Az amazonokra támadó viadorok itt ragadt szellemei. Uralhatatlan, rögeszmévé markánsodott, vad birtoklási vágyuk és engesztelhetetlen haragjuk az, mi a Földi Síkhoz, azon túl is, a valkűrökhöz béklyózza őket. Szélsőséges indulatok és követelőző vágyak emésztette lelkeik képtelenek átkelni a Túlvilágra, nem lelnek megnyugvást. Nem tudnak megbékélni sorsukkal, a veszteség gondolatával. Mohóságuk köti őket gúzsba, ám ők nem anyagi javakra törnek, mint a harácsoló burzsujok. Nem aranyra, nem pénzre, vagy drágakövekre formálnak igényt. Vágyaik tárgya az, amit életükben nem voltak képesek megszerezni, holott mindennél jobban sóvárogtak utána. A szilaj lelkű, harcos nők megszerzését kívánják máig.

Egy északi királyságból származnak, ahol uruk harcszolgaként tartotta őket. Vadállatokkal, idegen urak ölésre képzett csatlósaival viadaloztatták őket. A véres, kegyetlen mérkőzéseket, annak akkori rendje és módja szerint, az egyik, vagy akár mindkét fél haláláig folytatták. Levágandó haszonállatok voltak csupán, akiket a gazdagok szórakoztatására tartottak. Nem lehettek asszonyaik, nem voltak jogaik. Úgy tenyésztették őket, akár a versenylovakat, ha nem a küzdőtéren harcoltak az életükért, akkor rácsok közt sínylődtek. Megelégelvén embertelen sorsukat megszöktek és külhoni tájakra menekültek. Olyan földre, ahova nem ér el uruk keze, ahol szabadon, emberként élhetnek.
Vándorlásuk során fülükbe jutott az erdőlakó amazonok híre. Úgy gondolták, a szilaj jellemű, harcos nők tökéletesen alkalmasak lesznek arra, hogy kihordják utódaikat, elvégre mindazon értékes tulajdonsággal bírtak, amiket a viadorok át akartak oltani fiaikba is. Arról álmodoztak, hogy egy új, erős birodalmat építenek a két, csatákban edzett, bátor nép egyesüléséből.

E céltól hajtottan rontottak rá a bősz ellenállást tanúsító nőkre. Valami megtört bennük, mikor viszontagságoktól gyötörve, normális életre, saját hazára vágyva azzal kellett szembesülniük, hogy minden ábrándjuk hiábavaló volt. Füstbe ment terveik láttán keserűség áradt szét bennük, mely végül emésztő haraggá fajzott. Minden dühük a velük ádázul harcoló amazonok ellen irányult, hiszen őket vélték álmaik megtipróinak. Gondosan eltervezett jövőjük még azelőtt elsorvadt, hogy szárba szökkenhetett volna.
Féktelen mészárlásba kezdtek, elvégre ehhez értettek. Nem kíméltek sem öreget, sem gyermeket. Vérrel áztatták fel a földet. Aztán, mikor már úgy hitték, győzelmet arattak a gaz, engedetlen bestiák felett, hirtelen fordult a szerencse kereke. Látták, ahogy egy jégfehér fényt sugárzó, szárnyas alak formát ölt a túlélők között. Látták, miként gyógyultak be maguktól az ellenség sebei. Látták, ahogy szürke fellegek gyűltek az égre. És az utolsó, amit láttak, az ellenség ezüstösen megvillanó, dühtől izzó íriszei voltak.
Villámsújtotta, halott testükből kiszabadult a lelkük, de át már nem léphetett az élet és a halál határmezsgyéjén. Az őket feszítő érzületek, mint megannyi, láthatatlan szemekből kovácsolt lánc e Világhoz bilincselte őket.

Egyszerre vágyják és gyűlölik a valkűröket, kik áldozataikból hóhéraikká lettek. A viadorok a vérontás büntetéséül arra átkoztattak, hogy vágyaik és gyűlöletük tárgyát kutatva örökké a Földön bolyongjanak. Egyetlen cél hajtja őket; mindenáron meg akarják találni a nekik rendelt arát. Minden valkűrhöz kapcsolódik egy lidércharcos és fordítva, akárha fantomkötelék fűzné össze a lelkeiket. Minél közelebb kerül egy viador az arájához, vagyis a számára rendelt valkűrhöz, annál többször ölt fizikai alakot és annál tovább képes szilárd formában maradni. A valkűrök születésük pillanatában kapnak egy talizmánt, ami távol tartja tőlük a rájuk pályázó lidércharcost. A talizmánt viselő nő láthatatlan az őt kereső viador számára.

Tulajdonságaik

• Általában láthatatlan formában, anyagtalan szellemként vannak jelen. Tudatosan szabályozzák halmazállapot-változásukat. Rövidebb- hosszabb időre képesek fizikai testet ölteni, de a valkűrök, és főként a párjuk közelében állandósul szilárdságuk, elvégre az őket tápláló energia ekkor a legerőteljesebb.

•Nem fogyasztanak szilárd ételt, a bennük tomboló, ellentétes irányú érzelmek összefeszülésének energiájából táplálkoznak.

• Sötét szenvedély és birtoklási vágy tüzelte, agresszív, erőszakos lények, akik lelkiismeret-furdalás nélkül eltaposnak bárkit, aki az útjukba áll. Nem válogatnak eszközökben, ha az arájuk felkutatása a cél. Moráltalan, robbanékony, örökké zabos kreatúrák, akik nem riadnak vissza semmitől.

• Képesek anyagtalan alakban áthatolni az élőkön és az élettelen dolgokon egyaránt. Képesek megszállni embereket, illetve egyéb élőlényeket. (A vámpírok kivételt képeznek, az ő tudatuk túl acélos ahhoz, hogy legyűrjék azt. Vérfarkas bőrbe bújva, a bevésődés miatt, még a talizmán ellenére is felismerik arájukat.) Láthatatlan formában is hatalmukban áll tárgyakat mozgatni, testi erejük sokszorosa a halandókénak. Képesek illanni (teleportálni nem), és telekinetikus hatalommal bírnak.

• Halhatatlanok és sebezhetetlenek, fizikai testet öltve is. Csak arájukkal együtt lehet megölni őket. (Ebből következik, hogy csupán az angyalok, a démonok, valamint az őket elpusztító fegyverek tudnak végezni velük. A boszorkányok varázslatai időlegesen képesek távol tartani, vagy kiűzni őket.) Ha párjuk meghal, ők vele pusztulnak.

• Nem képesek utódot nemzeni, ellenben gondolkodás nélkül megölnek bárkit, aki efféle céllal közeledik a párjukhoz.