Más néven vérszolgák. "Vámpírcsók"-, valamint V-függők. Vérüket adják egy vámpírnak, az pedig megitatja őket a sajátjával. Ha egy vámpír gyakorta jár ugyanazon ember vérére, azaz rendszeresen harapja meg őt és ajándékozza meg saját ereinek nedvével, akkor az illetőben erős függés alakul ki. Testileg és lelkileg is vágyakozni fog a vérét dézsmáló agyaras után. Minél többször nyitja meg ereit az a bizonyos vámpír, az iránta ébredt vonzalom annál erősebb lesz, nem ritkán betegesen intenzívvé fajul.

A ghoulok átlagos halandók, halandó-hibridek, alakváltók és boszorkányok  közül kerülnek ki és, mivel rendszeresen V-vel dúsul megcsapolt érhálózatuk, ha nem is változnak át teljesen, de amolyan csökkent képességű félvámpír lénnyé válnak. Mind külső jegyekben, mind fiziológiai szempontból mutatnak hasonlóságokat az agyarasokkal.
Szemfogaik megnyúlnak kissé, de nem nőnek olyan hosszúra, mint a vámpírokéi. A normális halandókénál hegyesebbre nyurgult agyarak nem növekednek tovább, ha az illető éhséget, avagy szomjat érez. A szemfogak mérete tehát állandó, viszont rejtegetendő, már ha az érintett nem akar vadászkézre jutni. A Szervezet katonái Fertőzötteknek hívja a ghoulokat és előszeretettel fogják el és vallatják ki a korcsnak, vámpírcsicskának tartott lényeket.
A ghoulok bőre sápadt, testhőjük alacsony, azonban nem esik 30 fok alá.
Szívverésük lelassul, vért pumpáló szervük pecenként - az átlagos 60 helyett - csupán 30-at ver.
Íriszük színe megváltozik, szemük természetellenesen intenzív árnyalatot kap, és csak akkor válik ideiglenesen vörössé, amikor V-t vesznek magukhoz és így szervezetük telítődik a narkotikumnak megfelelő anyaggal.
Érzékeik kiélesednek (látnak a sötétben, jobban hallanak, szaglásuk, ízlelésük, tapintásuk érzékenyebbé válik), mozgásuk, reflexeik gyorsabbak, testi erejük nagyobb egy normális emberénél, mindazonáltal jóval lassabbak és gyengébbek a vámpíroknál.
Nem bírnak különleges képességgel, hacsak az nem számít annak, hogy - afféle nyomkövetőként - mindig megérzik az Uruk (tehát az őket dézsmáló, V-vel tunningoló vámpír) hollétét. (Uruk tartózkodási helye látomásként, vízióként sugározódik az agyukba, ha rákoncentrálnak.)
Nem képesek bűvölésre, azaz akaratátvitelre és bár képesek kimenni a napfényre, bőrük meglehetősen érzékeny az UV-sugárzásra. Hamar és csúnyán leégnek, ha sokáig tartózkodnak nappal a szabad ég alatt, szemüket erőteljesen irritálja a fény, ezért napszemüvegben merészkednek csak ki a külvilágba a nappali órákban.
Az egyszerű halandóból lett ghoul-ok háromszor gyorsabban gyógyulnak, mint az átlagemberek, elvégre részlegesen átveszik a vámpírok regenerációs képességét. Átlagéletkoruk 200 évre tehető az ereikben keringő V-nek köszönhetően, mely nem csupán gyógyítja őket, de lassítva az öregedési folyamatokat hosszabb élettartamot is biztosít a számukra.

Természetesen a vámpírok nem csupán táplálékforrásként, de ágyasként is használják a készséges ghoulokat, elvégre a vérszolgákat szerelemhez hasonlatos ragaszkodás kapcsolja Urukhoz. E vonzódás hasonló ahhoz a vérkötelékhez, mely a Tanítványt (a Mester által átváltoztatott vámpírtanoncot) fűzi Áthozójához, ám jóval lazább és törékenyebb annál. A Mester és Tanítvány között feszülő, eltéphetetlen vérkötelék örökre szól, visszafordíthatatlan és legyűrhetetlen, míg a ghoul ragaszkodása megtörhető. Akárcsak az alkohol-, vagy drogfüggők esetében, hosszú ideig tartó megvonással és az elvonási tünetek enyhítésével gyengíthető, majd végleg el is sorvasztható a kötődés.