeveszett vérontásban csúcsosodott ki, látva a megszerezni vágyott trófeák ádáz ellenállását. A nőszerző hadjárat mészárlássá fajult. A haragvó férfiak immár úgy vélték, ha az övék nem lehetnek a vadasszonyok, akkor nem lesznek senkié. Az amazonok elestek. Csupán maroknyi, halálos sebből vérző túlélő maradt a csatamezőn, villogó szemű, vérszagtól tébolyult viadorok által közrezárva.
A haldokló nők végső elkeseredésükben a Természet Erőihez fohászkodtak irgalomért, ám némán és könnyek nélkül, megőrizve méltóságukat hóhéraik előtt.

Orifiel, a vadon és az erdőlények felett őrködők angyala figyelemmel kísérte az odalent zajló eseményeket. Engedély nélkül nem szállhatott volna alá, hogy az amazonok segítségére siessen. Azonban képtelen volt tétlenül nézni a bátor szívű asszonyok lemészárlását.
A Földre ereszkedett és, bár e tette miatt bukásra ítéltetett, halhatatlansággal és a villámok erejével ajándékozta meg a hősiesen helyt álló amazonokat, akiket valkűröknek nevezett el. Az elpusztíthatatlanná vált, kivételes képességeket kapott nők bosszúszomjtól hajtottan, új keletű erejüket mozgósítva legyőzték a viadorokat. Nem hagytak egyetlen túlélőt sem. Leszármazottaik máig köztünk élnek, legtöbbjük a boszorkányokhoz hasonlóan, összetartó közösségbe tömörülve, az emberi városoktól távol, érintetlen tájakon tengetik öröklétük napjait.

Tulajdonságaik

• Vérbeli feministák, akik megrögzötten gyűlölik és megvetik a férfiakat. Büszkék és öntudatosak, nem ritkán szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, akár csak az általuk támasztott viharok.

• Vezetőik az első valkűrök, akiket Orifiel mentett meg a viadoroktól. Az úgynevezett Ősvalkűrök tizenketten vannak és tanácsba tömörülve, együttes erővel szabályozzák alattvalóik életét. A Valkűrök Erdejében élnek.

• Remek fegyverforgatók, ismerik a gyógyfüveket, kiválóan eligazodnak a vadonban, harmóniában élnek az állatokkal és a növényekkel, ahogy azt őseik is tették. Népességük nagyobb része a Valkűrök Erdejében tartózkodik, a többiek emberek közé vegyülve a halandók városaiban laknak.

• Emberi ételt nem fogyasztanak, elektromossággal táplálkoznak.

• Képesek uralni az elektromos teret, hatalmukban áll vihart támasztani, akaratukkal irányítják a villámokat. Ha elragadják őket az indulatok, akaratlanul is áramgenerátorrá változnak. Íriszeik ezüstös fénnyel lobbannak fel, bőrükön elektromos szikrák pattognak. Ha nagyon dühbe gurulnak, beborul az ég, elered az eső és mennydörgések kíséretében villámok csapódnak a földbe.

• Mivel angyali erő segítségével váltak halhatatlanná, csupán a felsőbb entitások rendelkeznek olyan hatalommal, mely elpusztíthatja őket. Itt megjegyezendő, hogy természetesen az angyalokra és démonokra ható fegyverek is hatásosak ellenük.

• Bármilyen fajú lény képes megtermékenyíteni őket. (Az angyalok itt is kivételt képeznek.) Bár a férfiakhoz való viszonyulásuk jócskán megnehezíti az utódnemzés procedúráját.
Ötven évenként csupán egyszer kerülnek fogamzóképes állapotba. Nyilvánvalóan minden valkűr félvér és kizárólag csak lány utódot képesek világra hozni. A gyermekekben minden esetben az anya vére dominál, bár azért az apa személyiségjegyei is fellelhetőek bennük. A valkűrök temperamentumos, heves vérmérsékletű, egymáshoz nagyon hasonló és mégis egyedi, változatos jellemű lények.

• Vonzzák őket a csillogó, drága holmik, példának okáért az aranyból készült tárgyak és a drágakövek. Szinte megbabonázódnak, ha sziporkázó, fényes kincseket látnak, különös révület szállja meg őket a közelükben.