Furcsa ez a farkas. Számomra legalábbis ő túl érzelmes, főleg a korához képest. És kiszámítatlan is egyben. Hiába vagyok én is érző nő a magam módján, attól még semmi női logikát nem találok benne és a tetteiben. Egy oldalról érdekes, hogy nyilván valóan nem arany élete ellenére megmaradt jónak, a másik oldalról meg bosszantó, mert egy fajta fájdalmas naivitást sem tudott ezzel magáról leoldani. Ezt a fajtát pedig nem kedvelem, megjátszónak tűnik a szememben, mert pontosan érzem, hogy a lelke már messze nem olyan fehér, mint amilyennek tűnik ő maga a viselkedése alapján. Igazából ő egy kupac ellentét, amelyeket meg kellene oldani, de nekem sem kedvem, sem türelmem nincs hozzá. Ennyire azért egy nő sem tud érdekes lenni számomra. Egy estére oké, esetleg egy kis játékra, maximum a lelkéért, de igazából a férfiak ebből a szempontból könnyebb esetek és nekem miért kéne akkor a nehezebb esetekkel törődni? A pokolban nem uralkodnak nők, valószínűleg nem is fognak egyhamar, és valljuk be, szimplán az élvezetek és nem a hatalom szerzés kedvéért én nem teszek túl sok dolgot meg. Neki most is egyszerűen csak szerencséje van. Az elmúlt időszakban sokkal több lelket szereztem, mint kellett volna, így senkit nem zavar, ha kicsit lazítok és nem töltök minden napot munkával. Pontosabban, a kedves ellenfeleimet idézve azt a részét a napnak, amit nem valaki más ágyában élvezkedem. Hm, lehet, hogy őket sem ártana meglátogatnom újra egy kis csevejre. Éljen a teendők listája. Mázli, hogy épp van időm még gy tételt hozzátenni...
Az erőmet soha nem kellett kétszer kérni, hogy kiszabaduljon és elkapjon mindenkit a közelben, most sincs rá szükség. Ez már nem ugyanaz a büszkeség, amelyet korábban éreztem a lányon, mikor a vibrátort dobtam hozzá, megváltozott, mélyebb és fanyarabb lett az íze. És egyben táplálóbb is, így mindent viszek, amit csak tudok, cseppeket hagyok csak hátra, valahol a lelke mélyén, ahol nem érdemes érte már elmenni. Az eredmény pedig egyszerűen magával ragadó. A kötés bomlott fel a lány érzelmei között, már nincs semmi, ami összefoghatná a szélsőségeket, elnyomhatná a túl fájdalmas részeket. Magával ragadó a látvány, még az sem zavar, hogy a látványos átalakulása miatt valószínűleg nem fog szeretni a takarító. Mert benne is látok valamit, amit elég óta kerestem. A farkas segít neki, de ez is elég, mert az ő tudata is képes egyetlen ténynek alárendelni magát. Egy érzelemnek, figyelmen kívül hagyva minden más zavaró tényezőt. Gyönyörű. Eddig ezt nem láttam, csak tapasztaltam ilyesmit. Mert én is képes vagyok rá, elvonulni az elmém olyan részére, ahol nem ér el senki és semmi és oda behúzódni. Csak éppen ezt kívülről eddig nem tapasztaltam. Most itt van és elég látványos. Annyira, hogy az sem zavar, ha az ára az új játékom tönkretétele. Kegyetlen, véres jelenet, de nekem a szemem sem rebben, miközben a farkast figyelem. Hihetetlen látvány. Kár, hogy ő a haragba menekült és a vérszomjba. Biztos, hogy észrevehetőbb mint az én világom, az üresség, de sokkal veszélyesebb is az előidézése. És már kezdek érteni, miért maradhat meg a lány ártatlannak, ha a farkas megtesz helyette minden mocskos dolgot. Érdekes...
- Látványos, de itt az ideje, hogy pihenj egyet - nézek a farkasra, mikor az szemmel láthatóan végzett az áldozata felaprításával és megkóstolásával, most pedig nekem akarna jönni. De nem fog, mert démon lennék és nem kell félnem egy egyszerű, nagyra nőtt, hosszú fogú kutyától. Csak a pillantását kell elkapnom és máris szédülni fog, alig fél percen belül pedig lefekszik és elalszik majd. Nincs más lehetősége, az elmekontroll, amelyet a démonok használnak kivédhetetlen egy állat számára. A lánynak meg nem fog megártani, ha kap egy kis időt pihenni. Mondjuk úgy holnap reggelig. Meg az sem, ha tisztán ébred. Ennek megfelelően állok fel és nézek körbe. A berendezés túlélte, de sok a mocsok, így takarítani kell. A nagyját el lehet tüntetni viszonylag könnyen, egy kis pokoli tűz, és nyoma sincs, de a fertőtlenítés valószínűleg holnap lesz a fenn dolgozó feladata. Mert ma már nem engedem ide vissza, abban biztos vagyok. Nem maradok, egy alvó farkas minden, csak nem érdekes, de szeretnék visszajönni még mielőtt felébredne a mély, álomtalan pihenésből, amit rábocsátottam. Tíz órát kapott, remélhetőleg utána jobb lesz a hangulata. Bár nagy összegben fogadnék rá, hogy nem fogja kimutatni, akkor sem, ha megtörténik. Sőt, megvárni sem fog, szóval jobb, ha az ajándékomat most odaadom neki, amíg nem tud ellene tiltakozni.
A test felemelkedik és a szobában nagyrészt csak dekorációs célzatra szolgáló ágy közepére siklik, mellé pedig a köpeny. Ez kényelmesebb mint a padló, és jobban mellé tudok kerülni, hogy befejezzem a napi rossz cselekedeteim sorát. Luna legcsúnyább hegei a combján vannak, ha jól láttam, így a kezem automatikusan simít végig az ájult testén pont ott és lehunyom a szememet. A démoni jelek a lelkét veszik birtokba, hogy más ne vigye el előlem, de én nem ezt akarom. Még nem egyezett bele, így egyszerűbb valamit választok. Csak egy jelet, amely megmutatja mások számára, hogy már kinézték és engem fog riadóztatni, ha a lány haldoklik. A kezem felizzik, és hamarosan tenyérnyi foltban egy vörös lángok között égő fekete rózsa tűnik fel rajta. Ez el fog halványulni, amíg a szívverése 110 alatt van percenként, senki nem fog róla tudni, hogy létezik; felette mutatkozik majd meg. Majdnem olyan, mint egy tetoválás, leszámítva, hogy ezt feltenni nem fájdalmas dolog és valószínűleg soha senki nem fogja róla lekaparni. Jó, a nálam magasabb rangú démonok, vagyis a lordok képesek lennének rá, de nem hinném hogy bármelyikük is szívességet akarna tenni a lánynak csak úgy. Vagy felhúzni engem. Már ha megtalálják egyáltalán, amire nem nagyon következtetek az eddigi viselkedése alapján. Azért nem is tudom, mit remélek jobban, hogy reggel felfedezi vagy azt hogy nem. Mindegy, majd eldöntöm pár óra múlva, ha visszajövök hozzá...

//még mindig nem díjnyertes, de remélem tetszik