Az élet sivár az élet ilyen olyan amolyan. Aj, de nem bírom már, gyűlölöm hallgatni az emberek siránkozását. Azért leszel vámpír, mert neked is ilyen volt az életed? Teszik fel a kérdést. Naná, hogy ilyen. De nem sírtam, hanem végig buliztam az egészet. nekem is voltak napjaim, hogy letéptem volna a saját fejem, hogy ott vérezzek ki, hogy olyan legyek, ami voltam. Por és hamu. De nem, nem tettem és itt vagyok. Vörös szemeim izzanak, ahogyan rá veti sugarát a lágy hold fénye. Bele szippantok az édes éjszakai levegőbe, ahogyan a sikátorban csak a magassarkúm kopogását hallani csak. Mesés ez a nap, de még mesésebb lenne, ha tele lenne a hasam. Most nincs kedvem ölni, kitörölni. Jobb buli az, ha belógok a közeli kórházba. Tisztára, mint James Bond. Jaj, de szeretnék az lenni. Kabátomba temettem a két kezem és gyorsabb tempót vettem fel. Nocsak nocsak mennyi ember. De nem ölhetek nyilvánosan. Hülye törvények. Nincs messze innen a vér készlet. Tényleg élvezem a settenkedést. Megláttam, hogy balra az volt kiírva, hogy vérkészítmények. Kaptam az alkalmon. Az ajtó zárva, talán miattunk zárják, d engem értem miért nem nagyobb a biztonság itt?! Megragadom a kilincset és eltöröm, majd körbe nézek. -Ez az!- Mondom halkan, majd belépek és válogatni kezdek. Na mi legyen ma!
Néha ezért is jobb innen venni, mert legalább más és más kaját ehetek. .
Kezdőlap
