A vámpír látja rajta, hogy a nőn, hogy nem tetszik neki a férfi ellenséges és semmitmondó véleménye az emberi fajról. Kár, hogy abszolúte nem foglalkozik ilyen csekélységekkel. Hosszú évtizedek óta gyűlöli őket, és azóta a perctől tervezgeti a bosszút mióta az édesapját a szeme előtt végezte ki egy halandó csupán azon oknál fogva, hogy két darab szemfoga van. Ennyit az emberekről, és ő addig nem nyugszik, míg nem fog a szűz lányaik vérében fürödni. Ez olyan biztos, mint hogy most itt áll. Az emberi nőket csupán élvezeti cikknek tartja, ritkán részesülhetnek olyan kegyben, hogy élvezzék a férfi társaságát, ennél fogva, Miss Montelius igazán értékelhetné a gesztust. Bár mindegy, hogy gondolja, Lance mindig megkapja amit akar… és jelen pillanatban bizony a hölgyet akarja, csak rajta múlik, hogy erőszakosan, vagy anélkül lesz az övé, de ha jót akar magának, inkább dönt az utóbbi mellett a kisasszony.
-Óh… hát persze…- feleli szem forgatva, csupán csak ennyit hajlandó hozzá fűzni, valamint ezzel le is zárja ezt a témát. A szokásosnál nem szereti tovább folytatni azokat a társalgásokat, amik túl semmitmondóak, elvégre ő még sem valami angol kisasszony egy délutáni tea társaságában. Elmélyülten siklik végig sötét írisze a nő sziulettjén azon morfondírozva, hogy mégis mi a fészkes fene miatt kell neki, hiszen akadna elég olyan akinek még csak csettintenie sem kellene és körül ugrálnák, leginkább… vámpírnők. És mégis neki inkább ez a nő kell, aki néha kölcsönveszi egy dögös állat alakját. Nem tudja, de a ma éjszakát az ő szórakozásában tölti… és később kiderül mi lesz, reméli, hogy nem fog ostobaságokat elkövetni, kár lenne azért a tejfehér hattyúnyakért, amit akár fel is haraphatna, sőt sokkal inkább harapná fel, mit hogy kárba vesszen, amikor annyi izgalmas és érdekes dolgot művelhetne vele… és fog is művelni, ez egy pillanatig sem kérdéses.
-Valószínűleg akadna más...- helyeslően bólogat,- viszont roppantul hidegen hagy, most az Ön társaságát akarom, és pont.- jókedvűen kacsint rá, ahogy tényként közli az információt a szőkeséggel. És azért, mert tulajdonképpen ez történik, és most kivételesen nem bunkósságból, csupán megállapítja, ha még ő nem jött volna rá, de elég kevés sütnivalója lenne… ha ez nem így lenne.
Amikor elszalad vele a ló, és olyan hangot üt meg ami csöppet sem szimpatikus a szakadár vámpír számára, úgy dönt hogy ideje demonstrálni azt, hogy ugyan mégis hogyan végzi az aki túl szemtelen esetleg megfeledkezik arról, hogy a vámpírral, hogy kell beszélni, különben ő semmi gond nélkül tör ki nyakat, tép ki szívet és így tovább. De ahogy látja a nőnek van némi józan esze, ami dicséretes, hiszen észreveszi mégis mekkora kaliberű a vámpír, jó pont jár érte, kislány. magabiztos mosoly terül szét a képén amikor alig láthatóan rázza meg a fejét, és a tetejébe még csöndes szavaival is nyomatékosítja, hogy még egyszer nem esik ebbe a tévedésbe. Nagyszerű. Így legalább jól el lesznek, hiszen nem kell kárt tennie benne, legalábbis olyat amit ne élvezne a nő, mert biztos benne, hogy az éjszaka folyamán meg fog változni a véleménye a férfiról, ha még most ebben a pillanatban nem is gondolja úgy.
-Helyes..- csupán ennyit mond ahogy elereszti a Szöszenetet. Látta rajta, hogy félt tőle, hogy érezte, ha úgy akarja könnyűszerrel végezhet vele, de ugyan akkor érezte viszont azt is hogy érintése nem hagyta hidegen a bigét. Gyorsuló szívverése arról árulkodik, hogy kedvére való volt, egyre jobban bejön neki a csajszi, és teljessel biztos volt benne, hogy még ma éjszaka az övé lesz, és nem csak, hogy az éve, de táplálkozni is fog belőle, igen és ő élvezni fogja, hangosan fog nyögdécselni alatta.
Ez a szőke nő olyan, mint valami finom, jól megtermett Habcsók amibe bele harapna egész éjjel nyalogatná róla a cukormázat, miközben azt kívánja, hogy ne olvadjon le róla, mert sosem elég belőle. Így is fog tenni, csak édeskés vérét fogja nyalogatni a cukormáz helyett…
Hamar oda érnek a kikötőbe, amit szó nélkül tesznek meg, hiszen szól halkan a rádió, és Lance feleslegesnek tartotta volna, hogy beszéljenek, néha szeret autózni, csöndben, élvezni a sebességet, ahogy a feneke alatt pörög a kocsi motorja, Olykor vámpír létére kissé naivan tud gondolkodni és viselkedni, gyermetegen, tán azért mert neki nem jutott gyerekkor, mivel ideje korán végeztek a szüleivel.
Mikor bevallja téves elméletét, csak felvonja egyik szemöldökét, de nem válaszol rá, hát lehet mégis csak butuska a kislány, ha valóban ebben reménykedett. Nem evett meszet és nem idióta, amúgy sem szereti a túl nagy tömeget, és egy nyilvános helyen vannak szemtanúk, amiket utál… így tehát nemes egyszerűséggel választotta ezt. De látja rajta, hogy tetszik neki a luxushajó külseje, bár… melyik nő ne rajongana a luxusért? Mindegy, hogy mi a faja, melyik korban élt, a luxus mindig levette őket a lábukról.
-Örülök, hogy elnyerte tetszésedet,- kacsint rá, ahogy fellépnek a hajóra, majd bekíséri őt a belsejébe, ahol a személyzet sorba állva várja az utasításait.
-Természetesen,- feleli, ahogy parancsolón pillant a kapitányra, hogy tegye a dolgát, végül a főszakácsra pislant.- Szeretném, ha valami különlegeset készítene Miss Montelius számára, desszertet is óhajt, most távozhatnak, igyekezzenek a kisasszony éhes és ha túl sokáig kell várakoznia mérges leszek,- azzal elkapja róluk sötét szemeit és beinvitálja a hajó étterem részébe, hellyel kínálja.
-Kérsz egy pohár pezsgőt?- majd mielőtt válaszolhatna a bárszekrényhez illanva kerít egy poharat és kristályos pezsgőt, majd vissza illan az asztalhoz már tölt is neki és oda nyújtja neki.- Olympia különlegessége…

A vámpír nem tudja, hogy mégis mi foghatta meg ennyire ebben a kislányban, hozzá képest valóban gyermek még. Talán az ahogy felvágták a nyelvét, vagy azok a méz szőke loknik, amiknek földi eperhez hasonló illat aroma áramlik, esetleg a reakciója ahogy érintésére reagált? vagy talán azok az őrjítően zöld íriszek, melyekben hamarosan vágy és sóvárgás fog csillogni, ebben teljesen biztos volt. Amúgy sem izgatta túlzottan, sosem mélázik el azon mit miért tesz, az okkal sosem foglalkozik, hangulatember, vámpír révén. Egyik pillanatban még ő kell neki, de lehet, hogy órák kérdése és rá fog unni. Ugyan akkor az is elő fordulhat, hogy hónapig akar vele lenni, szórakozni, táplálkozni és ehhez hasonló ínyencségek. Nem tudja, és igazából most a jelen pillanat érdekli, ehhez híven ki is fog élvezni minden egyes másodpercet amit a társasága nyújt. Mert ő megteheti, mert neki szabad, ugyan mégis ki ellenkezne vele? Merné csak megtenni, igen hamar rá ébredne, hogy ki van törve a nyaka, bár mivel halott lenne nem ébredhetne rá technikailag… de ez lényegtelen. Egy szóval szívesen tépked ki szíveket, szakít szét beleket, avagy tör ki nyakakat, bármiféle megfontolás nélkül. Senki nem tud parancsolni neki, egész életében egyetlen valaki volt az aki ezt megtehette és az az édesapja. De ő sem sokáig, lévén öt éves korában a szeme előtt szúrták szíven azok a dög vadászok.
Lance figyelmét egyáltalán nem kerüli el a nő teste árulkodó reakciója, izgató pirulása, halk pihegése, alig szét nyílt ajkai közül ki szökkenő nyögése, mind arról tanúskodnak, hogy bizony tetszett neki a férfi érintése. Hiába viszolyog és retteg tőle, ugyan akkor vágyakozik rá, elméjét lassan kaparássza a kíváncsiság. Az élő mind ilyenek, egy részről rettegnek tőlük, vámpíroktól, ugyan akkor csodálják őket, kívánják őket, izgatja a veszély. Sokkal veszélyesebb egy vámpírral ágyba bújni, mind halandóval, e mellett pedig még a vámpírok sokkal hevesebbek intenzívebbek, szenvedélyesebbek.
-Valószínűleg, a Pazar gazdagság mindenkit lenyűgözz, ez tény, de leginkább a halandókat.- jegyzi meg közömbösen. Most nincs rossz indulatosság szavai mögött, nem érzékelteti, hogy mennyire haszonállatnak tartja őket, tán még a tehéncsordánál is alsóbb kategóriába sorolja őket. Lance látja, hogy a kicsike tetszését igazán elnyerte a látvány, bár nem érdekli ha nem így lett volna. Egyszerűen csak a hajójára büszke, ennyi, sokat szokott itt időzni, főleg olyankor, ha az emberi túlzottan felhúzzák, kell egy hely ahol lenyugodhat, különben fél órán belül csak egy halom halott emberei lennének vérben fürödve. Úgy… meg nem sok hasznukat venné nekik. Így inkább ide jön, vagy ha egy egy különlegesebb vámpír nővel össze fut, akiket régóta ismer, őket is inkább ide hozza,itt azért mégis csak személyesebb és különlegesebb valamivel. Ő pedig szereti a különleges, Pazar dolgokat.
-Nem probléma, azért fizetem őket, hogy jó, gyors, precíz munkát végezzenek,- válaszol neki, ahogy éjsötét írisze lassan lesiklik a lány arcára, egy ujjával követi pirulását, ujjbegye éppen hogy érinti a selymes bőrt. Majd lesiklik a füle mentén hattyúnyakán keresztül egészen a kulcscsontjáig egy ér útját követve. Nem kerüli el figyelmét, hogy vére neki feszülve dobol, próbálva az érfalán átjutni, élesen szívja be a levegőt, egy pillanatra lehunyja szemeit. Biztos benne, hogy hamarosan meg fogja ízlelni, de nem a nyakán keresztül, hanem formás combja belső felén.
-Nyugodj meg, semmi okod nincs rá, hogy el lazulj,- kacsint rá, majd helyet foglal vele szemben, előtte zakóját könnyed mozdulattal dobja le széke karfájára. Alig észrevehető mosollyal konstalálja ahogy Thyra bele kortyol a pezsgőbe. Az egyik szolgálója egy pohár Johnnie Walker whiskeyt helyezz a vámpír elé, majd el is siet. Felkapja a poharat, forgatja ujjai között, de még nem kortyol bele, inkább felette néz farkasszemet a férfival.
-Az ételeket nem… képtelen vagyok megenni, undorító, csupa halott és mű dolog,- felröhög a lány félénkségén, egyre jobban biztos abban, hogy ezután az éjszaka után többet is akar vele. Sőt, ma éjjel az övé lesz, és ő lesz az első a nő életében, érzi rajta, erre a gondolatra férfiasságán megrándul egy izom.
- Viszont alkoholt képes vagyok, bár nincs hatással rám, szeretem, az ízét,, arra emlékeztet amikor még nem változtam át. Nyugodtan kérdezz bármit, de akár szívesen demonstrálom rajtad, te is élveznéd,- vigyorog a pohara mögött majd lehúz egy emberes kortyot.
-Most te jössz, érzem rajtad, hogy alakváltó vagy, tudni szeretném, hogy melyik állat bőrébe tudsz bújni,- vezeti végig tekintetét sötéten csillogó szemekkel.

A vámpír nem tudja megmondani, hogy mégis mi okból tetszik neki annyira az alakváltó nő, talán a gyönyörűséges szemeiben pattogó heves tűztől, vagy mert egyszerre ártatlan és izgató, óh igen, kell neki ez a nő, és nem csak most, nem csak egyszeri alkalomra hanem… többre, konkrétan sokra még. Nem is tudja mi a fészkes fene bújhatott belé, hiszen tulajdonképpen eddig még csak rám sem pillantott halandókra, mármint nem azért mert rühelli őket és el akarja pusztítani azt a fajt, hanem egyszerűen nem akart, tiszavirág életű nőket az ágyában, a karjaiban, nem olyanok, mint a vámpírnők, vigyázni kell rájuk, nehogy elroppanjon a csontjuk. természetesen a vámpír nem az épségük miatt aggódik, mert azt nagy ívben leszarja, sokkal inkább azért mert hát gondoljunk bele, milyen lehangoló lehet, ha szex közben valaki elhalálozik, eléggé.. de ez a szőke bombázó, ezzel ki akarja próbálni, azt akarja, hogy körmeit a hátába vésse, miközben éppen a csúcsra juttatja, tudniillik ha a közben vesz vért valakiből, miközben aktust folytatnak nos… az élvezet a triplájára száguld mindkét fél számára, és igen a legjobban az hozza lázba, a tudat, hogy a nő szűz, mert hogy a vámpíroknak jók az orruk ilyesmiben, könnyedén kiszagolják, valahogy más az illatuk a vérüknek, és… nem csupán az illatuk, de a vérüknek is egészen különleges ízük van…
-Előfordulhat, bár az is igaz, hogy ha valaki elég kitartó eléri amit akar, legyen vámpír vagy ember, - hiszen igaz hosszú évszázadokba telt, de csak elérte ő is, hogy végre terve végbe mehessen, természetesen, ezt nem teszi hozzá hangosan, csupán magában fűzi oda még, és képzeletben remekmód vállon veregeti magát, mintegy mellékesen gratulál önön magának amiért ilyen ügyes kis vámpír volt. Bár tény, hogy még semmi sincs eldöntve, hogy a java még igazából csak most fog következni, és nem bukhat el, ó nem, az egész emberiségnek buknia kell, mindnek akiknek a bordáik között szív dobban, senki sem lehet kivétel.
Thyra olyan mintegy különleges ínyencség nem szabad behabzsolni, lassan falatról falatra kell haladni, hogy a felszínről indulva végül eljussunk a legfinomabb, legértékesebb részéhez, minden apró morzsáját ki kell élvezni, akár egy ritka évjáratú bort. Gonoszkás mosoly kúszik a képére mikor futólag érintve elefántcsontszínű bőre mögé rejtett kulcscsontján, szív alakú arca barackvirágszínű pír teszi igazán izgatóvá és gyönyörűvé, hallja, hogy a szíve kihagy egy ütemet, hogy gyorsabban kezdi el szedni a levegőt, ahogy megemelkedik a mellkasa, minek köszönhetően formás keblei még jobban kerekedni látszanak, mindezek segítségével még szavak nélkül is tisztában van a férfi, hogy habár zavarban van az édeske, mégis valahol belül…. izgatja, mégis valahol belül tetszik neki, bár lássuk be, melyik nő szívét ne dobogtatná meg?
-Ezzel nem egészen értek egyet, nem akarom most más társaságát, a tied elég kielégítő, ne becsüld alá magad,- kacsint rá jó kedvűen ahogy ajkaihoz emeli a whiskey-s poharat, majd benyakal belőle egy nagy kortyot, élvezi az ízét, mármint nincs hatással rá, mégis szereti az ízét, ahogy selymessége cirógatja a torkát, bár hiányzik neki az ahogy végig perzseli magas alkoholtartalma a nyelőcsövét egészen a gyomráig. Az első percben még bejött neki az érzés, hogy retteg a nő, hogy féli a vámpírt, de lassan kezd idegesítővé válni remegése, ami a nyárfalevélre emlékezteti. Eddig még nem bántotta, ami mondjuk inkább annak köszönhető, hogy ilyen kedve volt, bár a templomnál kellett egy kis erőt demonstrálnia, szerencsére elég volt annyi egyelőre, a nő tudja, hogy sokkal erősebb, és ha akarja két másodperc alatt végezhetne vele, még csak megmukkanni sem volna ideje, de nem akarja egyelőre…. természetesen.
-Nem kell aggódnod és ennyire látványosan félned nem foglak megerőszakolni,- jegyzi meg bosszúsan, szem forgatva mikor már tényleg kezd az agyára menni ez a rögeszmés viselkedés, magához mérten még kulturáltan viselkedik, hirtelen a székkel együtt a lány mellé illan, egyik kacsóját két hideg tenyere közé simítja, hüvelykujja a csuklójánál futó belső ért simogatja, ahogy sötéten csillogó szemeit a lányéba fúrja.
-Mármint hogyan is kezelek? Kérlek fejtsd ki bővebben…- hajol egy leheletnyit közelebb, nem nagyon, de az alakváltó érezheti leheletének hűvösségét ahogy végig perzseli forró bőrét. –Hmm… talán párduc, esetleg tigris….- másik kezének egyik ujja felfut a lány meztelen felkarján egészen felsője ujjáig, ahol lassan vissza csúszik,- egyszer szívesen megnézném,- leheli bele ezúttal közvetlen a nyakába, majd mélyen szippant a bőrének illatából, vérének zamatából, amit ígérhet és amit megkaphat és meg is fog….

Lance-ne fogalma sincs, miért éppen ő kell, de amikor megpillantotta ott a kápolnában, valami megfogta benne, úgy érezte, hogy megakarja kapni, azt akarja, hogy az övé legyen, most és mindig, arra vágyik, hogy bizony az övé legyen, a teste, a vére, mindene, a tulajdonát képezze, és… meg is fogja kapni, ebben biztos volt, szinte annyira, mint most itt nézi ahogy eszik és ahogy retteg. Hiszen a félelme nyilvánvaló, még egy nem vámpír számára, hát valaki olyan számára akinek rendkívül élesek az érzékszervei. Félelmének a fémes illata keményen illan be az orrnyergébe, pedig igazából nem is tett még semmit sem. Na jó, a kápolnában kissé megfenyítette, de csak azért hogy tudja, hogy hol is van az a bizonyos határ, és azóta nem is vált nagyon szemtelenné a kislány.
Ujjai finoman cirógatják a lány arcszélét, mikor abból kirobban a kétségbeesés, hogy valószínűleg a vámpír megakarja ölni, nos Lance tervei között ez szerepel utoljára a listán abban is teljesen biztos. Hangos, morgó hangon röhög fel, a mellkasa legmélyéről, úgy velőtrázóan, jólesőn. Ilyen jót talán évtizedek, nem hogy évek alatt nem nevetett, ez az alakváltó bige igazán megmulatatja, tetszik neki, nagyon is, jó darabig nem ereszti el markából, jobb ha ezzel is tisztában lesz a kicsike.
-Nos, Drágaságom, azt kell, hogy mondjam, hogy sok mindent tervezek veled, de a gyilkosság, a legutolsó helyen áll, ezt veheted készpénznek is,- kacsint rá szórakoztatóan. Még, hogy megölni…. Kár lenne végezni, egy ilyen nősténnyel, neki van érzéke a széphez, és ez a kislány itt, nagyon sok örömöt fog még lelni benne. Nem is érti mi a fene van vele, hiszen ő az emberi ivadékokat, még a nőket is, csak étkezési forrásnak tartotta, szóval nem is érti az egészet. Még a több, mint ezer éve alatt nem történt meg, hogy embert ágyba vitt volna, pedig megtehette volna, de azok olyan törékenyek, finomak. Nem mintha az lenne a baja, hogy véletlenül végezz velük szex közbe, hanem ez baromi lehangoló tud ám lenni, most gondoljatok bele! Bele merülsz az élvezetekbe amikor hirtelen eltöröd a n bordáját, nem ő ezért is részesítette előnyben a vámpír nőket. De ez itt előtte megfogta, és akarja, ki akarja próbálni, megakarja kapni a testét, a lelkét, a mindenét, a rabjává tette, de még csak nem is csinált semmit. Ekkora egy barmot, mint maga is, csak gratulálni tud, úgy viselkedik mint egy bakfis, és nem pedig úgy mint egy felnőtt vámpír, akinek vannak gondolatai, aki tudja mi ostobaság és mi nem.
-Mi a baj a szórakozással, ha mindkét fél élvezi?- motyogja ahogy finoman bele túr a szőke fürtök közé, kissé hátra feszíti a fejét, és az így feltáruló nyakat vizslatja csillogó szemekkel, a elefántcsontszínű bőrön díszítő érhálozatot, majd egy sóhaj kíséretében engedi el.
Mikor átváltozik hiúzzá a vámpír íriszei elkerekednek, majd mielőtt bármit tehetne menekülőre fogja, csak, hogy négy testőr állja útját, kettő farkas, kettő vámpír, Lance bosszúsan pattan fel, majd elé illan.
-Gyönyörű vagy, viszont fogytán a türelmem, van két választásod, vagy vissza változol emberré, vagy kerítek valami láncot és kiláncollak, úgy kell elfogyasztanod a vacsorád te döntesz, nekem mindegy,- pillant rá keményen.