Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Rhys and Olga

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Okt. 08, 2014 6:14 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met
-Csak érdekel -vontam vállat, mert az, hogy bezárva nem akartam ezzel törődni mi van idelent, egy dolog. De azért érdekelt és szívesen megnéztem volna még erősítéssel. Bár azok után, hogy még füst is jött be, kezdett ettől az egésztől elmenni a kedvem. A halálfélelmem is egyre jobban felerősödött, amit mondjuk próbáltam elnyomni, de ez azért nem olyan egyszerű. Ilyen helyzetben akármennyire is pozitív a világszemléletem egy része, még az is lealacsonyodik realista szintre. Nem mertem volna kijelenteni, hogy megélem a holnapot, de talán még az optimista sem. Eddig ugyanis csak egyre rosszabbra fordult a helyzet. A gerendákat próbáltam már kiütni, nem jött össze. A kijárat beomlott és még füst is, amihez társult valami ropogás. Ezek szerint ránk gyújtották a házat, ami annyiból nem rossz, hogy legalább könnyebben megtalálnak minket... remélhetőleg azelőtt, mielőtt meghalunk. Bár nem tudom maga a tűz mennyire tudna nekünk ártani, mert elvileg gyorsan gyógyulunk. Mindenesetre rohadtul fájna, az biztos. Nem szeretném tudni milyen égni úgy, hogy nem halok meg.
Szóval úgy döntöttem, hogy inkább akcióba lendülök, hátha legalább az ásással megyünk végre valamire, bár az eddigi millió szerencsétlen húzásunk után ebben sem voltam egészen biztos. Mondjuk az azért jelentősen dobott a kedvemen, mikor megláttam a fényt és végre jött be egy kis friss levegő. Szóval ameddig Olga azon volt, hogy hasznosítsa amit talált, nevezetesen a ruhákat, addig én folytattam amit elkezdtem. Állatként amúgy sem tudtam volna a pofámra tekerni a rongyokat, plusz nem áll meg. A fejemet már úgy is ki tudtam dugni a lyukon, így egy darabig legalábbis elkerültem azt, hogy rosszul legyek. Már egész közel volt a cél, hogy legalább így kiférjek, de a kérdésre kitolattam és intettem a fejemmel befelé, hogy ő jön. Nem azért mert nem bírtam, hanem mert ott volt a beáramló friss levegő, amire szerintem ennyi idő után már bőven szüksége volt. A ruha nem véd örökké.
Ameddig ő folytatta az ásást, én elvonultam átváltozni egy szárazabb területre. Oda vonszoltam a ruhákat és miután végeztem, emberként sétáltam egy rongyért, mert egy perc alatt nyilván nem lehet végezni az ásással, én meg már farkasként is krákogtam a füst miatt.
-Passzolom. Lehet, hogy meg sem kapták az üzenetet -azért füleltem, hátha hallok kintről valami zajt. Egy autó motorja, ami remélhetőleg nem az enyém. Aztán emberi hangok, végre. -Itt vannak -ahhoz képest gyorsan ideértek, hogy csak azt írtam, hogy a város végén az elhagyatott háznál vagyunk. Mondjuk mást nem is tudtam volna megadni, mert halvány lila gőzöm sincs milyen utca ez.
-Hívják a tűzoltókat -folytattam a tudósítást, holott talán már Olga is hallotta mit beszélnek.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Okt. 15, 2014 5:28 pm

Rhys and Olga




A rettegés kezd a tetőfokára hágni és bevallom, a sötét ellenére látom - bár inkább csak érzem -, hogy Rhysnél is kezd betelni a pohár. Én már nem hiszek semmiben. Az a baj, hogy per pillanat nem látom magam előtt a holnapot. Általában akármi is történjen, legyen bármilyen borzalom, mindig tudom, hogy jön egy szebb vagy egy még kegyetlenebb holnap. Így vagy úgy, de mindent túlélek. Most viszont kétségek között hánykolódva figyelem Rhyst és könyvelem el magamban azt, hogy itt fogok megpusztulni ha tetszik, ha nem.
Amúgy se volt egy kifejezetten tartalmas életem, mit tehetnék, ha egyszer most jött el a vég? Mondjuk kegyetlenség lenne, ha ezt a sorsot írták volna meg nekem. Azért remélni még remélhetem a szebbet és jobbat?
Miután nagy fuldoklások és szenvedések után egy-két ruhadarabot kirántok a dobozból, már mászok is vissza a szorgalmasan ásó farkashoz. Már én magam se bírom épp ésszel, tüdővel pedig főleg nem, ezért is ajánlom fel neki a váltást amit legnagyobb örömömre el is fogad. Így amint elhúzódik, máris lekapom magamról a ruháimat, hogy még csak véletlenül se szakadjanak szét. Nem szeretnék anyaszült meztelenül battyogni el innen, ha netán kiszabadulunk és mehet ki merre lát. Nem lenne valami kellemes, farkasként pedig nem szeretek túl sokáig lenni.
Fekete állatként lesek fel rá, mikor az előbb feltett kérdésemre válaszol, s kék szemeimben láthatja az őszinte kíváncsiságot. Halk szusszanással reagálok, majd fejemet ingatva kúszok le a gödörhöz, majd mélyet szippantok a kintről érkező friss levegőből. A tüdőmet mintha apró tűszúrásokként érné a levegő, épp annyira csíp és éget, mint amennyire jól is esik. Fenrir tuti kifog nyírni... vagy ha nem is engem akkor azt a barmot aki ránk gyújtotta a házat.
Némiképp megnyugszok mikor a "haverjait" említi, de nem hagyom abba a szorgos ásást, s mikor már elég nagynak látom a lyukat ahhoz, hogy talán a fejem kiférjen, megpróbálkozok a kibújással. A gond csak az, hogy bár nem vagyok valami hatalmas jószág, a lapockacsontom mégis beakad, így halkan nyüszítve egyet változtatok a terven és már húzom is vissza fejemet, hogy tovább kotorhassam a földet. Ha én nem férek ki, akkor Rhys még annyira se fog. Kockáztatni pedig nem fogok.
Még arról lehet szó, hogy ások addig amíg át nem tudom préselni magam az elkészült lyukon, majd kívülről folytatom az ásást. Mondjuk ez nem is rossz ötlet.
Egyre jobban érzem a vesztem ahogy a füst teljesen körbelengi a labort, így szűkölve húzódok vissza s nem törődve azzal, hogy Rhys megláthat, visszaváltozok. Hajam szerencsére takarja a kérdéses részeimet, s a sötétnek is hálát adhatok, viszont most aligha van kedvem ezzel foglalkozni. Tulajdonképpen nem is érdekel, nincs mit takargatnom.
- Nem megy... mintha... mintha soha nem akarna elfogyni a föld - nyöszörgöm immáron emberként, teljesen magamba roskadva, a földön kuporogva.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Okt. 15, 2014 7:59 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Igen, azért ilyen helyzetben nehéz pozitívnak lenni, mikor be vagyunk zárva egy laborba, ahol nem csak egy hulla rohad kellő bűzzel, de még a szokottnál feketébb füst is szivárog befele. Én sem bíztam el magam, nem fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy még valaha is láthatom a családomat. Persze nem segített volna az ennél nagyobb pesszimizmus, ha meg sem próbálok kijutni csak ledobom magam a földre és arra várok, hogy mikor halok meg. Úgy voltam vele, hogyha teljesen pozitívan nem is tudok gondolkodni ebben a helyzetben, akkor legalább egy kicsit küzdjek, mielőtt feldobom a bakancsom. Ezért is próbálkoztam meg az ásással, ami ahhoz képest, hogy nem sűrűn gyakoroltam, egész jól ment. Viszonylag gyorsan haladtam vele és jól bírtam, ezért át sem adtam volna a lánynak, ha őt meg nem fenyegette volna a megfulladás veszélye. Ugyanis míg hozzám jutott valamennyi friss levegő, neki semennyi sem. A rongyok amiket talált pedig nem valami nagy hatékonyságúak, ezért inkább átadtam neki a terepet.
Ezalatt természetesen próbáltam magamon segíteni Olga ruhás ötletével. Ez után viszont sok mindent nem tudtam csinálni. A hasznos dolgok után keresgélést sem tudtam folytatni, mert eleve elég sötét volt, ezt meg még csak fokozta a füst. Szinte semmit sem lehetett látni, még telefonnal sem. Szerencsére azonban időközben megérkeztek a haverjaim is, akiket direkt azért hívtam, mert mindegyik egytől egyig természetfeletti.. és tudtam, hogy nem dolgoznak. Szóval egyedül maximum a bunkóság akadályozhatta meg őket abban, hogy legalább megpróbáljanak segíteni.
Miközben Olga ásott, egy mély farkasüvöltéssel adtam a tudtukra, hogy még idelent vagyunk. Reméltem, hogy meghallják, ugyanis egyre jobban éreztem, hogy kezd megtelni a tüdőm füsttel. Krákogtam, alig kaptam levegőt még így is ruhával az orrom előtt. Utoljára megpróbálkoztam szétverni a deszkát, ám most valahogy erőtlenre sikeredett az ütés és még csak meg sem repedt a padló. Ráadásul egyre jobban fájt a fejem és beköszöntött mellé a szédülés. Minden egyes lélegzetvétellel egyre rosszabb és rosszabb lett. A szemeimet égette a ki tudja milyen méreganyagokat tartalmazó füst, nyitva tartani is nehéz volt őket. Mire Olga kimászott a lyukból és átalakult, már alig tudtam állni a lábamon. -Majd én megyek... -nyögtem ki, miközben mellette elhaladva közelítettem a beomlott kijárathoz. Persze még így szédülve is vetettem néhány pillantást a lány fedetlen és meglehetősen formás testére. Valószínűleg ha nem lettem volna ennyire szarul, akkor sokkal jobban érdekelt volna a dolog... sokkal, de sokkal jobban. Napját sem tudom mikor láttam utoljára pucér nőt magam előtt. Az a helyzet, hogy mostanában egy katasztrófa a szexuális életem.
Szóval mielőtt élvezni tudtam volna a látványt, konkrétan elvesztettem a kontrollt a testem felett és előre dőltem, mint egy zsák. A kijárat elejét ugyanezzel a lendülettel megfejeltem és vége... szalagszakadás.


by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Okt. 15, 2014 9:07 pm

Rhys and Olga




Csillagokat látva a fulladozástól és az oxigén teljes hiányától, képes vagyok elhinni, nem lesz semmi baj. Most olyan nyugtatónak tűnik a remélt sötétség, mely csak rám vár. És ami rátesz erre még egy lapáttal az nem más, mint a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Mellettem van egy fiatal srác, egy nagyon fiatal társ, aki már az elején leszögezte, hogy ki fog juttatni innen.És ha nem is sikerül, hát megpróbálta. Megpróbáluk mindketten, sokkal inkább a másik fél életét féltve, mintsem a magunkét. Ez azért jóval érdekesebb a normálisnál nem? Mikor két idegen félti egymást...
Miután átveszem Rhystől a helyét - noha ezzel teljesen megfosztom őt attól a kevés kis levegőtől amit eddig képes volt magához venni - én magam is kaparni kezdek, s mint fogságba ejtett vad, kettőnk életéért küzdök. De mintha ez mit se számítana, a lyuk csak nem akar terebélyesedni, hiába kaparom a falon túl a földet, hogy nyúljon, mélyüljön. Nem történik semmi, bár ez nem meglepő, az eső biztos folyamatosan mosta alá, így a sár és latyak ami kint volt, most omlik, folyik befelé.
Ez lenne hát a vég?
A vonyítás egy pillanatra megállásra késztet, de aztán nem ez, sokkal inkább a kétségbeesésem az, ami azt parancsolja, hogy hagyjam abba.
Sötét hajam selymes palástként omlik a vállamra ezzel teljesen eltakarva mellem egy részét a kíváncsi szemek elől bár nem hiszem, hogy most ez lenne Rhys egyetlen vágya. Az én melleimet bámulni. Ha talán mégis akkor... akkor jussunk ki innen és ígérem annyit nézheti amennyit akarja. Kiindulva abból, hogy a mai tapasztalataink csak azt súgják, hogy bármelyik nap, sőt! bármelyik pillanat az utolsó lehet, engedjük már meg egymásnak, hogy éljünk.
A tompa puffanás csak akkor jut el az agyamig, mikor nem hallok semmi mozgást a fiú felől. Villámcsapásként ér a felismerés, hogy márpedig a hang Rhystől eredt, így felé kapva a fejemet, kétségbeesésem netovábbjaként kúszok oda hozzá, hogy a hátára fordítsam. Remegő kezeim csak nehezen teszik ezt lehetővé, de csak győzedelmeskedek. Mintha legalábbis adrenalinbomba robbanna bennem.
- Rhys! Hallasz? - fogom két kezem közé az arcát, hogy alaposabban szemügyre vehessem. Valamivel már többet látok belőle, hála annak a nem túl nagy lyuknak, amit ketten ástunk magunknak, de még ez se elég.
És ha más nem is, hát ez az eset nem engedi, hogy foglalkozzak szúró oldalammal, a megállás nélkül forgó sötétséggel. Egy újabb szédülésnél kénytelen vagyok megtámaszkodni a feje mellett, így sötét hajam az arcába omlik melyhez amúgy meglepően közel kerülök. Így ténylegesen kitudom venni tökéletesen nyugodt, fiatal fiú vonásait.
- Ne add fel! - némán, óvatosan érintem hozzá homlokomat az övéhez, s szórok el pár könnycseppet melyek néhánya az arcán köt ki. Fogalmam sincs, hogy minek köszönhető, a félelemnek, az aggodalomnak vagy inkább annak a hatalmas erőnek ami pár pillanatra átveszi a testem felett az uralmat.
Eltökélten, kéken villanó szemekkel rugaszkodok el a földtől s vetem magam farkas alakban a gödörbe, hogy hatalmas hajrával megint az ásásra összpontosítsak még akkor is, ha rettenetesen fáj. Fáj a tudat, hogy Rhys nincs magánál, hogy ki tudja meddig bírja még. És az is, hogy nem tudom, hol van a pillanatnyi erőm határa. Most csak az eszem hajt, semmi más. Az élni akarás, az adrenalin szüntelen dolgozik bennem.
Odakintről már hallom a sietős mozgolódást, s még egy próbálkozás és...
...a testem java már átfér a keletkezett lyukon, vagy gödrön, fogalmam sincs mi ez, így már sietek is vissza Rhyshez, hogy orrommal megbökjem az arcát, hátha reagál. Legnagyobb bánatomra semmi nem történik így a gödör felé vonszolva igyekszek minél közelebb juttatni a levegőhöz, majd acsarogva, vonyítva jelzek a kint "ólálkodóknak"-ha még itt vannak -, hogy akció van, jobb lesz ha szedik a csülkeiket. Fogalmam sincs, kikre számíthatok most, kik vannak kint, de nem is érdekel. Csak jussunk ki innen.
Orrommal a lyukhoz lököm a kezét, én pedig kikúszok a fa fal alatt, hogy gondolkodás nélkül változzak ismét emberré. Nem érdekel az a nagy mennyiségű friss levegő, ami a tüdőmbe kerül. Nem érdekel, csak az, hogy kihúzzam ebből a szemétből.
Néha meg-megbicsaklik alattam a térdem, de sikerül őt kihúznom s eltávolodva a háztól, egy jókora fa gyökeréig húzom magammal, ahol mellé térdelve söpröm ki a haját a szeméből.
- Kérlek... kérlek, ne hagyj itt, hallod?! - nyöszörgöm.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Csüt. Okt. 16, 2014 9:09 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Furcsa, annak ellenére, hogy most találkoztunk először, már eléggé féltettem. Legalább úgy mint egy közelebbi barátot. És valószínűleg ezzel egyébként ő is hasonlóan lehetett. Legalábbis a reakciói alapján.. tökéletesen együtt tudtunk dolgozni az egyre nagyobb problémán, ráadásul érezhetően kedvelt. Annak ellenére, hogy pont miattam került ide, fogságba. Sokáig talán azt is hihette, hogy meg fog halni, szóval teljesen érthető lett volna, ha elküld a halálba. Igaz, hogy nem direkt alakítottam így a helyzetet, és az elején hibázott, mikor leugrott mellém annak ellenére, hogy mondtam; ne tegye. De azért úgy éreztem, hogy a lelkemen fog száradni a dolog, még akkor is ha megússzuk.
Pont ezért, azon voltam, hogy végre tegyek valamit azért, hogy kijussunk a laborból. Lehetőleg mindketten élve. Azonban mire újra sorra kerültem az ásásnál, addigra már olyan szinten fulladoztam a füsttől, hogy nem bírtam sokáig. Még arra sem tudtam kellő figyelmet szentelni, hogy ruha nélkül változott vissza Olga. Egyrészt nem is láttam annyit, amennyinek már tényleg örülhettem volna, másrészt órákig még akkor sem bámulhattam volna, ha éppen nem készülődtem volna a földre roskadni. Egyszerűen illetlenség, akármennyire is tetszik a látvány. Az nekem sem esne jól fordított helyzetben, ha látványosan elkezdené stírölni a meztelen testemet egy olyan, akit alig ismerek. Még akkor is túlzás, ha egyébként érezhetően kedveljük egymást.
De mivel hamar sikerült elájulnom a szén-monoxidtól, ezért nem volt túl sok időm bámészkodni. Ráadásul a lyuk ásását sem tudtam befejezni... néhány pillanat alatt már a földön landoltam. A fejemet azt mondjuk jól odavágtam, mert utólag éreztem a lüktetést.
A történtek miatt akár érezhettem volna magam gyengének is, de szerintem ez már régen nem arról szólt. Ez nem választás, hogy kinek mennyit bír a szervezete. Nem lehet rá edzeni úgy, mint a bicepszedre, csak be vagy állítva automatikusan. Van aki alacsonyabb fokozatra, vagy éppen átlagosra. Azt hiszem én a kettő közül valamelyikre. Annak ellenére, hogy vérfarkas vagyok, van, amit már én sem bírok ki... és ez a nagy mennyiségű szén-monoxid az. Olga fogalmam sincs miként bírta így. Talán egyszerűen többet bír a teste, gyorsabban regenerálódott, passzolom. De nagyon úgy tűnik, hogy ő nem ájult be mellém, mert amikor magamhoz tértem, már kint feküdtem a térdelő lány mellett. A ház meg nagy recsegés-ropogással égett a közelünkben. Azonban ebben a helyzetben abszolút nem az foglalkoztatott. Úgy is lehetett már hallani a tűzoltók szirénáját.
A rám hullott könnycseppek és Olga jobban érdekelt. -Te... sírtál? -kérdeztem csodálkozó arckifejezéssel. -Miattam? -felkönyököltem hozzá, hogy ne úgy feküdjek, mint az álmából felébredt Csipkerózsika... Jézus, hogy utálom azt a mesét. Meg úgy általánosságban a barbit. Hülyeség az egész, hányingerem van tőle.
Miután végrehajtottam a mozdulatsort, a jobb kezemet felemeltem, majd letöröltem egy könnycseppet Olga arcáról. A mutatóujjammal pedig feljebb húztam a szája szélét és rámosolyogtam. -Valahogyan meg kéne köszönnöm... -a mondat végét ugyan nem fejeztem be, de szerintem jól tudta, hogy a megmentésre értem. Már csak arra vártam, hogy meglegyen a megfelelő szemkontaktus.


by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Csüt. Okt. 16, 2014 11:37 pm

Rhys and Olga




Az életem véget nem érő, fekete-fehér filmszalagon pereg le előttem mit sem foglalkozva megroggyant lelkivilágommal. Egyik pillanatban még azért aggódok, hogy mi lesz ha nem jutunk ki innen, mi lesz, ha itt fulladunk meg és ránk omlik az egész épület?
Miért nem képesek arra, hogy minél gyorsabban ideérjenek és kimentsenek minket? Miért olyan nehéz innen kiszabadulni, mi van ami miatt mindketten pillanatok alatt legyengülünk?
A következő viszont inkább már arról szól, hogy megpróbáljam mihamarabb kijuttatni innen Rhys reakcióképtelen testét. Úgy dőlt el mint egy zsák krumpli s még hallani is rémes volt a puffanást. Viszont mozdulatlansága teljesen megrémít és ez ad elegendő erőt arra, hogy túltéve magam a kínokon, a levegő hiányán és a félelmen, újult erővel kezdek neki az ásásnak és anyait, apait beleadva - na jó azt tuti nem - elkezdem mélyebbre ásni a gödröt, majd szélesebbre és hosszabbra, hogy tökéletesen kiférjen még egy emberi test is rajta anélkül , hogy a fejét beleverném a fa falnak korhadt aljzatába. Nem szeretném, hogy több károm legyen mint hasznom.
Kétségbeesésem mindvégig hatalmas, s csak nagyon nehezen tudom levetkőzni a rettegést. Azt, amely szorongatja az ember torkát, érezteti vele, hogy még ott van, nem tágít és bármelyik pillanat az utolsó lehet, bármikor elpattanhat a húr, az idegszálak egyike elszakadhat és vége. Úgy önti el az elmét a kétségbeesés, mint egy gátját áttörő vízáradat az apró falut a völgy mélyén.
Lehet, hogy a sírás fojtogat, az agyam megállás nélkül zakatol, de most, hogy kint vagyunk és halljuk mögöttünk a recsegést és a leomló ház tartalmának csörgését megnyugszok. Talán épp emiatt is tör elő belőlem néhány újabb könnycsepp ami akkor sokasodik el, mikor meglátom Rhys nyiladozó szemeit. Hogy érdekel-e az, hogy nincs rajtam ruha? Őszintén?! Magasról teszek rá! Már semmi nem érdekel, majd csak akkor fog, ha már teljesen magamhoz tértem és nem az eddigi sokk hatása alatt állok. Mikor látom őt felállni, és tudom, hogy rendben van.
- Hát nem is a letört körmömért - mutatom meg neki mutatóujjamon lévő, sérült körmömet majd megkönnyebbült nevetéssel előreroskadó vállakkal engedem, hogy az arcomba hulljon sötét hajkoronám.
Remegő szájszéllel keresem meg a tekintetét mikor egy kósza könnycseppet letöröl az arcomról, s én magam se tudom, hogy mi az oka testem vad remegésének. Megkönnyebbülés, félelem, a hideg vagy inkább a fáradtság? És mi van akkor, ha ezek összességének egyvelege?
- Nem kell megköszönnöd Rhys. Természetes, hogy kihoztalak - szinte csak sóhajtom a szavakat.
- Édes Istenem nem is tudod milyen jó érzés, hogy élve látlak - úgy dőlök előre, hogy homlokom a mellkasának koccanhasson, így hallhatom szívverésének megnyugtató ütemét. Biztos vagyok benne, hogy napokig, sőt hónapokig rémálmaim lettek volna, ha nem mentem meg az életét.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Pént. Okt. 17, 2014 7:26 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Sajnos vannak olyan helyzetek, ahova úgy látszik két vérfarkas is majdnem kevés... és ez az volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy laborból ilyen nehezen tudok majd csak kijutni, hogy ennyi bajt vonz magához egy darab alap probléma. Mert önmagában az, hogy ránk tolják a deszkákat még semmi. Simán szét tudtam volna kapni a fát, az már más kérdés, hogy valamilyen ismeretlen erő ott tartotta őket a helyükön. Ilyenről egyébként még nem is hallottam, valószínűleg ha más mesélte volna el nekem, akkor őrültnek nézem. De mondjuk amennyi természetfeletti van a világon, túlzottan optimista hozzáállás lenne, ha rávágnám, hogy nem igaz.
Mindegy, annyira nem is érdekel, hogy ki vagy mi volt a bűnös, a lényeg, hogy sikerült kijutnunk. Ezt mondjuk nem tudom, miként oldotta meg Olga, valószínűleg sikerült befejeznie az ásást és úgy vontatott ki. Mert ez lenne a logikus. A haverjaimat ugyanis még nem láttam a közelbe, valószínűleg még mindig azon agyaltak hogyan hozzanak ki minket, vagy mi legyen... ráhagyják-e a tűzoltókra a nehéz munkát. Hát, ezzel már kicsit elkéstek. Nem mintha hibáztatnám őket, legalább eljöttek és próbálkoztak. Jobb a semminél, mintha fel sem emelték volna a seggüket. Mert akkor biztos, hogy rohadt mérges lennék rájuk. Ez azért alap lenne, hogyha a másiknak az élete forog kockán, akkor menjek segíteni.
-Majd fizetem neked a manikűröst -engedtem meg magamnak egy kisebb vigyort, amint a képembe tolta a letört körmét. Bár gondolom a történtek után tényleg nem ez miatt idegeskedett. Ahogy én sem az enyhébb fejfájás miatt. Már úgy is friss levegőn voltam, gondolom hosszú percek óta, majd elmúlik. Valahogy sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy a lányon továbbra sem volt semmi ruha. Azért ez az mellett, hogy tetszett, felért egy kínzással. Komolyan nehéz volt nem lefelé nézni, hanem az arcára. Nem mintha lett volna olyan testrésze, amit takargatnia kéne, pont az, hogy túlzottan szexi. „Baby, I'm preying on you tonight. Hunt you down, eat you alive. Just like animals.
A szavaira újabb mosollyal reagáltam, azon viszont határozottan meglepődtem, mikor a fejét a mellkasomnak döntötte. Erre egyáltalán nem voltam felkészülve, ennek ellenére próbáltam alkalmazkodni az új helyzethez és kisebb- nagyobb sikerrel próbáltam kizárni a tényt, hogy egy ilyen jó csaj ruha nélkül mozog a közelemben. Azt hiszem ez volt benne a legnehezebb, mikor olyan szívesen levadásztam volna.
Az egyik kezemet a hátára csúsztattam -miközben a másikon könyököltem-, ezzel úgymond „ölelve” őt. -Te pedig nem tudod milyen jó ilyen közel kerülni hozzád -nem, azt hiszem még életemben nem ragaszkodtam senkihez sem ilyen hamar. Bár állítólag az olyan kapcsolatok, amiket a gebasz szül, nem sokáig tartanak. De ez még nem azt jelenti, hogy meg sem lehet próbálni.
A kezemet a nyakán keresztül az állához vezettem le és úgy emeltem meg a fejét, hogy nagyjából rám nézzen. Majd lassan előre hajolva megcsókoltam.
-Tettem egy ígéretet odabent... -kezdtem el a mondanivalómat, továbbra is a közelében maradva, majd vettem egy nagy levegőt és folytattam.- Szóval, eljössz velem randizni?


by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Pént. Okt. 17, 2014 7:58 pm

Rhys and Olga




Pontos magyarázatot, teljesen felesleges keresni arra, hogy hogy sikerült erőt vennem magamon és kimenteni Rhyst és persze magamat is az előtt, hogy mindketten a tűz martalékává váltunk volna. Nem szeretem az égett bőr és hús szagát, szóval jobb is, hogy így cselekedtem. Viszont ezt az adrenalinnak, a hatalmas élni akarásnak köszönhetem, mely most sokkal erősebben izzott bennem, mint akkor, mikor be voltam zárva. Talán azért, mert itt tudtam, hogy van kiút, ott pedig reménykedni se tudtam benne?
Tisztán emlékszek rá, ahogy a fémből ácsolt hatalmas, irdatlan vastagságú ajtó előtt álltam megtörten és kétségbeesve, miközben tenyeremet a sima felületéhez érintettem, s megállás nélkül hallgatóztam. A fém kellő visszhangot vetett ahhoz, hogy hallhassam a kintről érkező hangokat. Tudtam, hogy már nem sokáig fognak ott tartózkodni, viszont azt is tudtam, hogy csak úgy nem fogok tudni meglógni... és nem is próbálkoztam vele. Pedig megtehettem volna mindahányszor bejöttek éjjel hozzám, hogy kielégíthessék vágyaikat, s egy-két alkalom után úgy rogytak össze mellettem a földön, mint egy nagy, kiütött vad. Elmehettem volna, de egyszerűen nem volt erőm hozzá.
Annak ellenére, hogy szó volt róla, itt vannak már azok a bizonyos haverok, én valamilyen oknál fogva mégse látom vagy hallom őket, de még csak a szaguk se ért el hozzám. Igaz ezt annak is belehet tudni, hogy akkora lángokkal ég, recseg és füstöl mögöttünk a ház, mintha húsz boszorkányt égetnének.
Halkan nevetek fel a megjegyzésére, és kisebb fejrázást társítok hozzá mígnem sóhajtva a mellkasának döntöm a fejem és engedem, hogy szívének lassú, de erős, ütemes dobogására az enyém is reagáljon és a heves trappolást átváltsa az egészséges dobbanások sorozata.
Hátamra simuló kezének hála megborzongok, és minden apró pihe mely a testemet borítja - csak a farkasomnak van szőre, én kikérem magamnak, hogy pihés vagyok!- az égnek mered, a libabőrök sokasága pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy hányadán is állok az érintéssel.
- Persze, csak az beszél belőled, hogy nincs rajtam ruha, mi? - próbálom eltréfálni a dolgot, még mielőtt fülem tövéig pirulnék, ám a csók tényleg meglepő gyorsasággal érkezik, így a reakcióidőm is úgy lassul le mint egy megnyomorodott csiga.
Rhys tekintetét kereső kékkel lesek ki a fejemből, majd fogaimmal becsípve alsó ajkam szélét, cinkosan elmosolyodok.
- Szerinted tudnék nemet mondani? Viszont... - lehet, hogy teljes mértékben a közelében vagyok így ruha nélkül, s bár érezheti domborulataimat magát, mégis kellemesebb érzés így, mint úgy ücsörögni előtte, mintha mit sem érdekelne meztelenségem.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ruha nélkül felállnék innen, szóval... - hogy mire célzok éppen? Én magam se tudom. Legjobb lehetőségem az az, ha átváltozok, hisz farkasként mit takargatnék? Így viszont eléggé ki vagyok téve nem csak a férfi szemeknek akiknek amúgy közeledését már érzem, de az időjárás viszontagságainak is.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Okt. 18, 2014 4:11 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Na menjél a... -vigyorogtam a mondatára. -A bowling pályához bowlingozni -fejeztem be az előbbit szövegemet nevetve. Ebből már ő is tudhatta, hogy kezdetben sem akartam úgy elküldeni, mint például azt a vadászt múltkor. Ez inkább csak egyfajta poénos reakció volt a vérszívásra. -Fogalmad sincs mekkora kínzásnak tettél ki -csóváltam a fejem. Nem, valóban nem tudhatja milyen szar ez így. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mikor eléd raknak egy egész doboz sonkás pizzát, de nem ehetsz belőle. Már csöpög a nyálad, mint Pavlov kutyájának, legszívesebben egy sunyi pillanatban ellopnád és megennéd, még akkor is, ha megtiltották. Nem tudsz máshova nézni, csak a kicseszett pizzára. És ezt úgy képzeld el, hogy legalább egy napja nem ettél... semmit sem.
Viszont legalább pozitívan reagált a „pizza” a közeledésemre. Első benyomás alapján abszolút nem gondoltam volna, hogy egyáltalán nem fog visszautasítóan viselkedni. Úgyhogy abszolút pozitívan csalódtam benne. Ezt még fokozta az csók utáni ravasz vigyor és a szájharapdálás, amivel csak növelte a kínjaimat... hogy erről az állandó közelségről már ne is beszéljünk. Fordított helyzetben gondolom ő sem tudna eltekinteni arról az „aprócska” dologtól, hogy nincs rajtam ruha. Bár azért a nők köztudottan nagyobb önkontrollal bírnak. De azért akkor sem lehet ezt csak úgy figyelmen kívül hagyni... vagy szimplán én vagyok ilyen balf@sz? Mindegy, igaziból számítottam rá, hogy ha ez így megy tovább, akkor annak látható jelei lesznek. Nem mintha annyira kínosnak éreztem volna, elvégre rajta meg nem volt ruha. Szóval ez van. Valami nem tetszik? Hát nyírjon ki, hogy ennyire bejön nekem.
-De nem is feltétlen most gondoltam -vigyorogtam a válaszára, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a nem túl kellemes problémámat.
Tényleg nem arra céloztam, hogy most rögtön menjünk valahova. Neki nincs ruhája, nekem meg tiszta sár. Nem éppen ideális viselet randira, igaz? Plusz mindketten bűzölögtünk a füsttől.
A történtek után nem voltam benne biztos, hogy Olga mindenáron el akarna még jönni velem a városba, legalábbis az adott napon nem. Még engem is kimerített ez a sok ásás, az stressz, idegesség, ami azzal járt, hogy kétségbeesetten próbáltunk kijutni az égő házból.
-Persze van autóm, azzal meg mindenképp hazaviszlek. Aztán max. ott átöltözöl -végül is nem rossz ötlet, ha tényleg bírja még. Ebben az esetben viszont nekem mindenképp haza kellett ugranom rendbe tenni magamat. Elég hardcore lenne ilyen mocskosan beülni egy gyorsétterembe.
-Csak akkor farkasként kell beszállnod a kocsiba, hogy elkerüljünk egy kisebb balesetet -ami vagy a szembejövő sofőr hibájából, vagy az enyémből lenne. Nem lehet pucér nővel melletted vagy mögötted az útra koncentrálni.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Okt. 18, 2014 6:30 pm

Rhys and Olga




- Nem tudok bowlingozni - vallom be egész közel hajolva hozzá. Volt már szerencsém elmenni a csajokkal megnézni, hogy milyen is az, élőben láthattam, mi a technikája és bár hamar tanulok, mégse próbáltam ki. Nem szerencsés az én esetemben olyan sportot űzni, ahol a kelleténél is nagyobb erőt kell kifejteni. A végén még felszántanám a farkasom jóvoltából a padlót... Kicsit kellemetlen lenne főleg úgy, hogy vannak barátaim akik nem tudják, hogy miféle vagyok. És ezen esetben persze szeretném teljes titoktartással csinálni a dolgot.
- Lényegtelen, hogy mikorra gondoltad, egyszer fel kell innen állnom - vallom be neki, hogy jelen esetben nem a mai napra gondoltam vagy ha mégis akkor maximum a késő esti órákra, hisz a legjobb ami most történhet velem, az egy nagy forró fürdő, hajmosás. Nem szeretem a füst szagot főleg nem úgy, hogy a hajamból árad leginkább a kellemetlen, erős szag.
- Rhys, ez nem csak átöltözés lesz... meg mit vennék át? A második bőrömet? - vonom fel játékosan a szemöldökömet egy pimasz mosollyal, miközben következő szavai hallatán biccentek, s a fülem mögé simítom egy dúsabb hajtincsemet melynek hála láthatóvá teszem a jól láthatót. Khm...
- Engedelmeddel. Jó kislány leszek, még élni szeretnék. Ha ma már sikerült ezt elérnem egyedül is, akkor ne te ölj meg - pimasz vagyok nem tagadom, de ez inkább amolyan "felhívás keringőre". Némi ünneplést megengedek magamnak amit arckifejezéséből nyerek ki miközben felegyenesedek s sarkon fordulva engedem, hogy vegyen egy pillantást az idők során megformásodott fenekemre, melyek felett a hajam takarásában maradandó, örökre ottmaradó sebhelyek maradtak köszönhetően apámnak és annak embereinek. Vágások, karmolások, lövés nyoma. Ám ezután máris váltok, s immáron fekete állatként állok előtte kérdő tekintettel mely hamarosan megváltozik. Kékjeimben riadalmat vélhet felfedezni mikor mellé szökkenek és már húzódok is a bokrok takaró, óvó védelmébe. Emberek sokaságának zaját hallom, s vannak közöttük olyanok is akik nem egyszerű halandók. Talán azokról a bizonyos barátokról van szó?
Először még így is a bazinagy füstben egy tűzoltót fedezek fel, akit több másik férfi is követ... jobb lenne eltűnni innen? Kékjeimmel Rhys tekintetét keresem, hátha rám néz és jelez valamit, mit is tehetnék.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Okt. 18, 2014 9:54 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Én sem vagyok profi -vontam vállat. Nem muszáj mindenből jól teljesíteni. Bowlingozni eddigi életem során max. négyszer voltam, úgyhogy nem vagyok valami tapasztalt benne. Inkább lacrosse, foci és boksz fan vagyok. Kár, hogy a munkám mellett ezek közül egyikre sem lenne időm. Annak örülök, ha egy héten háromszor el tudok jutni a kondiba, vagy van időm legalább otthon edzeni. Illetve nem is konkrétan az idővel van a probléma... hanem azzal, hogy rohadt későn szoktam hazaérni általában és olyankor meg már ahhoz sincs erőm, hogy egy poharat arrébb tegyek... nemhogy edzeni. Ugyan már. Inkább csekkolom mi a helyzet az interneten, aztán bedőlök az ágyba. És ez nem azért van mert lusta vagyok! Ha az lennék eleve annyit sem mozognék, mint amennyit szoktam. Szabadnapokon például az mellett, hogy fordítok időt a barátaimra, körülbelül a napom felét kint töltöm és keresek magamnak valamilyen mozgási lehetőséget. Mert amúgy szeretek sportolni, azért is próbálnám ki magam valamelyik csapatsportban.
-Hát, jelenleg csak én vagyok itt... szóval felállhatsz -a pillanat, amikor mondasz valamit és utólag jössz rá, hogy a lehető legkétértelműbb. Mikor eljutott az agyamig, hogy pontosan mi is volt az előző mondatom, muszáj volt nevetnem. -Mármint, hogy te -előztem meg a kérdését, hogy mégis kihez beszélek, mert eléggé aktuális volt a dolog. De nem baj, legalább kellő lazasággal tudtam kezelni ezt a helyzetet is.
-Hát.. -kezdtem bele széles vigyorral.-Ha van második bőröd, akkor megengedem, hogy átvedd. Előttem. Vagy rajtam -bólogattam elégedetten. Nagyon örültem a fejemnek, hogy megint oda tudtam kicsit csípni szavakkal. Egyébként meg ezért megint nem szólhat, mert ő provokálta ki belőlem a kanosabb énemet. Most... most csak szenvedjen.
Jó, azért azt tisztázzuk... annyira mégsem vagyok egy kanos pincsi, hogy csak szexre kellene. Főleg azok után, amit mondott. Egyáltalán vágyik ő a testiségre? A múltja miatt egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha 'nem' lenne erre a válasz. Bár, ki tudja...
-Nem is szeretnélek megölni, úgyhogy viselkednek kell -mosolyogtam rá, majd szinte kieső szemekkel néztem, amint feláll... Olga. Még fel is ültem, hogy jobban lássam, amit muszáj látni. Az a segg... hát nem tudom mitől lett neki ilyen formás, de tetszik. Igen, határozottan bejön a hátsója is. Ebből kifolyólag azalatt a röpke néhány pillanat alatt, amíg átváltozott, már rendesen megtornáztatta a fantáziámat. Az egyetlen, ami kicsit elterelte a figyelmemet, az a haja alatt lévő hosszú vágás volt... azt az egyet láttam még csak, de már bőven elég volt ahhoz, hogy megint megsajnáljam. Hát, tényleg nem lehetett szép gyerekkora.
Mire ő farkassá alakult, addigra nekem is sikerült két lábra állnom. Azonban belém fojtotta a szót azzal, hogy a bokrok közé sprintelt. Ráncolt homlokkal néztem körbe, majd beleszagoltam a levegőbe. A füst mellett végre éreztem a barátaim már-már teljesen ismerős szagát.
-Várj meg itt -fordultam vissza Olgához. -Egy perc és jövök. A nyakörvet nem akarom használni -mutattam az övemre, amit lehetne hasznosítani más célokra is. -Úgyhogy légy jó kislány -poénkodtam vele, majd vettem egy 180 fokos fordulatot és futottam a hangok irányába. Egy kivétellel mindenki ott volt a tűzoltók mellett, akinek írtam üzenetet. Ez pedig azért jólesett. Legalább rájuk számíthatok, ha bebasz a gebasz.
A lehető leggyorsabban próbáltam lezavarni az üdvözlést és a kérdezgetéseket. Nem akartam még órákig váratni a lányt, úgyhogy kicsit talán szemét módon ráztam le a barátaimat. De mindenesetre sikerült és talán meg sem sértődtek. Megmondtam nekik, hogy mivel most már minden rendben van, hazamehetnek, nekem még van egy kis dolgom.
Aztán a lehető leghamarabb visszasétáltam oda, ahol hagytam Olgát. -Bújj elő!-guggoltam le és vártam, hogy idejöjjön hozzám, mint egy engedelmes kiskutya.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Okt. 18, 2014 10:26 pm

Rhys and Olga




- De nálam ezek alapján többet tudsz - állapítom meg, hisz azok alapján ahogy beszél róla, valószínűleg nem lehet rossz. Férfi hiúság? Vagy naivság? Nem is tudom mi ez. Annyi biztos, hogy életemben nem volt még golyó a kezemben. Mármint bowling golyó. Egyedül teniszezni tudok no meg röplabdázni. A kedvencem még így is lovaglás. Tovább nem terjed a képességem a sportok terén, az a nagy helyzet. Obszidián valahol még most is vár rám otthon, kint a réten vagy már bent az istállóban, kicsit hiányzik is de jelen esetben most egy nagyon nagyon kedves társra akadtam, akivel szívesen vagyok együtt, sőt! Még sorolhatnám de jelenleg nem tartunk itt...
Somolyogva, pimasz tekintettel figyelem Rhys arcát még akkor is, mikor saját magát javítja ki.
- Még nem adom meg neked ezt az örömöt. Szenvedj még egy kicsit - mert ugyebár nem vagyok hülye, látom és érzem is, hogy mire, hogy reagál. És be kell, hogy valljam, szemétnek érzem magam azért amit csinálok - meztelenül guggolok előtte úgy, hogy gyakorlatilag csak a hajam és az ő teste takarja el a szeme elől kérdéses részeimet - mégis egy részem élvezi. Talán a nőiesebb, a kíváncsibb és a talpra esettebb énem. Nem mindenki, de a barátnőim nyugodtan színt tudnának vallani arról, hogy nem vagyok én mindig olyan szende szűz, mint amilyen lenni szoktam, szóval az amit most csinálok, nem is meglepő.
- Nagyon bevadultál, Drága - cirógatom meg körmeim hegyével a mellkasát. Ha Ő úgy, én így. Nincs ellenemre a pimaszkodás, nem lep meg, hogy ezt váltják ki belőle a helyzetek amiket merő véletlenségből kreálunk magunknak. Viszont az, hogy mennyire örül a saját fejének az engem is jobb kedvre derít és akaratlanul is felnevetek - nagyon piszok vagy, remélem tudod.
Talán ennek köszönhető az is, hogy úgy álljon fel, hogy láthassa a fenekemet. Tisztán hallom ahogy mögöttem tollászkodik egy kicsit és felé fordulva jól látható, hogy pozíciót is változtatott a jobb láthatóság kedvéért.
- Pasik... - csak ennyit fűzök hozzá és már át is változok, hogy most már fekete bundában illegethessem tovább magam előtte. Nem szeretnék semmiféle balesetet, szóval olyan leszek akárcsak egy jó kutya és behuppanok a hátsó ülésre. Aztán majd meresztgethetik a szemüket a kocsisok, hogy "jé, egy nagy farkas ül a kocsiban". Azért csak nem!
Beszökdécselve a bokorba, gyorsan lefekszek, bár testtartásomon látni lehet, hogy bármelyik pillanatban képes lennék ugrani, ha épp menekülésről van szó. Nem, nem Rhystől, sokkal inkább az újonnan érkezőktől kapok frászt, kik egyre gyorsabban közelítik meg a mi kis meghitt kettősünket.
A nyakörv hallatán rosszalló pillantást vetek rá majd morgok is egyet, hisz nincs ínyemre a gondolat, hogy nyakörvre verjenek. Még akkor se, ha csak viccelt.
A bokrok tövéhez feszülve hallgatózok és bár nem hallok túl sok mindent, annyi biztos, hogy pár perc múlva gyors léptek zaja közelít meg. Érzem az illatát, de hangja hallatán mégis összerezzenek és kétségbeesett pillantással nézek fel rá.
Takarót akarok... ember akarok lenni. A farkas túl fáradt. Az elmúlt hetekben, de főleg ma, túl sokszor "használtam" az ő alakját, így meg se lep, hogy csak nagyon nehezen, remegve tudok felállni, hogy kikecmeregjek a bokorból.
Ezt a fajta kimerültséget a tekintetemben is láthatja, s biztos vagyok benne, hogy ha eljutok addig a bizonyos kocsiig, akkor nem érdekel mi fog történni, de visszaváltozok. Hacsak nem most fogom ezt megtenni....
- Tudod mit? Ma kivételesen is jó napod lesz - hisz ismét emberként térdelek előtte anélkül, hogy bármit eltakarnék.
- Adsz egy takarót, vagy valami rongyot, és még túl is éljük az éjszakát. Sajnálom Rhys, de nem megy.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Vas. Okt. 19, 2014 5:36 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Azért ne vidd túlzásba a kedveskedést, oké? -tettem fel a költői kérdést ironizálva. Mert ez már tényleg nagy kedvesség... percek óta kínzott engem, holott meg sem érdemeltem. Vagyis de, ha azt nézzük, hogy miattam majdnem meghalt ő is odalent. Viszont azt mondta nem okol, szóval ezek szerint egyszerűen szeret szadizni másokat. Más elképzelésem már nem volt. Láttam az arcán azt a nagy elégedettséget, amiért ennyire a markába tudott tartani. -Ezt még visszakapod ám, úgy vigyázz -figyelmeztettem vigyorogva. Jó, hát nem fizikailag akartam bántani, azért amiért képes volt előttem anyaszült meztelenül pimaszkodni, de biztos őt is meg lehet kínozni hasonló értelemben... csak ötletesnek kell lenni.
Az meg, hogy ezek után képes volt még a körmeivel is játszadozni rajtam, az már a pofátlanságnak a határát súrolta. Mikor jól tudja, hogy egy hímneműben sokkal nagyobb a vágy és vérfarkasként meg aztán pláne. Ezerszer ösztön vezéreltebb vagyok mint az átlag, úgyhogy ez felért egy igazi önkontroll próbával. -Igen? Akkor te mi vagy? -érdeklődő tekintet. Mert erre már igazán kíváncsi voltam. Ő minek gondolja magát ezek után, amiket velem csinált? -De mondom, ezt még visszakapod -jelentettem ki teljesen nyugodtan, majd szép lassan felkúszott az arcomra egy sátáni mosoly, csak hogy érezze a törődést.
Ezután főleg nem bántam, hogy miután két lábon álltam, jobb rálátása nyílt a dolgokra... szerintem még kedves is voltam. Mert megtehettem volna, hogy belökve a bokorba ráugrok mint egy nyúl. Csak valahogy még mindig tekintettel voltam arra, hogy vele főleg nem kéne ilyeneket csinálnom.
A megjegyzésére széttárt karokkal néztem rá kérdően. -Szeretnéd megnézni? -hát ő még mindig sokkal többet mutatott magából mint én. Persze nem tudhatom... lehet, hogy míg ki voltam ütve, levetkőztetett a perverz fajtája. Mondjuk reménykedtem benne, hogy nem így volt. Tekintve, hogy az idő nagy részében valószínűleg ásott és ideje sem volt azzal foglalkoznia, hogy megnézze a kérdéses részemet. Plusz kétlem, hogy csak úgy felemelget, mikor olyan lehetettem mint egy rongybaba, nagyobb kiadásba.
-Na. Jutalomfalattal kell rávennem téged a viselkedésre? -magamban már ördögien nevettem, amiért ezzel is tudtam szívni a vérét. De hát nehogy ez legyen neki a probléma. Ő kezdte ezt az egészet, viselje a következményeit! Oké, az önmagában nem probléma, ha meztelen... de ő még provokált is! Mondjuk tagadni sem tudtam volna, hogy egy részemnek nagyon tetszett ez az egész. Ugyanakkor az egész egy kínzással ért fel. Mert eléd raknak egy pizzát. Örülsz, hogy van pizza, de annak nem, hogy nem eheted meg.
Szóval amikor visszaértem a barátoktól és átváltozott Olga, akkor ugyanezt a megőrjítést folytatta. Már amikor farkasként rám nézett, akkor is láttam a tekintetéből, hogy valamire készül. Azonban csak akkor jöttem rá mire, amikor megjelentek az első emberi részei. -Igen? Milyen értelemben lesz jó napom? -egy perverz mosoly, miközben megint végigmértem. Hát, nagyon bátor, az biztos.
A következő mondatára sóhajtottam. -Oké, talán van egy pléd az autóban. Talán -indultam meg a jármű felé, Olgát bevárva. Nem volt a bokroktól olyan messze az autó, szóval pár lépés után már lehetett látni a fekete színét, ugyan a háztól továbbra is félig kitakarva.
Mikor odaértünk, kinyitottam kulccsal, a csomagtartóból kikaptam az emlegetett plédet, amit aztán oda is adtam a lánynak. Mielőtt beszálltam volna, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem egy apróságot. Mi van a fényképezőmmel? -Egy perc- mint akit úgy lőttek ki, visszasprinteltem a házba. Mivel már nem oltották a tűzoltók, ezért meg tudtam nézni mi a helyzet odabent. Hát... a fotóstáskám teljesen megégett. Vele együtt a fényképezőm és az összes objektívem. Á, kicsit sem voltam mérges, amikor ezt megláttam... csak egy cifra káromkodással kib*sztam az ablakon az egészet.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Vas. Okt. 19, 2014 7:01 pm

Rhys and Olga




- Nem én - tartom magam elé mindkét kezem ezzel "védve" magam. Bár attól kevésbé, hogy bizonyos pontom ne látszódjon a kelleténél jobban. Már én tartom visszataszítónak magam amiért képes vagyok játszadozni szegény sráccal és még élvezem is. Undorító, hogy mit vált ki az emberből... khmm... farkasból egy eset, amibe akár bele is halhatott volna, valamint egy férfi közelsége. Remélem ezek után nem fog kicsinyes libának elkönyvelni és nem az fog leesni neki, hogy szeretek játszadozni a férfiakkal. Én vagyok az utolsó, aki erre képes lenne. Egyszerűen most jobb elhülyülni az arcpirító szitut, mint komolyabban belemenni, vagy fülhegyig pirulni miatta. Így valamennyivel könnyebb elviselni a jelenlegi stresszhelyzetet. Legalábbis nekem... az már más kérdés, hogy szegény Rhys hogy érzi magát miattam.
- Elnézést - vigyorodok el. Nem akarom én visszakapni, de épp eleget láttam már rövidke életem folyamán ahhoz, hogy ne kapjak sikító görcsöt. Az már más kérdés, hogy hogy fogom fel a dolgokat ilyen esetben. Őszintén bevallom, hogy azóta, nem volt nemi aktusom. Lehet, hogy már több mint egy éve annak, hogy Fenrir kihozott a földi pokolból, mégse feküdtem le senkivel, nem közeledtem senkihez. Számomra csak Fenrir létezett azóta, s most, hogy találtam valakit akivel meglepő módon jól kijövök, sőt mintha lenne valami a levegőben, kicsit sokkolóan hat rám. Nem félelmet érzek, inkább kíváncsiságot, vágyat és nyitottságot arra, hogy a jövőben esetleg valami más is történjen. A legjobb viszont tényleg az lenne, hogy ne vészhelyzetben legyünk egymás mellett, mint ma.
- Hogy én? Egy, a ruháitól a tűz által megfosztatott, kétségbeesett, meztelenkedő lány akinek fogalma sincs arról, hogy hogy fog hazamenni és hogy magyarázza ezt ki az alfája előtt. Azt hiszem ennyi - vonom meg kecsesen a vállam, miközben kékjeimet le se veszem Rhys arcáról.
- Nem. Majd... de ennek még nincs itt az ideje - fejemet ide-oda ingatva kuncogok, ám a következő hallatán csak halkan sóhajtok egyet ami inkább fújtatásnak hat.
- Nem vagyok öleb, Rhys - motyogom sértetten és lesütött szemeim jelezhetik számára, hogy feladom, ő nyert. Nekem nincs olyan felvágott nyelvem mint neki, így a pimaszság terén ő lesz a nyertes.
Kénytelen vagyok beletörődni abba, hogy nem tudom fenntartani farkas alakomat. Máskor gond nélkül lehúzok vele napokat, most viszont a kimerültség teljesen az akaratom ellen feszül, így lehetetlennek viszonyul így maradni. A következő pillanatban már fel is váltják emberi tagjaim az eddigi állatit, így a fekete bunda teljesen eltűnik, csak a sötét hajam marad meg ami a bundára emlékeztet valamint kék tekintetem.
Nagyon szégyellem magam, de nem tudok mit csinálni. Fenrir előtt se szeretek ruha nélkül mutatkozni, Rhys előtt meg kifejezetten frusztrálva érzem magam. De tudok mit csinálni?
- Nem lenne rossz, ha nem talán-ról lenne csak szó - hangom alig hallható, és gondosan figyelek arra, hogy ne láthasson semmi olyat, miközben feltápászkodok a földről és a nyomába eredek.
És tessék! Tényleg van nála. Óvatosan veszem át tőle, majd gyorsan magamra terítem, így csak a combom egy része és a lábam látszik ki, semmi más. Kellemesen meleg, úgyhogy nem lesznek itt problémák.
- Rendben - kíváncsian lesek utána, hogy merre is mehet, s mikor feltűnik, hogy a ház felé veszi az irányt, kis híján én is utána eredek, de aztán megmakacsolom magam. Nagyfiú már, tudja mit csinál!
Ha elindul visszafelé, kérdő tekintettel keresem meg az övét.
- Mi történt? - csak akkor ugrik be, hogy talán a fényképezőgépért ment vissza, mikor kékjeim egy közeli fára koncentrálnak, ahol elbújtam előle és láttam a vállára akasztott táskát.
Ha kimorogja magát, beülök a kocsi hátsó ülésére ahova kényelmesen bevackolom magam. Elmondom neki, hogy merre kellene mennie ahhoz, hogy haza tudjon dobni s ha megjegyzi akkor le is hunyom a szememet, hogy a kocsi kellemes búgása elaltasson. Nincs túl közel a falka, kocsival fél óra, de ez épp elegendő lesz ahhoz, hogy félálomban átvészeljem ezt az időintervallumot.
- Nagyon hálás vagyok neked, Rhys...- lesek bele a visszapillantóba, hogy ott találhassam meg tekintetét.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Okt. 20, 2014 8:13 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Persze ha azt nézzük, hogy a játszadozásával legalább kevésbé éreztünk magunkat kínos helyzetben, akkor jól tette. Csak azért ennyi szexmentes idő után igazán rám férne ha nem csak „mindent a szemnek és semmit a testnek” elv érvényesülne. Mert ez azért már nem kicsit számított kínzásnak... Olga meg láthatóan jól szórakozott rajta. Sebaj, miután igent mondott a randi felkérésre, azt hiszem lesz alkalmam ezt még visszaadni (ha nem is feltétlen „pudinggal” és egyéb hasonló elmebeteg dolgokkal).
A válaszra rögtön lejjebb hajtottam a fejemet, mert éreztem benne az odaszúrást. Nem akartam a szemébe nézni, annak ellenére, hogy nem éreztem a hangjában kifejezetten dühöt. Plusz eléggé vonzott a tekintete, amióta közelebbről megvizsgálhattam az arcával együtt a szemét is... gyönyörű, tengerkék, ráadásul a jellemével ellentétben kifejezetten démoninak hat azzal a fekete hajkoronával. De mindegy, az már gondolom neki is feltűnt, hogy mennyire bejön a külseje. A jellemét még nem sikerült kiismernem, talán azzal sincs nagy gebasz. Az már mindenképpen plusz pont, hogy nem haragudott meg rám, amiért belerángattam a szarba (átvitt értelemben). Nem vitatkozott velem, még akkor sem, mikor ideges voltam és szét akartam verni a deszkákat. Ő nyugodtan tűrte... nem pánikolt be. Talán nem is tipikusan hisztis kategória.
-Ha! Az én szótáramban a 'majd' az egyenlő az igennel! -mosolyogtam elégedetten. Szóval akarja a farkamat. Még a gondolat is dobott a hangulatomon plusz egyet, mert már durván két éve futó kalandjaim is alig voltak. Jó, ez részben az én hibám, mert nem is igazán kerestem őket, elszalasztottam a lehetőséget meg ilyesmi. Ennek pedig egy olyan egyszerű oka van, hogy inkább hokibajnoknak mondanám magam, mint lotyóimádónak. Ha lehetne választani, akkor már hosszútávra felszednék valakit és rajta kiélném a perverz vágyaim netovábbját, akár hónapokig. Az a legjobb az egészben, hogy mivel örökké fiatal maradok, ezért nem kell attól tartanom, hogy szép lassan elfogy az időm és a testem miatt kevésbé leszek sikeres csajozásban. Persze kölyök arcom marad, de legalább még nyolcvan évesen legyeskedhetek a húszas csirkék között. Azért van ennek ám jó oldala!
-A balesetek elkerülése érdekében valóban nem lenne rossz -hát, az egy dolog, hogy én alig tudnék koncentrálni, de a velem szembejövő még annyira sem. Meg gondolom Olga sem szeretné, hogy mindenki az ő melleit nézegesse az úton. Ha lehetne választása valószínűleg előttem sem pucérkodott volna. De megértem, muszáj volt neki. Fordított esetben én sem törődtem volna azzal, hogy pucér vagyok, ha más élete forog kockán.
Szerencsére volt nálam pléd, úgyhogy lepasszoltam neki, majd visszamentem a házba a fényképezőm... maradványaiért. Már sejtettem, hogy nem maradt éppen, úgyhogy előre idegeskedtem már akkor, mikor a lépcsőre léptem fel. Amikor pedig kiderült, hogy az egész fotósfelszerelésem tönkrement, dobhatom ki a p*csába az egészet, legszívesebben szétvertem volna az egész házat. De ehelyett „csak” repült az ablakon az egész táska, a lehető legnagyobb erővel. Az út túlsó oldalán lévő fa ágain akadt fent. Ettől viszont még messze nem éreztem magam nyugodtan, így kifele menet belekönyököltem az ajtó mellett lévő falba. Ettől egy kis helyen felszakadt a bőröm, de most a fájdalom kifejezetten jólesett. Amúgy sem lüktetett hosszú ideig, mire odaértem az autóhoz, addigra csak az alvadt vér éktelenkedett a kezemen.
-Oda az egész kicseszett felszerelésem, a fotóim! -nem, nem néztem a szemébe. Csak szimplán bepattantam az autóba és megpróbáltam nem úgy bevágni az ajtót, hogy még az is tönkremenjen.
Az ülésben hátradőlve, néhány pillanatig becsukott szemmel nyugtattam magamat, miközben Olga elmondta a címet. Az utca neve ismerős volt, nagyjából tudtam merre kell menni, úgyhogy miután már azt éreztem, hogy a vezetésemet nem fogják befolyásolni az előbb történtek, elindítottam az autót. Az Audi kellemes hangjától már egy fokkal jobban éreztem magam. A vezetés amúgy is egy olyan dolog, ami lenyugtat egy idő után és ebből következik, hogy szeretem is.
Olga hangjára belenéztem a visszapillantóba és rámosolyogtam. Mivel egyenes útszakasz volt, ezért a hozzá közelebb eső kezemet hátranyújtottam, hogy pár pillanat erejéig megfoghassam az övét.

/Köszönöm a játékot! mosoly
by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Rhys and Olga
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Elhagyatott ház
-