Tárgy: Mr. Navarre & Miss Hastings avagy Gazdi és Ghoul Kedd Okt. 21, 2014 9:09 pm
|
Lyla keményen csapódik a hatalmas bükkfa repedezett ében fekete színű törzsének, telt ajkai közül hangos sziszegés tör elő, amikor érzi a falatnyi ruhadarab szét szakad a hátán, ezzel együtt horzsolás keletkezik porcelánbőrén, sőt ahogy a vér elkezd szivárogni a sebből a hűvös szél mely cirógatja bőrét máris csipi. Mire nagy nehezen feltápászkodna a farkas erős ujjai máris karcsú nyaka köré fonódik. Ahogy észbe kapna a megtermett, kétajtós szekrénynek is be illő férfi úgy emeli fel a földről, mintha csak valami zsák lenne, közben végig csúsztatva így is megsebesült hátát a fa törzsén, minek következtében még jobban elkezd folyni a vér. Mérgesen vonja fel szemöldökét miközben alig jut levegő a mellkasába a gégéjét szorongató ujjaktól.
-Most te mocskos vámpírribanc, azonnal elköpöd, hogy ki küldött, hogy a drága öcsémmel végezz, ajánlom, hogy dalra fakadj, különben kiszedem a beledet és azzal fogom megfojtani a hattyúnyakad,- azzal hogy demonstrálja szavait, ujjat mintegy mellékesen egy hajszálnyit erősebben szorítja Lyla törékeny nyakára.
-A válaszomat akarod? Itt van te rühes kutya….- azzal nemes egyszerűséggel kaparja össze maradék méltóságát, mármint amennyi méltósága lehet valaki a város szélén egy öreg fának szorítva miközben azzal fenyegetik, hogy a saját belével fogják kiszorongatni belőle a lelket. Vesz egy mély levegőt, majd mint aki jól végezve dolgát arcon köpi a sötét szőrrel borított markáns, barna bőrű krapekot. A farkast annyira hatalmába keríti a düh, hogy vissza kézből pofozza fel a fiatal lányt, Lyla feje hátra bicsaklik a fának ütközve, szája sarkából kiszökken a karmazsin színű vér, mely fémes ízt kelt a szájában…
***Pár órával korábban***
Magassarkú csizmája hangosan koppan miközben az útjába eső embereket félre löki a kezével, a célja mielőbb elérni édesapja irodáját. Vörös tincsei lazán omlanak a hátára, amikbe mérgesen túr bele. Egy egyszerű vajszínű felső van rajta, hozzá illő farmer simul tenyérbe illő fenekére, formásan kidolgozott combjára, és a csizmában végződik. A fekete színben ragyogó bőrdzsekije ujjai a könyökéig fel vannak tűrve, kin t hűvös van már, habár a clubban így is forróság uralkodik az indulatoktól. Amint az ajtóhoz ér, gondolkodás nélkül nyit be, az apja az egyik üzlettársával kommunikál, de ez csöppet sem érdekli a ghoul-t.
-Kifelé,- morogja félig összeszorított fogai közül, apró tenyere ökölbe szorul ahogy próbálja megzabolázni feltörekvő vágyát, hogy porrá égesse az egész kuplejárt. –Nem hallotta mit mondtam, különben véletlenül felpörkölöm a kopasz fejét.- A tömzsi, alacsony, zsírtól csöpögő mágus felkapva iratait iszkol ki a helyiségből. Apja szemeket forgatva nézi egy szem lánya udvariatlan kirohanását. De mielőtt egyáltalán megszólalhatott volna, már ott is termett előtte, határozottan csapja le a laptopja tetejét, majd égszínkék íriszei dühtől ragyogva fúródnak bele édesapja sötét színű szemeibe.
- Mégis mi a fenéért nem hagysz békén, mondd?!- hangja csupán halk suttogás, de úgy hat a szoba csöndjében, mintha valami eget rázó üvöltést produkált volna az imént.
-Nos, Lyla, először hadd tekintsek el a ténytől, hogy a vámpírnak akinek jelenleg is ugrándozol, és aki… parancsol neked, nos már rég léteznie sem lenne szabad, és hogy ezért még a szart is kiverték az apádból! De lásd, hogy törődök veled, szemet hunyok e felett, viszont nekem is a dolgozol, és míg élet az élet, addig veled leszek, hacsak nem halsz meg, nem szabadulsz meg tőlem! Így leszel szíves fogni a segged és tedd amit tenned kell…. öld meg ezt a nőt!- azzal az asztalra hajít egy kisebb fényképét, ha Lyla nem kapja el azonnal könnyűszerrel landol a padlón. A képre pillantva egy csokoládé szemű, aranyhajú, babára emlékeztető szépség mosolyog. Felvont szemöldökkel bámul rá, mire az apja közli a nevét, majd azt is hozzá fűzve, hogyha nem teszi akkor mi is lesz a sorsa. Pont az, mint évekkel ezelőtt, és semmi kedve ezt a gonosz arcot bámulni napi huszonnégy órán keresztül.
-Jó… rendben, de csak holnapután elvégezni a munkát, most más dolgom van!- azzal felkapva a fényképet a farzsebébe csúsztatva indul el kifelé, mielőtt az apja még bármit is mondhatna, semmi kedve ismét egy zsarnoki beszélgetésen túl esni, elég volt évekig azt hallgatnia. Azt hitte ez a farkas könnyű meló lesz, elég volt pár szempárbaj, hogy az agya helyett valami mással gondolkodjon, könnyűszerrel nyírta ki a város szélén, csupán azzal az apró momentummal nem számolt, hogy a kutyuska bátyja is ott lesz a közelben, és így is volt…
***Most***
Próbálja minden erejét összeszedve próbálja elérni a csizmájába rejtett ezüst kést, legalább annyira meg kellene sebeznie, hogy elmenekülhessen… minimum. A farkas közben egyre jobban lángol a méregtől, végül elengedi a lány pirossá vált nyakát, Lyla lecsúszik a földre, és mielőtt újra elkaphatná, gyorsan kihalássza azt a kést, majd éles levegőt beszívva áll fel, és azonnal a torkának szegezi azt a kést, csupán annyira, hogy élvezze hatását.
Majd a hátába mártva követeli tőle, hogy induljon el a motorja felé, a csomagtartóból egy ezüstláncot vesz elő.
-Most csak, hogy lásd milyen kedves vagyok, nem öllek meg, de kikötözlek ehhez a fához,- sziszegi, majd gyors munkát végezz, nem akarja itt hagyni a fogát. Mikor meggyőződött, hogy rendesen oda van kötözve, mint a sonka, felpattanva a kicsikéjére máris robog Lucius clubja felé.
Ahogy belép a kidobók között nehezen veszi a levegőt, a club gazdag vendégei elkerekedett szemekkel bámulják szét szaggatott ruháját, horzsolásoktól tarkított tejfehér bőrét. Az irodájához felérve nagy szemekkel bámul az ajtó előtt álló őrre.
-Bemennék, és ha nem tetszik felpörköllek,- jegyzi meg hidegen, majd félre lökve, halkan kopogtat a vastag tölgyfa ajtón, tenyerével az ajtófélfának kapaszkodva próbálja tartani magát, hogy ne essen össze azonnal.
|
|
Vendég
animae scrinium est servitus  |
