Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Luna & Lucretia

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Tárgy: Re: Luna & Lucretia   Kedd Nov. 10, 2015 9:19 pm

A külsőségek sosem érdekeltek. Nem olyan közegben nőttem fel, ahol a cicoma, a kiöltözés bármiben is szerepet játszottak volna, vagy éppen egy csinos pofi. Csak egy voltam a sok közül, pusztán a rangom által emelkedtem feléjük, de az is csak egy hangzatos cím volt csupán: az alfa lánya. Már gyerekként megtanultam azt, amit más talán egész életében sem: a csinos külső az esetek többségében nincs párhuzamban a lélek tisztaságával, sőt! Azoknak a lelke a legrohadtabb, akik kívülről tökéletesnek tűnnek. Mintha csak Isten és a démonok közös döntésének következménye lenne, hogy a rossznak az ártatlanságba burkolózva kell tetszelegnie. Nem mondom, persze, vannak, akiken meglátszanak saját belső démonai, de ők legalább felismerhetők, kikerülhetők. A „mi lett volna, ha” kérdéssel sem játszottam el soha, ugyanúgy a neveltetésemből kifolyólag. Pont ezért megváltoztatni sem akartam soha a múltat. Inkább a jövőt akarnám formálni.

- Hidd el, tudom miről beszélek. De valójában nem számít.

Ez tény. Damonért már nem tudok mit tenni, hacsak nem azt, amit szőkeségessége felajánlott oly „kegyesen”: hogy megölöm. De ezt az elégtételt nem akarom megadni neki. Megtettem volna szívesen, de most már egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy egy védtelen és megtört lényt a másvilágra taszítsak. Pedig ha senki nem vállal érte felelősséget, valószínűleg üresen, cél nélkül fog kóborolni, amíg valaki le nem vadássza. De miért én legyek az, aki felvállalja ezt a gondot, holott én aztán tényleg semmivel nem járultam hozzá a dolgok ilyetén alakulásához? Inkább elmegyek, mert már így is túl sokat láttam, túl sok emlék bukkant fel a lezárt pinceajtó mögül, amit a lelkem rejt.

Megadóan, szomorúan, dühösen, és csöppet büszkén indulok kifelé, mikor érzem, hogy valami történik. Nem tudom behatárolni mi az, nem tudom megfogni, sem szavakkal leírni. Csak egy megérzés, egy gondolat- és érzésfoszlány, ami átdübörög minden érzékemen. Igen, a felém irányuló támadásokat ritka esetben tudják észrevétlen kivitelezni. A múltam arra edzett, hogy megtanuljak állandó készültségben lenni, és észrevenni minden apró változást a környezetemben, a levegőben. De semmi nem történik, legalábbis fizikailag. Érzelmileg viszont annál inkább. Bár annyi büszkeség közel sem volt bennem, hogy ő jóllakjon, de ahhoz elég volt, hogy az eltűnése felzaklassa a lelkivilágomat, és a múlt maga alá temessen, amihez még a valós környezet is adott. Újra a sötétben vagyok, otthon, Franciahonban, de ezúttal nincsenek láncok, amik visszatartsanak. A düh, a fájdalom, a sértettség és megalázottság úgy buzog bennem, mint valami túláradó szökőkút, és elsöpri a józan ész szikráját.

Mellkasom mélyéből fenyegető morgás hangzik fel, tekintetem borostyánszínbe fordul, és minden idegszálam egyetlen pontra fókuszál: a hímre, aki egy szék előtt üldögél teljes érdektelenségben. Viszont engem most semmi nem fog vissza. Egy villanás csupán, hogy felvegyem ismét a farkas alakomat, és úgy vicsorogjak a férfira. Agyaraim megvillannak hatalmas pofámban, a fülem a fejemre lapul, és minden porcikámból árad a halálos fenyegetés: itt most vér fog folyni, mert még egyszer nem hagyom magam. Túl sokat bántottak, túl sokat vettek el tőlem, és már semmi más nem maradt, csak az őrjítő fájdalom, ami meggondolatlan tettekre sarkall. Nem érdekel mi történik velem. Egyszerűen csak szabadulni akarok a zárkámból, ami évtizedek óta az otthonom lett. Ha ehhez az kell, hogy megölessem magam, az sem érdekel. Jelenleg minden emberi kiveszett belőlem, a vadállat vette át teljesen az irányítást felettem, és azt semmi más nem érdekli, mint megtorolni mindent, ami vele történt, puha, forró, véres húsba vájni a fogait, és tépni, szorítani, marcangolni az áldozatait, akik az útjába kerülnek. Egy üvöltés kíséretében vetődöm a hím felé, gyors mozdulattal, ami fajtám sajátossága, és egyenesen a torkát célzom. Ha nem védekezik, akkor úgy roppantom ketté, mint egy gyufaszálat a gégéjét, tépem le a fejét, belezem ki, és szaggatom darabjaira, hogy aztán vértől mocskos bundában, őrjöngve, szikrázó, bizalmatlan szemekkel forduljak a nő felé, aki még itt tartózkodik. Ha még itt van. Elég egyértelmű a pillantásom és a testtartásom ahhoz, hogy ne legyen kétsége a szándékom felől: most ő következik. Ha meg nincs itt, akkor remegve kezdek körözni a szobában a darabjaira szaggatott holttest felett, olykor rámorranva és a fejemet rázva, ahogy lassan átvonul rajtam az őrület.

avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Bajkeverő
Gif vagy kép :
Vonal1 :
Faj : Született vérfarkas
Posztok : 56
Kor : 251
Lakhely : Olympia
Vonal2 :
Foglalkozás : hegedűművész / zongoraművész
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Luna & Lucretia   Csüt. Nov. 12, 2015 1:22 pm

Furcsa ez a farkas. Számomra legalábbis ő túl érzelmes, főleg a korához képest. És kiszámítatlan is egyben. Hiába vagyok én is érző nő a magam módján, attól még semmi női logikát nem találok benne és a tetteiben. Egy oldalról érdekes, hogy nyilván valóan nem arany élete ellenére megmaradt jónak, a másik oldalról meg bosszantó, mert egy fajta fájdalmas naivitást sem tudott ezzel magáról leoldani. Ezt a fajtát pedig nem kedvelem, megjátszónak tűnik a szememben, mert pontosan érzem, hogy a lelke már messze nem olyan fehér, mint amilyennek tűnik ő maga a viselkedése alapján. Igazából ő egy kupac ellentét, amelyeket meg kellene oldani, de nekem sem kedvem, sem türelmem nincs hozzá. Ennyire azért egy nő sem tud érdekes lenni számomra. Egy estére oké, esetleg egy kis játékra, maximum a lelkéért, de igazából a férfiak ebből a szempontból könnyebb esetek és nekem miért kéne akkor a nehezebb esetekkel törődni? A pokolban nem uralkodnak nők, valószínűleg nem is fognak egyhamar, és valljuk be, szimplán az élvezetek és nem a hatalom szerzés kedvéért én nem teszek túl sok dolgot meg. Neki most is egyszerűen csak szerencséje van. Az elmúlt időszakban sokkal több lelket szereztem, mint kellett volna, így senkit nem zavar, ha kicsit lazítok és nem töltök minden napot munkával. Pontosabban, a kedves ellenfeleimet idézve azt a részét a napnak, amit nem valaki más ágyában élvezkedem. Hm, lehet, hogy őket sem ártana meglátogatnom újra egy kis csevejre. Éljen a teendők listája. Mázli, hogy épp van időm még gy tételt hozzátenni...
Az erőmet soha nem kellett kétszer kérni, hogy kiszabaduljon és elkapjon mindenkit a közelben, most sincs rá szükség. Ez már nem ugyanaz a büszkeség, amelyet korábban éreztem a lányon, mikor a vibrátort dobtam hozzá, megváltozott, mélyebb és fanyarabb lett az íze. És egyben táplálóbb is, így mindent viszek, amit csak tudok, cseppeket hagyok csak hátra, valahol a lelke mélyén, ahol nem érdemes érte már elmenni. Az eredmény pedig egyszerűen magával ragadó. A kötés bomlott fel a lány érzelmei között, már nincs semmi, ami összefoghatná a szélsőségeket, elnyomhatná a túl fájdalmas részeket. Magával ragadó a látvány, még az sem zavar, hogy a látványos átalakulása miatt valószínűleg nem fog szeretni a takarító. Mert benne is látok valamit, amit elég óta kerestem. A farkas segít neki, de ez is elég, mert az ő tudata is képes egyetlen ténynek alárendelni magát. Egy érzelemnek, figyelmen kívül hagyva minden más zavaró tényezőt. Gyönyörű. Eddig ezt nem láttam, csak tapasztaltam ilyesmit. Mert én is képes vagyok rá, elvonulni az elmém olyan részére, ahol nem ér el senki és semmi és oda behúzódni. Csak éppen ezt kívülről eddig nem tapasztaltam. Most itt van és elég látványos. Annyira, hogy az sem zavar, ha az ára az új játékom tönkretétele. Kegyetlen, véres jelenet, de nekem a szemem sem rebben, miközben a farkast figyelem. Hihetetlen látvány. Kár, hogy ő a haragba menekült és a vérszomjba. Biztos, hogy észrevehetőbb mint az én világom, az üresség, de sokkal veszélyesebb is az előidézése. És már kezdek érteni, miért maradhat meg a lány ártatlannak, ha a farkas megtesz helyette minden mocskos dolgot. Érdekes...
- Látványos, de itt az ideje, hogy pihenj egyet - nézek a farkasra, mikor az szemmel láthatóan végzett az áldozata felaprításával és megkóstolásával, most pedig nekem akarna jönni. De nem fog, mert démon lennék és nem kell félnem egy egyszerű, nagyra nőtt, hosszú fogú kutyától. Csak a pillantását kell elkapnom és máris szédülni fog, alig fél percen belül pedig lefekszik és elalszik majd. Nincs más lehetősége, az elmekontroll, amelyet a démonok használnak kivédhetetlen egy állat számára. A lánynak meg nem fog megártani, ha kap egy kis időt pihenni. Mondjuk úgy holnap reggelig. Meg az sem, ha tisztán ébred. Ennek megfelelően állok fel és nézek körbe. A berendezés túlélte, de sok a mocsok, így takarítani kell. A nagyját el lehet tüntetni viszonylag könnyen, egy kis pokoli tűz, és nyoma sincs, de a fertőtlenítés valószínűleg holnap lesz a fenn dolgozó feladata. Mert ma már nem engedem ide vissza, abban biztos vagyok. Nem maradok, egy alvó farkas minden, csak nem érdekes, de szeretnék visszajönni még mielőtt felébredne a mély, álomtalan pihenésből, amit rábocsátottam. Tíz órát kapott, remélhetőleg utána jobb lesz a hangulata. Bár nagy összegben fogadnék rá, hogy nem fogja kimutatni, akkor sem, ha megtörténik. Sőt, megvárni sem fog, szóval jobb, ha az ajándékomat most odaadom neki, amíg nem tud ellene tiltakozni.
A test felemelkedik és a szobában nagyrészt csak dekorációs célzatra szolgáló ágy közepére siklik, mellé pedig a köpeny. Ez kényelmesebb mint a padló, és jobban mellé tudok kerülni, hogy befejezzem a napi rossz cselekedeteim sorát. Luna legcsúnyább hegei a combján vannak, ha jól láttam, így a kezem automatikusan simít végig az ájult testén pont ott és lehunyom a szememet. A démoni jelek a lelkét veszik birtokba, hogy más ne vigye el előlem, de én nem ezt akarom. Még nem egyezett bele, így egyszerűbb valamit választok. Csak egy jelet, amely megmutatja mások számára, hogy már kinézték és engem fog riadóztatni, ha a lány haldoklik. A kezem felizzik, és hamarosan tenyérnyi foltban egy vörös lángok között égő fekete rózsa tűnik fel rajta. Ez el fog halványulni, amíg a szívverése 110 alatt van percenként, senki nem fog róla tudni, hogy létezik; felette mutatkozik majd meg. Majdnem olyan, mint egy tetoválás, leszámítva, hogy ezt feltenni nem fájdalmas dolog és valószínűleg soha senki nem fogja róla lekaparni. Jó, a nálam magasabb rangú démonok, vagyis a lordok képesek lennének rá, de nem hinném hogy bármelyikük is szívességet akarna tenni a lánynak csak úgy. Vagy felhúzni engem. Már ha megtalálják egyáltalán, amire nem nagyon következtetek az eddigi viselkedése alapján. Azért nem is tudom, mit remélek jobban, hogy reggel felfedezi vagy azt hogy nem. Mindegy, majd eldöntöm pár óra múlva, ha visszajövök hozzá...

//még mindig nem díjnyertes, de remélem tetszik

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Luna & Lucretia
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Demonica Sexshop
-