Az éj súlyos, sötét lepelként omlott le a kis városra. Az emberek nagy része ilyenkor már otthon tartózkodott, vagy pedig a kalandvágyat kereste és azért járta az utcákat. Ki akart szakadni az unalmas éléből esetleg annyira reményvesztett volt, hogy annyira nem érdekelte saját sorsa sem, hogy fittyet hányt arra milyen veszélyek leselkedhetnek rá, ő csak ment a maga feje után céltalanul. Succor éppen ezt a fajta embereket kedvelte leginkább, hiszen belőlük lehetett a legtöbbet kihozni. Imádta a szemük fénytelen ragyogását és azt a kínt, mely belülről marta őket. Legtöbben elárvultak voltak és ez éppen kapóra jött neki, hiszen ha véletlenül rosszul sülnének el a dolgok és belé kéne csúsznia a testébe -persze ami a kezét illeti... általában -, akkor senki sem keresné őket. Kutyát nem érdekelné, és éppen ez volt a szép benne. Ő sem emlékezett már arra, milyen mikor valakinek hiányzik, vagy milyen érzés ha a család szeretet veszi körül, de nem is volt rá szüksége. Több ezer éve mikor a Lucifer a démonok halhatatlan sorába emelte őt az élete megváltozott. Az egykor nyomorúságos körülmények között élő kisgyerek, akin mindenki áttaposott, meghalt testével együtt. Tudta, ha a családja látná most nem ismernék fel. Nem csak külsőre, de belülről is megváltozott. Aki veszett kutyák között él évezredeken át, végül ő maga is azzá válik. Nincs könyörület már benne, ahogy az emberek többségében sem.
Gondolataiból jókedvű nevetgélés és talpak alatt megroppanó kövek hangja szakította ki. Éjfekete íriszeit felemelte és végigszántva velük a környéken meg is pillantotta a zaj forrását. Pontosan erre várt. Port Angeles kikötője romantikus helyszínt biztosított az enyelgő kis párocskáknak, azonban ő nem ezért jött ide. Táplálkoznia kellett, melyet csak úgy érhetett el, ha felspannolja kicsit őket. Túlságosan édesek, nyálasak és csöpögősek voltak ahhoz, hogy kis segítség nélkül bármilyen észveszejtő kefélést tudjanak produkálni most.
Ajkait sötét vigyorra húzta és megnyalta belső ajkát, miközben a kis pár helyet foglalt a hozzá közelebb eső mólón. Testét láthatatlanná téve előlépett a fák jótékony takarásából, miközben szemei fehérségét felfalta a feketeség. Egészen izgatottan lépett közelebb hozzájuk, majd gondolatának erejével vágyhullámot küldött a nőt simogató faszkalap felé. Enyhén oldalra biccentett fejjel figyelte, ahogy pillantása annak lassan megváltozik és vágya a farkában összpontosul. Legszívesebben felröhögött volna ennek láttán pláne, amikor meglátta a nő elpirult arcát, ahogy próbál nem a faszija lábaközénél kialakult sátorra összpontosítani.
Ez kurva nagy poén lesz… - jegyezte meg gondolatban, majd lassan felemelte jobb karját és mutatóujját kissé meglegyintve a férfit a nőre lökte.
- Érezni akarom az ízed a számban, nedvedet az ujjaimon, hüvelyed szorítását pedig a farkam körül. – motyogta el magában a szavakat, mire a férfi pontosan ugyan azokat ejtette ki a száján reszelős hangon. A bige erre teljesen bepánikolt persze. Megpróbálta lelökni magáról a férfit, aki olyan erősen szorította testével a földhöz, hogy a vékony kis bige mozdulni sem bírt.
Succor diadalmas mosollyal lépett egészen hozzájuk, úgy hogy csak a nő láthassa feketébe fordult szemeit és azt, hogy mellettük áll. Mikor hangos sikoly hasított végig az sötétségen gondolatával lezárta a buja kis ajkakat és hagyta, hogy a rajta lévő faszkalap tegye csak a dolgát, miközben ő tarkójánál összekulcsolt kézzel szívta magába az energiát…

Pokolian mámorító látvány volt, ahogy a kis pár előtte nyalta-falta egymást. Jobban mondva csak a faszkalap nyalta – szó szerint - a nőt, és azt is csak az ő beavatkozásával. Ó mire menne nélküle az emberiség! Nem volna annyi bujálkodás, az emberek állandóan frusztráltak lennek és szegényebb lenne Lucifer egy kibaszott jóképű tökéletes és végtelenül szerény démonnal. Élvezte léte minden másodpercét. Fülében egészen közelről hallotta a férfi elfojtott nyögését és azt, ahogy a farka a nő nedves kis lyukában jár. Érezte, ahogy izmai megfeszülnek és testének minden apró porcikája feltöltődik energiával. Neki nem volt szüksége ahhoz, hogy szexszel töltse magát, ahogy hozzá hasonló démon. Bőven elég volt annyi, hogy arra buzdította őket, hogy azt csinálják, amit csak ő akart. Lényegében olyanok voltak mind, mint a Marionett bábuk, a rudak pedig egyedül az ő kezében voltak. Talán nem is lenne démon, ha nem használná ki pofátlanul a velejáró erőfölényt. Az emberek tehetetlenek voltak vele szemben, sőt lényegében mindenki, aki nem olyan volt, mint ő. Akárhogy próbáltak harcolni ellene végül mindig ugyanaz lett az eredménye: Feladták és fejet hajtottak akarta előtt. Mint ahogyan az előtte fekvő férfi is, aki egyre hevesebb tempóban pumpálta alulról a nőt. Egyáltalán nem érzett szánalmat az alatta lévő nő iránt. Sós könnyeinek illata beszivárogtak orrjárataiba, de nem törődött velük. Egyszer úgyis kiheveri. Ha egészen jól csinálja a dolgát és eléri a kívánt hatást, talán még az emlékeit is kitörli erről a napról. De ez inkább csak az ő jelenlegi hangulatától függött csak.
Lecsúsztatta kezét fekete farmerja zsebéhez és elővett egy szál éjfekete papírba csomagolt cigarettát. Ajkai közé téve, gondolatának erejével meggyújtotta a cégét, mire az narancssárgásan felizzott és vékony füstpamacsot engedett ki magából. Mélyet szívott a vékonyka szálból éppen akkor, amikor megérezte egy negyedik személy jelenlétét a háta mögött. Zsigereiben érezte, hogy nőről volt szó hiszen ehhez mindig is volt érzéke, s mivel csak úgy felbukkant a semmiből azt is sejtette, hogy nem emberi lényről van szó. Nocsak nocsak. Egyre ígéretesebben alakult számára ez az este. Nem fordult meg, bár egy pillanatig megfordult a fejében, hogy megijeszti a törékeny kis teremtést azzal, hogy bevonja hozzájuk harmadiknak, ám most egyelőre az volt a legfontosabb, hogy feltöltse magát rendesen energiával. A nővel ráér később is foglalkozni.
Éppen, hogy a gondolatok átsuhantak elméjének beteges járatain, amikor meghallotta, hogy megfordul a nő és futásnak ered. Succor képtelen volt erre visszafojtani feltörő sötét nevetését. Árkarjait kiterjesztve elkapta a nőt és egy helyben tartotta. Ismét szívott egy mélyet a cigarettából, majd ahogy a faszkalap lassan befejezte a csajon végzett munkálkodását, lassan megfordult és a nőre szegezte feketébe fordult szemeit. Tekintete ráérősen újra és újra végigsiklott formás idomain és riad arcának vonásain. Feszes léptekkel közelebb suhant hozzá és egészen közel állt meg előtte, hogy alaposan szemügyre vehesse az éteri szépségű nőt. Kék íriszei riadtan meredtek vissza rá légzése pedig olyan szapora volt, hogy ha nem tudná milyen helyzetben is vannak azt hinné, hogy egy hihetetlen kefélésen esett át. Kíváncsian, enyhén oldalra döntötte a fejét és hallgatta szívének heves dobogását. Nagyon is kedvére volt mindez, s mivel látszott a nőn, hogy nem az a „Elpusztítok mindent, senki nem állhat az utamba. Én vagyok a királynő”- típus tudta, hogy ők ketten még nagyon jók fognak szórakozni.
- Szórakoztató mikor azt hiszik, hogy képesek elfutni előlem. Néha egészen megindító látni a reményt, mikor már azt hiszik nem szúrtam ki őket és szélsebesen száguldanak előttem. – teátrális mozdulatokkal mutogatni kezd, majd sötéten felröhög és megrázza fejét. – Egy hozzám hasonló elől sose fuss el szivi, mert nagyon gyorsan prédává válsz. Pláne ezekben az időkben.
Némileg közelebb hajolva a nő kecses ívű nyakához, orrát végighúzta annak vonalán. Szívott egy mély lélegzetet, hogy orrát és tüdejét betöltse a nő jellegzetes aromája. Boszorkány volt. Zsigereiben érezte a belőle áradó mágiát és vérének különleges, egyedi illatát. Felemelte jobb karját és ujjai közé csiptette bársonyos fürjeit, melyeket néhány pillanatig morzsolgatni kezdett, majd elengedte őket, hogy lágyan omoljanak formás kis vállaira.
- Miért akartál elmenekülni, Boszorka? Talán nem nyújtott elég izgató látványt számodra azt, ahogyan az a pöcsfej a nőjét kefélte? Vagy ennyire megijedtél? Hmm… kitalálom. Szűz vagy még… - mély baritonja átszelte a köztük lévő kevéske területet, miközben tekintete újra és újra végigsiklott a nőn. Egyértelmű volt számára, hogy a nőnek még soha nem volt alkalma belekóstolni az egyesülés gyönyörteli pillanatába.
- Ha gondolod ezen gyorsan segíthetek. Szerintem a pöcsarc még bírna egy menetet, ha nem, akkor majd én gondoskodom róla, csak hogy lásd milyen retek jólelkű vagyok. – önelégült vigyora szinte letörölhetetlen volt a képéről. Megfogta hirtelen a nő vékony karját és közelebb vonta magához úgy, hogy lehajolva hozzá halkan a fülébe suttogjon. – De ha inkább rám vágysz, csak mondd ki nyugodtan. Teljesítem legmocskosabb álmaidat is. Felérsz a színvonalamhoz téged simán megkeféllek, Boszorka. –ismét felnevetett, majd elengedte a nőt, de nem lépett tőle hátrébb csupán hagyta, hogy emészthesse a hallottakat és mérlegelje a lehetőségeit. Míg még megteheti…

Tudta, hogy a nő fél tőle. Egészen közelről hallotta szívének heves dobogását és szaggatott légvételeit. Ha nagyon lekötötte volna az előtte munkálkodó faszkalap, akkor talán hagyta volna, hogy lelépjen a bige és meglett volna a mai jó cselekedete. A gond csak azzal volt, hogy a fazon még ha hipnózis alatt is állt, rohadtul nem kötötte le. Érezte a szöveteibe áramló energiát, melyek erősebbé teszik lényét, de ez nem volt elég neki, azonban az előle menekülő nő és a nőjét erőszakoló halandó már egészen jó párosítást nyújtottak. Három halandó, akik rosszkor voltak rossz helyen. Mindig ez történik, de Succor semmiképpen sem fog könnyeket ontani értük.
Felemelte jobb karját és mutatóujjával körberajzolta a nő buja alsó ajkát. Kedve lett volna megízlelni, és nyelve alatt érezni azt, hogy rándul meg a félelemtől. De egyelőre még nem tett semmit. El kellett takarítania a két halandót az útból, hogy csak a boszorkára tudjon figyelni.
Szájára sötét vigyor vetül ki, mikor meglátja a nő reakcióját kérdésére. Valahol sejtette, hogy ez lesz, hiszen minden szűz megijedne egy ilyesmitől, azonban ha belekóstol a gyönyör igazi mámorába többé nem akarna szabadulni előle. Vágyakozva vetné karjai közé magát azért, hogy néhány pásztorórát eltölthessen ismét vele. Miközben a kis csaj magyarázott ismét alkalma nyílt arra, hogy végigpillantson rajta. Megnyalta alsó ajkát belülről, majd megcsóválta kicsit a fejét.
- Bírom ezt a színpadiasságot cica. Majd szerepjátékozhatunk, ha eljön az ideje. Semmi rossz elrontója nem vagyok. – rákacsintott a nőre, majd fekete tekintetével követte, ahogy az meglódul a kis pároshoz iramodik. Nem lép közbe, mivel a faszkalap már úgyis elvégezte a dolgát. Hagy nekik egy kis szusszanásnyi időt mielőtt megöli a két alakot. Fekete farmerének zsebébe csúsztatta kezét, majd közelebb lépett a többiekhez. Arcáról szinte letörölhetetlen volt a vigyor, ahogyan a kétségbeesett nőt, boszorkát valamint a ziháló seggarcot nézte.
- Persze, hogy jól van. Nem látod milyen cseszett kipirult az arca? Legalább volt egy jó napja. Minden nő álma, hogy egyszer úgy megkeféljék, hogy semmit sem tehetnek ellene. Még mindig jobb, mintha valami idegen nyomta volna belé a farkát, nem? – megvonta vállát és totál ártatlan ábrázattal nézett végig a jelenlévőkön. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb lépett a földön fekvő férfihoz, majd leguggolt mellé. Izmos karját kinyújtva felé, ujjai közé vette borostás állát majd íriszeinek sötétjét a szürke szempárba merítette, ezzel feloldva agyának tehetetlenségét. Immáron nem ő irányította a halandót. Ahogy elnézte a fazon értetlen pillantását, mely átváltozik borzalommá, már tudta, hogy most pörgette végig a jelenetet magában és leesett neki, hogy mit is művelt az imént.
- Ez a kedvenc részem. – ezzel elengedte a halandót, felegyenesedett és hátrébb lépett tőle, de csak annyira, hogy megfogja a boszorka karját és ismét magához húzza. A nő háta keményen ütközött neki mellkasának, miközben hosszú ujjaival béklyóban tartotta a vékony kis teremtést. Füléhez hajolva épp annyira vitte csak hátrébb, hogy jól lássa a jelenetet. A halandó férfi odacsúszott a földön fekvő nőhöz és zokogva próbálta nyugtatni őt, aki már aligha volt magánál.
- Nézd őket. Úgy hiszem ez igazán összekovácsolja majd őket. Romantikus egymásra találás a végén aztán a csóka vállán kisírhatja magát a nő. Persze, ha nem kezd el undorodni tőle. Az már egyéni probléma. – féloldalas vigyorra húzta ajkát, majd tenyerét végigsimította a boszorka kívánatos combján keresztül, oldalán át egészen a nyakáig melyre finoman ráfonta ujjait. – Hiába is áltatom magam a két halandó már sosem lesz boldog. Képtelenek lesznek kitörölni agyukból azt a jelenetet, ahogyan egy koszos mólón erőszakolta meg a Don Juan a nőjét. – lassan maga felé fordította a nőt, hogy mélyen a szemébe nézhessen. – De ne sajnáld őket cica, inkább magad, amiért te még itt maradsz velem egy kicsit… - jellegzetes sötét mosoly jelent meg arcán.
Hangos üvöltés hasította végig a köztük lévő levegőt. Oldalra pillantva meglátta, hogyan a halandófasz felpattan a helyéről és dühtől eltorzult arccal indul meg feléjük előkapva a zsebéből egy méretes kést.
- Megöllek te szemét!! Mit műveltél?? –ordította eszét vesztve a fazon.
Succor egyik karjával elengedte a nőt, majd felemelte karját és egy apró biccentést követően a halandó gerince kettétörve hanyatlott hátra 90 fokban. Ezt a részt nem így intézte volna a boszorka előtt, de ha már így alakult nem tudott mit tenni.
- Bocs, öreg. Én már halott vagyok… ahogy most már te is. – éppen, hogy befejezte a mondatot a földön fekvő nő hangos sikításban tört ki. Sötét íriszeit ráemelte a reszkető nőre, majd gondolatának erejével elhallgattatta. – Miért kell ordítozni? Mások alszanak szivi… hát erre tanítottak a szüleid? – kérdése után a boszorka felé fordult és enyhén oldalra biccentett fejjel vezette végig pillantását a zaklatott nőn.
- Neked nem kell így végezned, Cica. Csak légy jó kislány és csináld azt, amit mondok. Értve vagyok? – tette fel a kérdést teljesen nyugodt hangnemben. – Hogy lást milyen rohadtul bánom, hogy ezt a kis affért végig kellett nézned, felajánlok valamit. Elengedem a nőt és kitörlöm az emlékeit erről az estéről, valamint a halott faszijáról. Viszont cserébe velem jössz és nem próbálsz meg megszökni előlem. Amint bármivel is próbálkozol a nő meghal. Hidd el, bárhol megtalálom…

Távol áll tőle mindenfajta érzelem. Nem volt az a fajta, aki képes együtt érezni a megtört lelkekkel pláne akkor, ha éppen ő okozta ezt velük. Élvezte, ha szenvedést okozhat, még akkor is, ha nem ez volt az ő specialitása. Fájdalmat akart, kínnal átitatott sikolyokat melyek legalább annyira töltötték őt, akárcsak ha bujálkodással lényegében a pokolba taszította a lelkeket. Ezúttal is zsigereiben érezte a két halandó szenvedését és a reménytelenséget, amely szétáradt bennük a pánik mellet. Succor szenvtelen arccal nézte a két földön heverő alakot és a föléjük guggoló apró nőt, aki próbált rajtuk segíteni. Nem lehetett. Akit egyszer ő kezelésbe vett, ritkán élték túl, s legtöbbször nem azért, mert ő maga végzett az érintettekkel, sokkal inkább saját maguk keze által vetettek véget oly rövidre sikerült életüknek. Így már kétségtelen volt, hogy hova is jutnak azok a lelkek, melyekkel találkozott. Az öreg fönt sosem fogadta be azokat, akik saját maguk keze által haltak, hiszen az az egyik legsúlyosabb bűnnek számított. Botor módon mind azt hitte, hogy ha meghalnak, megszabadulnak a fájdalomtól mely belülről marja őket, akár a sav. Azonban a rideg valóság az, hogy csak akkor kezdődik igazán a játék. Démonok, féllények valóságos szörnyetegek várták őket tárt karokkal a pokol bugyraiban, akik tovább folytatták azt a munkát, melyet ő elkezdett. Ekkor már mind visszasírja azt az életet, amit itt fent éltek. Ott egy angyal sem hallja meg segélykiáltásukat, egy ember sem képes arra, hogy bármilyen módon segítő kezet nyújtsanak. Nincsen más, csak kín, gyötrelem és szenvedés, amik egy örökkévalóságig tart. Minden emberben ott lapul a gonosz, csak ki kell csalni belőlük és ott rájönnek, hogy valójában ők is ugyanarra vágynak majd, amelyre a démonok. Fájdalmat akarnak okozni éppen olyat, amit ő is elszenvedett. A nő és a férfi sem lesz különb ennél. Nem fogják túlélni ezt a szenvedést, szinte már előre látta jövőjüket.
Fekete íriszeit a nőre vezette. Kezdett beleunni ebbe a picsogásba, amit kezek ott folytattak lent. Miután kezelésbe vette a faszkalap elméjét és felszabadította a rá borult köd alól, megfogta a nő vékony karját és magához rántotta. Azt akarta, hogy végignézze az egészet, így tudatosítsa benne azt, hogy mire képes. Ez valójában még semmi nem volt ahhoz, amit megtenne akkor, ha igazán felbosszantják őt. Rühellte, ha alábecsülik, átb*sszák vagy éppen hülyére veszik. Mindig megbánta az, aki bármelyiket elkövette ellene.
Nem volt túl okos húzás a pasastól, hogy megpróbált nekitámadni. Kétségbeesett egy cselekedet, melyet egy gerinctöréssel jutalmazott. Csigolyák hangos reccsenése szinte visszhangzott a kihaltnak területen, ahol nem volt más rajtunk kívül. Ahogy a pasas kettétört gerinccel levetődött a földre éppen úgy zuhant, hogy üveges tekintete a megerőszakolt nőre szegeződött. ó milyen romantikus. Mindjárt előkapja a százas zsebkendőt, hogy feltörölje kénköves könnyeit.
Tisztában volt vele, hogy nem fogja visszautasítani a nő az ajánlatát. Orrjárataiba áramló sós könnyeinek illatát lélegzete be, ezáltal világossá vált számára, hogy ő az a fajta nő, aki képes lenne feláldoznia magát egy halandó idegen nőért. Ezt sosem fogja megérteni ezekben a halandókban, azonban egy cseppet sem volt ellenére a dolog, hiszen épp erre vágyott. A nő sokkal jobb szórakozást nyújtott számára, mint sem a folyamatosan zokogó nő a törött gerincű arcról nem is beszélve. Számára olyan lény kellett, aki képes volt felvenni vele a versenyt, nem szerette a könnyen elérhető dolgokat.
Biccentett egyet a Boszorka szavait hallva, majd összefonta erős karjait a mellkasa előtt.
- Legyen. Általában én szabom a feltételeket, de most kivételt teszek. Lásd mennyire bánom, hogy ezt a kis „incidenst” látnod kellett.
Tekintetét jókedvűen fúrja a nő tengerkék íriszeibe látva azt, ahogy megpróbál keménynek mutatkozni a nő. Természetesen esélye sem lenne ellene, hiszen még ha nagyon erős boszorkány is, egy több ezer éves démonnal nem veheti fel a versenyt arról pedig nem is beszélve, hogy azt aligha lehet megölni, aki már eleve halott és a pokol bugyrai közt hánykolódik évszázadok sőt ezredek óta. A nő még halandó, amelyről látszólag gyorsan megfeledkezett. Egy csettintésébe kerülne csupán, hogy ugyanolyan sorsra jusson, amire a tőle nem messze heverő fazon, de persze esze ágában nem volt bántani a nőt. Egyelőre… azonban tudta, ha tovább játssza előtte az amazont, akkor könnyen elgurul az ő gyógyszere is.
Leengedje karját, majd közelebb léptett hozzájuk. Megállt az apró termetű nő előtt, akinek a feje búbja az ő álláig sem ért és úgy tekintett le a boszorkára.
- Élvezni fogom veled az este minden egyes percét, szivi. –rákacsintott a nőre, majd letekintett mellette az összekuporodott nőre, és megkerülve az Amazoncsajt letérdelt elé úgy, ahogy nemrégiben a barátjával is tettette. Ahogy hosszú, forró ujjai a nő állára fonódtak erőszakkal rávette, hogy fordítsa felé a fejét, hogy a szemeibe nézhessen. Képességét kiterjesztve belenyúlt elméjébe az emlékei között kutatva, melyek közül szelektálva kitörölte nem csak az estéről, de még a volt barátja emlékeit is, hogy a gyász ne kísértse őt. Nem emlékezett többé már semmire, mintha az egész meg sem történt volna. Ujjai alatt érezte lassuló szívverését és egyre jobban csillapodó lélegzetvételét.
- Most hazamész. Hosszú napod volt, úgyhogy megmosdatod magad és lefekszel aludni. –suttogta a szavakat, melyeket a nő is abban a másodpercben ejtett ki a száján, amelyben ő is. Amint lehunyta nő sűrű pilláit, felállt hirtelen megragadta a Boszorkát könyökénél fogva és füstté vált vele. A kikötő egy másik pontján bukkant fel vele, legalább egy mérföldnyire attól a helytől, ahol a nőt hagyták.
- Jobban lesz. Minden emléket kitöröltem, ha erős az elméje akkor is maximum csak az álmaiban jelenik meg néha a kép, akkor is igen halványan és azt hiszi majd, hogy ez egy rossz álom volt. Én teljesítettem a feltételeket, mint látod. A kérdés az, hogy te is képes vagy-e erre... –ajkaira sötét vigyor terül el, és nem engedi el a nőt. Tekintete végigszánt a környéken és örömmel látja, hogy ezúttal most már tényleg csak ketten maradtak. Egyetlen kóborló ember sem más lény nincs a közelben. Pontosan így tervezte. Hirtelen mozdulva a legközelebbi fához taszítja testét nem túl finoman, ám arra ügyelve, hogy a vékony csontozatú nő ne sérüljön meg. Lehajolva finoman ívelt nyakához, forró ajkát végighúzza annak vonalán.
- Érzem a félelmet benned. Felesleges aggódnod az életedért. Számomra sokkal értékesebb vagy, élve, mint sem holtan. Nem fogok ártani neked, feltéve ha kib*szottul jó kislány leszel. Mondd csak várnak téged otthon? –hangja sötét színezetet kap, ahogy az egyre pikánsabb képek peregnek le lelki szemei előtt arról, hogy éppen milyen pózban vagy keményen rakná a nőt ehhez az fához préselve apró testét.

Kibaszott nagy tévedésben él a nő, ha azt hiszi hülyét csinálhat belőle. Egy több ezer éves démont meglehetősen nehéz átcseszni pláne akkor, ha éppen róla volt szó. Több ezer, sőt valójában százezer olyan faszkalappal volt már dolga, akik az előtte álló boszorkánál sokkal jártasabbak voltak abban, hogy kell átbaszni az embereket, azonban a bökkenő mindig itt volt. Succor már retek régóta nem volt halandó, így tehát ha bárki is azt hitte, hogy könnyedén túljárhat az eszén, az jobban tette, ha utána mindenben az ő kedvére járt, mert törött gerinccel végezte. Ez volt számára a legkellemesebb hang, a kéjes nyögéseken kívül. A fájdalom áztatta sikoly és a csigolyák hangos reccsenése, ahogyan a halandók gerince kettétörik. Szinte már-már orgazmus közeli állapotba képes kerülni tőle. Persze a nőt nem fogja bántani. Nem kívánta sem a csigolyáit tördelni, sem pedig fájdalmas sikítást csikarni belőle, sokkal inkább másfajta tervei voltak a mágikus gyöngyszemmel. Azzal, hogy ma a két halandón felül még egy ilyen szépséget is elé sodort Lucifer szele, több volt mint, amit remélni tudott. Alig várta, hogy végre kettesben legyen vele és végre közelebbről is szemügyre vegye. Már maga előtt látta szinte a képet, ahogy forró ujjbegyeivel végigsimít a nő bársonyosan selymes porcelánbőrén, nyakától kezdve egészen a mellbimbójáig. Érezni akarta, ahogy az apró gombszerű bimbók megkeményednek érintésétől, és egész testét libabőr futja végig. Hallani akarta kéjes sóhajokat, és azt hogy reszketegen nyögdécseli az ő nevét. Nyelvével bebarangolna minden apró négyzetcentimétert, fogai közé venni melleit melyekbe hófehér fogait belemélyeszti, hogy vért fakasszon. Minden cseppjét felnyalná a tökéletes, karcsú testről egészen addig míg a lábai közé nem ér. Ott tudna csak igazán belelendülni a témába. Sosem volt még panasz arra, ahogy kefél vagy éppen kinyalja a kezei közé került nőket, pedig már nem eggyel vagy kettővel volt dolga. Ha úgy nézzük szakmájából adódóan tudta, mi kell a nőknek, hogy kell hozzáérni ahhoz, hogy eszüket veszve ziháljanak az orgazmustól. Tudta, hogy ez az előtte álló boszorkával sem lesz másképp. Sőt… rá már most kifejezetten ki van éhezve. Gyönyörű égszínű szemek ijedten meredtek rá, melytől csak még keményebbé vált Succor ágyéka. Ez az cica, tüzelj csak még jobban fel, és a végén már hazáig sem fogunk eljutni. Ugyanis ő döntött. A nőt elviszi magához, akár tetszik neki akár nem. Nem lesz választási lehetősége. Még ha ellenállásba is ütközik a nő részéről, akkor elkábítja vagy a fene se tudja, a lényeg hogy bármit tesz, a rabjává válik a gyönyörű éteri szépségű nő, akinek valójában még a nevét sem tudta.
- Hogy hívnak boszorka? És ajánlom, hogy az igazi nevedet mond, mert felbőszítesz. Rosszabb sors is várhat annál, mint amit az előbbi két halandó kapott ajándékul. – morogja sötét baritonján, miközben orrával végigsimít kecses nyakának vonalán. Mély lélegzetet vett és orrjárataiba ismerős aroma áramlott be. Nocsak, nocsak. Úgy tűnik a nőci képes meglepetést okozni neki. Annak ellenére, hogy szavaival és tetteivel próbálja azt a benyomást kelteni, mintha valójában undorodna tőle, most határozottan érzi vágyának fűszeres illatát. Ettől Succor ajkaira automatikusan ravasz vigyor feslik.
Felvonja szemöldökét a nő szavait hallva. Legszívesebben hangosan felnevetne, de türtőzteti magát. Vicces, hogy azt hiszi bármilyen befolyással is van rá az ő véleménye. Akár akar jönni, akár nem, jönni fog mert ő úgy akarja. Mit nem lehet ezen megérteni?!
Succor szemeiben sötét indulatok lobbannak fel a hazugság áradatot hallva. Egyértelműen érzi rajta, hogy szűz és tekintve, hogy nem tagadta, amikor rá is kérdezett nem igazán tudta elképzelni, hogy ez a sok faszság, amit összehord az igaz lenne. Semmit sem gyűlölt jobban, mintha a képébe hazudnak és teljesen hülyének nézik. Érezte, ahogy íriszeit felfalja a feketeség, izmai pedig megfeszültek bőre alatt. Ujjai ökölbe szorultak, majd a nő vékony testét erősebben a fához préselve belevágott egyet a fába a feje mellett.
- Te most hülyének nézel, nő? Látom bátor vagy tekintve, hogy az előbb láttad mit műveltem azokkal, akik bármivel is próbálkoztak ellenem. És ő még ne dühített fel. Te komolyan erre pályázol? – szavai hangosan dörrentek a kihalt helyen, majd hogy még nyomatékosítja mondandóját, hirtelen ujjai a nő kecses nyakára simultak és erősített a szorításon. – Kurvára nem vagy olyan helyzetben, hogy viccelődj nekem. Ha kérdezek valamit, te válaszolsz. Hidd el levágom, ha a pofámba hazudsz. Most ez egyszer megúszod csak egy figyelmeztetéssel, de legközelebb már nem leszek ilyen kibaszottul jó fej. Remélem értve vagyok. – szemei szinte izzottak a dühtől. Lehunyta szemét, majd a következő pillanatban már visszaváltozott íriszekkel tekintett vissza a boszorkára.
- Válaszodból ítélve, senki nem vár haza, de ha mégis… hát nagyjából lefosom. Az lesz, amit mondok.
Levette ujjait a nő nyakáról majd megfogta karját és erősen szorítva, hogy ne tudjon meglógni előle a pimasz kis nőci, füstté válva vele egyenesen Bellevue városába küldte magukat az ideiglenes háza udvarába. Itt aztán sikíthatott a nő bárkinek, senki nem hallotta meg, tekintve hogy otthona az erdő mélyén helyezkedett el. Aki erre járt, az maximum csak néhány bolhás volt, akik vadásztak telihold idején, vagy az, aki a háza tulajdonosát akarta meglátogatni, aki jelenleg már csak Succor szolgája volt.
- Üdvözöllek nálam. Akármerre is próbálnál menekülni, nem fog menni. Innen legalább 10 mérföldnyire van a legközelebbi város, ahol segítséget tudnál kérni. Az erődet pedig jobb ha inkább nem is próbálod meg keresni. Blokkolva van. Nem bíztam a véletlenre veled szemben. – magához húzza a nőt, majd nyelvét végighúzza finom kis nyakának vonalán. – Nem esik bántódásod, ha jó kislány leszel. De ha nem… -ingatni kezdte a fejét, és tudta, hogy nem kell befejeznie a mondatot a nő egyébként is kitalálhatta, hogy mi lesz a vége. Egy kacsintást követően elengedte a nőt, majd feszes léptekkel megindult be a házba a boszorkával a nyomában.
Mielőtt átlépték volna a bejárati ajtó küszöbét a ház tulajdonosa, aki Succor jelenlegi szolgálója volt, kinyitotta előttük az ajtót. Széles vigyorral a képén beljebb lépett, majd megragadta a nő karját, hogy behúzza őt is magával.
- Hoztam egy vendéget. Bármire szüksége van, szolgáljátok ki. Érthető voltam? – sötét íriszeit a tulajra emelte, aki azonnal lesütötte elködösült szemeit és hevesen bólogatni kezdett. Szerette látni, ahogy ezek az halandók rettegtek tőle, ilyenkor érezte csak igazán hatalmát. - Most pedig kotródj! – miután az idős fazon eliszkolt ismét a boszorka felé fordult majd tekintetét végigfuttatta karcsú, kívánatos testén. Végighúzva nyelvét saját alsó ajkán, majd közelebb lépett a nőhöz, dereka köré fonta erős karját és magához húzta őt. – És most mit szeretnél csinálni? Nekem lennének ötleteim, de jobb szeretném, ha te mondanád. Kíváncsi vagyok mi lapul abban a csinos kis fejedben…

Fogalma sincs, hogy mi a fasz üthetett belé. Általában erre a helyre nem szokott elhozni másokat még akkor sem, ha farokkeményítően cseszett jó nő. Sőt talán éppen akkor nem jutnak el idáig. Megkúrja őt az egyik közeli sikátorban, vagy éppen ahol rá jön a kefélhetnék, aztán elhúzza a csíkot… jobb esetben. Viszont akadt olyan helyet, amikor dühös volt. Elkapta a nőt torkánál fogva, nekivágta a falnak és úgy kefélte őt ronggyá, végül pedig elvett tőle, mint amit csak lehetett. A lelkét és az életét. Bár Succor nem a nyugalmáról volt híres, mégis ritkábban fordult elő, hogy ennyire elveszítse fejét. Megtanulta a hosszú évszázadok alatt, hogy mindig józannak kell maradnia, és nem hagyhatja, hogy mások kibillentsék a nyugalmi állapotból. A mellette álló nő mégis megtette. Azzal, hogy a képébe hazudott, dacolt a ténnyel, hogy sokkal hatalmasabb erő birtokában van, mint amit a nő valaha is el tudott képzelni, szembeszállt vele azért, hogy a másik két halandót védje. Ez furcsa volt számára. Már akkor tudta, hogy előbb vagy utóbb itt fognak kikötni, s mivel a két halandót igen gyorsan elintézte, bár szó szerint csak az egyiket, nem volt már ok az ottmaradásra. Jobban szeretett volna a nővel kettesben lenni és megnézni, ebben a helyzetben is akkora-e a kicsike szája, mint amit a másik két ember előtt mutatott. Ha igen, talán nem is baj. Lesz még mire használni azt a csókolnivaló dús ajkakat, pláne ha a farka azok között lesz. A gondolat hatására Succor képére széles vigyor vetült ki, szemei pedig még a szokásosnál is sötétebb színezetet kaptak. Szinte már karjai között érezte a nagyszájú boszorka karcsú, nőies testét. El sem tudta képzelni a nő, hogy milyen estének néz elébe, és még ha most próbál ellenállni, egy idő után nem lesz rá képes. Önként fog karjai közé omlani és szinte könyörögni azért, hogy elégítse őt ki, amit ő mint kibaszottul jó fej és mások érekeit tartó férfiként meg fog tenni neki.
Látta a kéklő tekintetben megbúvó csodálkozást, amikor megpillantotta az kéglijét, mely addig kalitkájául fog szolgálni, míg Succor másképp nem határoz. Nem volt ostoba és tudta, hogy a nő bármelyik pillanatban megtudna lógni előle, így hát blokkolta a kicsike erejét, ezzel keresztül húzva minden menekülési tervét. Hiába is az ő agyán meglehetősen nehezen lehetett túljárni, és ha mégis sikerül valakinek valamilyen csoda folytán, akkor tesz róla, hogy a gerince egy pillanat alatt megadja magát. Csigolyák roppannak, a következő pillanatban pedig már a földön hever, élettelen szánalomra méltó teste. A nővel azonban nem egészen efféle tervei voltak. Tudta, hogy ennek ellenére megfogja próbálni, hogy minél messzebb kerülhessen ettől a háztól, viszont az ő gerince nem fog törni. Maximum csak olyan büntetésben részesül, amitől egy hétig nem fog tudni ráállni arra a csinos kis virgácsaira.
Miután bementek együtt a házba és kiosztja a két halandónak a feladatát, miszerint a nő minden igényét elégítsék ki - jobban mondva majdnem mindet… az egyiket, majd ő fogja -, végre ismét kettesben maradt a nővel. Közelebb lépve hozzá ujjai közé csíptette az a apró állát és felemelte fejét úgy, hogy a mágusvérrel megáldott szépség a szemébe nézzen. Akármennyire is próbálta titkolni, ujja alatt érezte artériájának gyorsabb lüktetését és bőréből áradó vágyat. Szakértője volt a helyzetnek tekintve, hogy azok közé tartozott, akik kifejezetten érzékenyek voltak a bujaságra.
A nő szavai meglepték őt. Összeszűkült szemmel nézett az akvamarin kék íriszek mélyére, melyből kiolvasta, hogy valóban így van, ahogy a nő állítja. Nos ezt már inkább a kedvére való volt. Úgy tűnt tanulékony a kicsike és tudta, hogy nem tanácsos ismét hazudni neki.
- Tehát van egy vőlegény, aki birtokolni fog téged? – tekintete végigsiklott gyönyörű enyhén mandulavágású szemein, dús ajkain keresztül, vékony harapnivaló kis nyakán át egészen a gömbölyded melleiig, melyek némileg gyorsabb tempóban emelkedtek és süllyedtek a szokásosnál. Sötét félmosoly kúszott ajkaira, majd még közelebb vonta magához a szépséget. Lehajolt a füléhez és mély baritonján súgott oda neki:
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez engem egy kicsit is érdekel. Csupán a formaiság kedvéért kérdeztem, hogy van-e valakid. Azt is lefosnám nagy ívben, ha férjed, gyerekeid, kutyád, macskád és fehér kerítéses házad lenne. Akkor is elhoztalak volna ide és nem engednélek el, míg én úgy gondolom. Most pedig még nagyobb öröm lesz számomra az, hogy valami olyan dolgot fogok elvenni tőled, ami őt illeti. Ha egyszer a forró farkamtól fogsz remegni az életben nem akarsz majd máshoz érni.
Forró nyelvét végighúzta a nő apró fülcimpáján, majd vonakodva bár, de elengedte őt. Néhány pillanatig nem válaszolt semmit arra, amikor ki akar menni a mosdóba, majd vállat vont. Tisztában van vele, hogy nála van a telefonja azonban azzal semmit sem fog érni. Tekintve, hogy átkozott erdő közepén vagyunk, aligha volt rendes térerő, arról pedig nem is beszélve, hogy esélyt sem adná meg neki, hogy segítséget hívjon. Elveszi és porrá zúzza előtte a telefonját.
- Én a helyedben jobban átgondolnám, mit teszek. Nem szabadna eljátszanod a bizalmam. Jó tanács. – szólt oda neki mielőtt még eltűnne a szeme elől, majd elővéve fekete papírral bevont cigit betolta a szájába és akaratának erejével meggyújtotta a végét. Nyugodt léptekkel indult meg a nő után, miközben mélyet szívott a szálból. Viszonylag jó hallásának köszönhetően megütötte fülét a zár kattanása. Odalépett a falhoz és nekivetve a hátát neki, várt pár másodpercet mielőtt a nagy belépőjére készülne. Hallotta, ahogy a nadrágjának zsebéből előveszi a készüléket, és alig halhatóan pötyögni kezd rajta. Most jött el az ő pillanata. Éppen erre az alkalomra várt, ismét büntetésben részesítheti az engedetlen nőcit annak ellenére, hogy figyelmeztette őt a fennálló veszélyre. Hiába is elátkozott évei alatt szinte teljesen kiismerte a halandókat és azok gondolkodásmódját. A nő pedig nagyon csúnyán besétált a csapdájába. Innentől fogva egy rossz szót nem szólhat azért, ha esetleg büntetésből megindulnak a kezei azon az átkozottul kívánatos testen.
Füstté válva a nő mögött jelent meg, majd előre nyúlva megfogta a telefonját és eltette a saját zsebébe. Ajkaira széles, sötét vigyor feslett, ahogy megfogta karcsú testét és a szemközti fekete csempékkel kirakott falhoz préselte őt. Orrával félresöpörve a selymes fürtöket melyek a hátára omlottak, a füle mögött kis érzékeny ponthoz simította forró ajkait és úgy súgott a fülébe.
- Ezért imádom a boszorkányokat. Egyszerűen képtelenek arra, hogy megfogadják a jó tanácsokat. Csak mennek a saját fejük után, mit sem törődve azzal, hogy a másik jót akar. Mivel engedetlen voltál büntetésben kell részesülnöd. Minden ellenszegülés ezt von maga után. Bár nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez valóban büntetés-e. – pofátlanul felröhög, miközben keményre duzzadt ágyékát a nő feszes kis fenekéhez préseli. – Mondd csak, mit csináljak veled? Hm? Mivel ez még az első alakalom volt, hagyom hogy válassz. Letépjem a nadrágodat, szétfeszítsem és istentelenül kinyaljalak, míg a csiklód már annyira érzékeny nem lesz, hogy könyörögni fogsz a kegyelemért, vagy pedig így hátulról toljam beléd a farkam? Elég rugalmas vagyok ilyen téren, ha van ötleted azt is díjazom. Maximum ha felhúzol én magam döntök a sorsodról…
Míg a nő emésztgette az ajánlatát, tenyere végigsimított karcsú derekán és lapos hasán. Nagyon nehezen tudta magát visszafogni, hogy itt helyben le ne tépje róla. Farka keménnyé duzzadt kívánatos testétől, mely sokkal nagyobb izgalmat jelentett számára, mint más nőké, akivel hosszú létezése során dolga volt. Valamiért úgy vonzotta magához ez az átkozott kis boszorka, mint a mágnes. Izmai megfeszültek bőre alatt a belőle áradó különleges illattól, mely olyan volt számára, mint valami ajzószer. Bár legtöbbször nem a nadrágjában tartotta legnemesebbik részét, ha nők közelében volt, azonban az sem volt rá jellemző, hogy csak a kefélésre tudjon gondolni valaki közelében. És ha csak arra gondolt, hogy ez a test valaki más tulajdonában van… annak a fasz tűzmágusénak, vagy ki lófasznak, elkapta őt az ideg. Kevesen múlt, hogy el ne rugaszkodjon a faltól és bezárva a kalitkájába madárkáját, felkeresse azt a pöcsfejet és addig verje a falba a kibaszott fejét míg ki nem veri belőle a gondolatot, hogy a nő az övé. Succoron kívül senki sem érhetett hozzá. Ez eldöntetett. Soha nem birtokló típus, most azonban, ha erről a nőről volt szó, egészen más volt a helyzet, amiért ezerszer is átkozta magát…

+18

Amikor a fülét megcsapta a készülök pötyögésének tompa hangja, megcsóválta a fejét. Pontosan ezt szerette a halandókba, annyira kiszámíthatóak voltak, vagy talán csak ő gondola úgy azok után, hogy a több mint háromezer éve alatt meglehetősen sokkal volt már dolga. Szinte sejtette, hogy a nő nem fogja kibírni, megpróbálja a menekülést. Talán nem is baj ez, hiszen így legalább Succor malmára hajtotta a vizet engedetlenségével. Ahányszor megszeg egy aprócska kis szabályt, okot biztosít arra, hogy megbüntesse a Mágikus szépséget. Így hát, amikor alakot öltött előtte a fürdőszoba sötét színű csempével kirakott falai között, eszméletlen széles vigyor jelent meg pofázmányán. Abban a pillanatban, hogy a nő is felfogta, hogy mögötte áll egész testében megmerevedett. Hmm… na ezt már szerette. Egészen farkáig hatol a nő félelmének füstös aromája. Még többet akart belőle, amit persze meg is fog kapni. Ahogy lassan nekitolta a törékeny nőt a jéghideg csempének, ezáltal a fal és a saját teste közé zárva a nőt, még tovább erősödött az illata, melybe már más is kavarodott. Szemöldöke némileg feljebb szokott, ám egy kicsit sem szegte ez a kedvét a büntetéstől… sőt. Még inkább vágyott arra, hogy kiporolja az engedetlen kis boszorka formás kis seggét. Megnyalva saját alsó ajkát, közelebb hajol a nő füléhez. Orrával félresimított néhány útban lévő fürtöt, majd végignyalt az apró fülcimpán felforrósodott nyelvével.
- Azt hiszem igazán izgalmas időszaknak nézünk mi elébe, ha mindig ellenkezni fogsz velem. Tudod mit csinálok azokkal, akik ellenkeznek és ilyen kibaszott jó nők? – ekkor felemelte balját és tenyerét végighúzta a nő combjának külső vonalán. Rohadtul zavarta, hogy a nő nadrágot visel szoknya helyett, ugyanis így nem érezhette ujjai alatt a hívogató bársonyos bőrét. Ezen változtatni fognak a közeljövőben. Bár, ha így folytatják a nő talán jobban teszi, ha fel sem öltözik, mert így kénytelen lesz kis idő múlva minden ruhájától megválni. Nem mintha ez gondot jelentene Succcor-nak, hiszen egyrészt jobban szereti a nőket, ha meztelenül lézengenek a házában, mint sem ruhában, másrészről könnyedén beszerezhet bármilyen göncöt. Egy röpke pillanatig elképzelte a tenyere alatt feszülő buja testet apró csipkés fehérneműben. Farka megrándult a gondolatra, íriszei mélyén fekete láng lobbant fel. Nagyon is kedvére lenne, ha a kicsike így fogadná őt.
Vigyora egy kicsit sem lankadt, amikor a nő megfordult, hiszen ha nem a dugnivaló segge az, ami ölének nyomódik, akkor majd lefoglalja magát buja, félelemtől reszkető ajkaival vagy éppen a formás tenyerébe illő melleivel. Nem kell Succort félteni, egészen jól feltudja magát találni egy női testen. Pláne, ha erről a szűz boszorkáról volt szó.
- Senki nem mondta, hogy tisztességesen játszok, Boszorka. Démon vagyok, mi a faszt vársz? Hogy majd a kezedbe adom a telefonodat, hogy hívjad a banyákat ide nekem a nyakamra? Semmi kedvem nincs ahhoz, hogy az a bagázs szétverje a házamat. Persze könnyedén szerezhetek másikat, de tudod ez úgy a szívemhez nőtt már. Ha tudnád, milyen szép emlékeim fűznek ide. – rákacsintott a nőre, majd szeméből kiolvasható volt az, hogy milyen kéjdömpinggel teli emlékei lehetnek. Ő maga csak kéjlakként emlegette a házát. Előfordult, hogy nem csak a ház tulajdonosa, és a nője keféltek itt előtte, volt hogy barátait is ide invitálta, ismerősöket vagy éppen akiket összeszedett az utcáról. Hihetetlen, hogy egyes nőknek mennyire kevés kellett ahhoz, hogy lefeküdjenek valakivel. Succornak legtöbbször még a képességeit sem kellett bevetnie, a nők máris omlottak a karjaiba. Ez a boszorka azonban más volt. Lázadt ellene, amelytől sokkal izgalmasabbá tette magát, mint a többi halandó lotyó, akiket megkefélt már hosszú létezése során.
Amikor a nő elkezdte ecsetelni a hibáit, még inkább kiszélesedett a vigyora, melytől már félő volt, hogy szétreped a tökéletes pofázmánya.
- Ez az Boszorka. Dicsérj még… mondtam már, hogy ez mennyire kibaszottul képes beindítani?
Elég kevés dologgal lehet Succort meglepni. Legtöbbször ő az, aki a meglepetéseket okozza, azonban most fordulni látszott a kocka. Amikor a boszorka indulatosan lecsapott ajkaira, feljebb szökött a szemöldöke egy másodperc tört részéig, majd karját kinyújtva a nő karcsú dereka köré fonta karját és magához rántva az apró testet, mohón viszonozta csókját. Forró nyelvét becsúsztatva az édesen csillogó ajkak közé, nyelvével végigsimított a nőén. Tenyerét felcsúsztatta a hasán keresztül egészen a domboruló halmokig, melyekről morogva szakította volna le a felsőt, de egyelőre képes volt uralkodnia magán, amiért telibevert díjat érdemelne.
Szabad kezével lenyúlt a nő fenekéhez és hirtelen felkapva apró testét, felpakolta a mosdó melletti pultra, miközben ajkaival egy pillanatra sem távolodott el az vérbő ajkaitól.
- Képes lennék itt helyben rommá kúrni. És Lucifer az atyám, meg is fogom tenni. Meg kellett volna tanulnod, hogy ne pöckölgesd a démon orrát, mert a végén ő vágja beléd a pöckét... –elvigyorodott saját szavain, majd tenyerét a nő belső combjára simította, melyen feljebb csúszva meg is találta azt a pontot, mely forrón lüktetett. Jobbjával beletúrt a bársonyos, mogyoróbarna tincsekbe, melynél fogva hátrahúzta a fejét, hogy feltáruljon előtte kívánatos nyaka. Semmit sem szeretett volna ebbe a pillanatban, csak nyelvét végighúzni a selyemhez hasonlatos porcelánbőrön, amit végül meg is tett. Lávaforró nyelve végigszántott a feltáruló nyakon, miközben másik kezével nadrágon keresztül simogatta az a pontot, ahova a farka vágyott. Nem volt önző személy, hogy megvonja tőle a nedvességtől csillogó rést ezáltal pedig a nőnek is gyönyört okozva.
- Vajon annak a fasznak akkor is kellesz, ha már nem leszel szűz? Mi lenne, ha tennénk egy próbát? –eltorzult hangon morgott a finom bőrbe, majd elhúzta ajkait a nyakától, de csak annyira, hogy ajkaira ismét lecsaphasson.

+18

A boszorka szapora szívverése olyan volt számára, mint valami kibaszott Viagra, úgy állt tőle a nadrágjában a léc, mint aki máris készen áll a bevetésre. Ami persze így is volt, mint mindig. A szerszáma sosem hagyta őt cserben, most pedig, hogy egy ilyen heves vérmérsékletű kis boszorka volt a karjai között, még keményebbé vált tőle. Sosem volt az a fajta, aki elájul bármelyik nőtől. Mindegyiket megkapta, még a kisujját sem kellett legtöbbször megmozdítania, most azonban valamiért úgy érezte, hogy teljesítenie kell. Villantani kell valamit, hogy megkapta őt, nem elég ha szép szavakat sugdos a fülébe. Ez a helyzet furcsa volt még a számára. Egyre jobban aggódott azért, hogy mivé kezd válni. Még a végén egy kibaszott vörös rózsát fog a szájában tartani, miközben az O sole mio-t énekli egy telibevert gondolán. Csúcs. Ettől a képtől, ami „lelki” szemei előtt jelent meg, majdnem elintézte, hogy a kis jobban mondva nem is olyan kicsi haverja feladja a küzdelmet a nadrággal való háborúban. Ehelyett inkább a nő szapora lélegzetvételeire valamint a dús kis ajkakra figyelt, ami forró szájára tapadt. Nyelvével aprólékosan, minden sietséget nélkülözve barangolta be a száját, mialatt a tenyere felfedezőútra indult a gyönyörű, karcsú testen. Alig várta, hogy végre akadálytalanul érezhesse a Boszorka bársonyos bőrét és legfőképpen azt, hogy megízlelhesse nedvessé vált lába közét. Hosszú ujjait elmerítette a nő barna fürjeiben, majd hátrahúzva a fejét egyre erőszakosabban vette birtokba ajkait. Minden egyes sóhaja és nyögése közelebb sodorta őt ahhoz, hogy a farka szétdurranjon börtönében. Ettől a kéjes hangtól már képes lett volna elélvezni, de egyelőre még képes volt magát tartania. Annak ellenére, hogy egy igazi fasz volt és nem egy nőt tett már úgy magáévá, hogy magasról tett arra, hogy szűz-e vagy sem, mennyire fáj neki vagy, hogy egyáltalán akarja-e. Ha valamit akart, azt egyszerűen csak megkapta, nem törődött a másik érzelmeivel. Most azonban nem csak azért nem akarta elsietni a dolgot, mert el akarta nyújtani a pillanatot, hanem mert tisztában volt vele, hogy a nő még szűz. Amekkora fasz volt, ő pedig ezúttal figyelembe vette. Ujjai nem követelőzően sokkal inkább úgy vándoroltak a nő combjai közé, hogy egyre jobban feltüzelje őt. Persze képességét is bevethette volna mellyel egy másodperc alatt elintézi, hogy szabadon csúszhasson be a nedves kis lyukába, de abban számára rohadtul nem lett volna semmi élvezet.
Ajkaira félmosoly húzódott, amikor meghallotta a nő szívének egyre szaporább dobbanását. Tenyerét, amely eddig a hajába túrt, most lassan levezette a hátán, be felsője alá, hogy ujjai alatt érezhesse a porcelánbőrt. Minden akaraterejét megfeszítve küzdött a késztetés ellen, hogy letépje róla ezt a kibaszott ruhadarabot, ami eltakarta előle a nő meztelen testének látványát. Milyen rohadt egyszerű volt akkor, amikor még nem hordtak ennyi göncöt a halandók. Csak egy egyszerű lepel volt, ami takarta őket, se rohadt bugyi, se melltartó csak a meztelen női test alatta. Később persze még ennél is rosszabb volt a helyzet tekintve, hogy egyre több rétek ruhát öltöttek magukra a bigék. Akkoriban nem volt idegrendszere ahhoz, hogy kihámozza őket a 3 réteg szoknya, nagy alsónemű illetve a fűzőből. Bevetette különleges képességét, melyet Lucifertől kapott és máris szakadt a selyem, szatén vagy csak az egyszerű anyag előtte. Most pedig, hogy ismét haladtak a korral, már sokkal kevesebb ruhát hordtak, egy falatnyi bugyival és hála minden gonoszság szent anyjának, legtöbbször már melltartót sem hordtak a luvnyák. De a boszorka nem tartozott közéjük. Érezte a melltartót ujja alatt, mire még magához mérten is cifrát káromkodott. A nő teste egyszerűen tökéletes volt. Minden a helyén volt, feszesen egy grammnyi zsír nélkül. Minek hát ez a faszság?!
Tovább szélesedett a mosolya, miközben gyakorlott mozdulattal kikapcsolta hátul a melltartóját éppen abban a pillanatban, amikor Boszorka felemelte karját és egy flakon sprayt zúdított a képébe. Felordított, ahogy tenyerét a szemei elé emelte és próbálta a maró érzést elmulasztani. Ez az idő persze elég volt arra, hogy a nő kihasználhassa azt, hogy nem figyel és meginduljon az ajtó felé. Succor nem törődött egyelőre azzal, hogy a nő kiment a fürdőből, hiszen tudta nem jut majd messzire. Egyetlen ostoba lépéssel képes volt elhúznia minden tervét, ráadásul saját magának is aláásott. Eddig kibaszottul jófiúban tolta vele kapcsolatban, most azonban ezzel vége lesz. Ha azt akarja, hogy kemény kézzel bánjon vele, akkor megteszi. A gond az volt, hogy rá nem hatottak a krokodilkönnyek még akkor sem, ha erről a nőről volt szó. Rohadtul nem fogja senkinek hagyni, hogy hülyét csináljanak belőle és ez vonatkozott rá is.
Két oldalt megtámaszkodott a pultnak, miközben próbálta kitisztítani látását. Néhányat pislogott, majd ahogy ismét egyre élesebben kezdett körvonalazódni minden látóterében, karján kidagadtak az erek, majd felegyenesedett és kiropogtatta a nyakát. A következő pillanatban sötét füstszerű alakot öltött fel, majd megindult a nő után. A ház udvarában ismét alakot öltött éppen előtte, melynek következtében a nő sikeresen nekivágódott kemény testének. Megakadályozva azt, hogy a bige hátraessen a lendülettől, erősen megragadta a karját és feketébe forduló szemekkel nézett mélyen a szemeibe.
- Kibaszottul nem bírom, ha ezt csinálják. Mit mondtam neked? Ne próbálkozz senkivel, máskülönben annak a nőnek esik bántódása. Vagy róla már el is feledkeztél? Nem baj cica… én most emlékezetedbe vésem, mit csinálok az lázadó kis csirkékkel. – ezzel ellentmondást nem tűrően, elkezdte visszahúzni őt a ház felé. Gondolatának erejével kivágta az ajtót, majd feszes léptekkel indult meg felfelé a lépcsőn, ahol a hálószobája is volt. Tudta, hogy valahogy meg kell büntetni a csajt és mivel őt nem fogja bántani, majd máson torolja meg engedetlenségét.
Felérve az emeletre, jobbra fordult az első ajtón, ahol az egyik hálószoba volt. Szinte úgy tépte fel annak ajtaját, hogy majdnem sikerült kiszakítania azt tokostul, majd pedig egy határozott mozdulattal a hatalmas franciaágyra lökte a pillekönnyű testet.
- Most itt maradsz. Meg se próbálkozz kijutni. Nem fog menni. – szűrte ki fogai között, majd halkan mormolni kezdett pár igét, mellyel gyakorlatilag kalitkába zárta a madárkát. Tudta, ha az ajtót nyitva hagyná, akkor sem lenne képes átlépni a küszöböt, ugyanis egy láthatatlan falba ütközne. Nem akart efféle faszságokat bevetni, de úgy látszik a bige nem ért a szép szóból. Amint végzett, füstté válva eltűnt a szobából ezzel magára hagyva a Boszorkát.
Távolléte nem tartott tovább két percnél, máris alakot öltött a szobában, ahol a nőt hagyta. Azt a nőt tartotta a kezében, akivel a kikötőben találkozott. Még mindig ugyanabban a szerelésben volt, azonban arcán nem látszódott az a fajta gyötrelem, ami akkor tükröződött arcán. Amikor felfogta, hogy mi is történt vele, sikoltva ugrott ki Succor karjai közül majd ijedten kapkodta a fejét a szobában, vélhetően nem értette, hogy kerülhetett ide.
Arcára szinte sátáni mosoly feslett, miközben megragadta a kikötői csajt hajánál fogva és visszahúzta magához, úgy hogy csupa pupilla tekintetébe nézhessen.
- Tudod a Boszorka megszegte az egyezségünket. Én próbáltam jóban tolni az ipart, de neki nem jött be ez a stílus. Keményen szereti. Megegyeztem vele, hogy életben hagylak, ha nem csinál semmit, most azonban mégis fellázadt. Ugye tudod mit jelent ez? –hangja egészen szelíd volt ahhoz képest, amit a nőnek mondott. Ujjait szorosabbra fonta haján, mire a csajszi felnyögött majd Succor a falhoz lépett vele és belevágta egyszer a kemény felületbe.
- Azt hiszem erre a nőre már nem lesz szükségünk. Felbontottad az egyezséget…
Minden egyes szavát egy újabb falba veréssel kísért egészen addig, míg a nő szétvert koponyával a földre nem zuhant. Hátrapillantva a válla felett, szélesen elvigyorodott majd véres kezét beletörölte fekete farmerjába az ujjai között ragadt szőke tincsekkel együtt.
- Na, ez egészen megnyugtató volt. Szinte érzem, ahogy a feszültség kiment belőlem.
Kiropogtatta végtagjait, majd gondolatával képet küldött a két szolgálója agyába, hogy jöjjenek fel és takarítsák fel a szőke spiné hulláját.
- Sosem bírtam jól a feszültséget… kicsit agresszív leszek tőle. – megvonta a vállát, majd elővett egy szál fekete cigarettát a zsebéből és gondolatának erejével meggyújtotta annak végét. Ahogy vett egy mély lélegzetet és tüdejébe áramlott a kátrányos füst, teljesen ellazult a teste. Odalépett a hulla mellett álló fekete fotelhez, amelyre levetette magát miközben a két szorgos kis halandó meg is jelent a szobában. Míg az egyik kihúzta a holtestet, addig a másik hozta a tisztítószereket és elkezdte lemosni a falat beborító vér és…hát egyéb maradványokat.

+18

Ujjai között morzsolgatta a kezében tartott nő szőke tincseit, miközben az még vergődött, mintha bármit is tehetne a démon ellen. Íriszei már nem feketén, hanem bíborvörösen izzottak, melyeket a harag és indulat lobbantott lángra. Semminél nem gyűlölte jobban azt, ha hülye fasznak nézik, akit palira lehet venni. Hát kibaszottul nem. Annyira elöntötte agyát a harctéri ideg, amikor az engedetlen kis boszorka meglógott előle, hogy képes lett volna megölni őt. Ám azt is tudta, hogy az túl egyszerű lett volna. Ha véget vet életének azzal nem csak a szenvedéseit szakítja meg, de még saját maga szórakozását is keresztülhúzza egy rossz döntés miatt. Ezért inkább úgy döntött más módszerhez folyamodik, mely sokkal hatásosabb volt. Az egy dolog, hogy a riadt őzszeműt nem bántotta, de az más dolog, hogy mást fog-e. De még mennyire! Ebből majd talán leesik neki is a tantusz, hogy mennyire nem bírja, ha ellenszegülnek akaratának. Azt nagyjából lefosta volna, ha csak a szobából futott volna ki, de az, hogy egyezségük ellenére ő a házból szökött már meg, kibaszottul kiverte agyában a biztosítékot.
Ujjait erősebben fonta a vékony hajszálak között, majd maga felé fordította a nő arcát, melyet utoljára lát életében. Undor és harag tükröződött csupán rajta egy adag kegyetlenséggel megfűszerezve. A szőke bige rémült arccal tekintett vissza rá, ám hang már nem jött ki a torkán vélhetően, mert még a szar is beléfagyott. Na, ezt már szerette. Így kellett reagálni arra, ha egy démonnal néz valaki szembe, nem pedig úgy tenni, mintha valami szánalmas puhapöcs lenne, mint a legtöbb halandó.
Jobbnak látta, ha inkább rá sem néz a boszorkára, helyette inkább metsző tekintetét a szőke ciklonon tartotta. Aki nem is sokig marad az, hiszen hamarosan vörösre festi majd a haját saját vére. Gondolat és a kép mely elméjébe kúszott, gúnyos félmosolyt görbített arcára.
Ahogy előre lendítette kezét ezzel beleverve a nő fejét a falba valamelyest megkönnyebbüléssel töltötte el ezért újra és újra megismételte a mozdulatot, míg nem a nőci agya teljesen szét nem forgácsolódott a falon. Egyáltalán nem érzett bűntudatot, de még kifejezetten elégedettséget sem. Üresség töltötte meg belülről mely sokkal jobb volt, mintha még mindig düh emésztené. Izmai ellazultak, miután eleresztette a szétvert agyú szöszi haját. Felemelte karját és ujjai közül kiszedegette aprólékos lassúsággal annak aranyszínű hajszálait. Miközben íriszei visszanyerték eredeti színüket, felemelte tekintetét, hogy megnézze a boszorkája egyben van-e még. Gyönyörű arcán rémület tükröződött, míg a halott nőre szegezte égszín tekintetét. Arcának bőre a szokásosnál is sápadtabb volt, s mivel még gyakorlatilag lélegzetet is alig vett, elgondolkozott rajta, hogy a nőci sokkot kapott-e. Sötét pillantása végigsiklott törékeny alakján. Úgy állt ott, mintha sóbálvánnyá változott volna.
Mielőtt még valami olyat mond, amit nem kellene, emlékeztette magát, hogy miért is csinálta. Megpróbált hülyét csinálni belőle a nő. Arcába küldött egy adag sprayt, aztán kiszáguldott a házból holott kifejezetten megtiltotta neki. Ő kibaszott jó fej módjára kitörölte a nő emlékeit és hazaengedte, holott ilyet nem szokott csinálni. Veszélyes volt, hiszen még ha démon is, voltak akik rájuk vadásztak. Nem engedhette, hogy a nő agyát valamiképpen megbuherálják aztán személyleírást adjon a jóképű fejszerkezetéről. De nem… ő persze elengedte a szőke bigét. Hagyta, hogy a boszorka orránál fogva vezesse, amiért most bűnhődnie kellett. Nem így tervezte az estét, de ebből talán tiszteletet tanul és nem próbálkozik mostantól semmivel.
Lenyúlt fekete farmerjának zsebéhez, melyből előhúzott egy szál cigit és szája sarkába dugta. Tekintetét nem vette le a boszorka iszonyatot tükröző arcáról. Gondolatának erejével meggyújtotta a szál végét, majd elnyúlt kényelmesen a fotelbe, míg az ideiglenes szolgálói a falról és padlóról vakarták le a nő mocskát. Ők nem produkálták azokat a reakciókat, mint amit a tőle nem messze álló nő, ami persze nem is volt kifejezetten meglepő. Gyakorlatilag élő robotok voltak, marionett bábúk melyeket ő maga mozgatott.
Nő kérdését hallva felvonta szemöldökét és elégedetten elvigyorodott.
- Megmondtam, hogy mit akarok. Azt, hogy maradj itt míg én másképp nem döntök. Retek unalmas több mint háromezer év. A napon egyhangúak már semmi sem képes meglepni. Ismerem az embereket, tudom mit gondolnak anélkül, hogy a fejükbe nyúlnék. De te más vagy. Kiszámíthatatlan kis boszi vagy, ami kibaszottul tetszik nekem. A gond csak az, hogy az én agyam is retek gyorsan durran el. Egy ideig bírom, hogy lázadsz, de mindennek van határa. Utálom, ha hülyét csinálnak belőlem. Látod most is meglett a következménye. – ekkor ismét a nő szétroncsolódott hullájára pillant éppen akkor, amikor a két szolgálója kihúzta őt a szobából. Mivel nem egyszer ölt már meg valakit ebben a kégliben, nem most csinálták először. Tudták mit kell tenni a hullával így nem kell azzal vesztegetnie idejét, hogy a szájukba rágjon mindent.
Periférikus látásával észlelte, ahogy a nő arcához kap éppen oda, ahol a nőci egy darabja repült. Ahogy előrevezette vékony ujjait, hogy megnézze mi az, egy csapásra megváltozott minden benne. Elméjében és kátrányos lelkében ismeretlen érzés burjánzik ki, amit eddig hosszú élete során még nem tapasztalt. Arca elkomorodott, minden vigyor vagy fölényesség leolvadt pofázmányáról. Ez valami retek vicc lehetett csak. Komolyan kezdte magát… rosszul érezni. Olyan, mint valami újonc démon, aki most került a pokolra és még hordoz magában emberi érzéseket. Háromezer kibaszott év. Ennyi ideje élt már lent közöttük. Végignézte legalább kétmilliószor, ahogyan megölnek, kínoznak, erőszakolnak valakit. Sokszor ő maga tette ezeket – bár az utóbbit nem, hisz neki erre nem volt sosem szüksége -, most pedig mégis úgy érezte, hogy talán túl messzire ment. Nem a nő előtt, vagy nem így kellett volna megoldania a nő kiitatását. Éppen hogy megfogalmazódtak benne a gondolatok, a nő tekintete elsötétedett és a vörös szaténnal fedett hatalmas franciaágyra zuhant. Succor úgy pattant fel a fotelből, mintha tüzes vasat dugtak volna fel formatervezett tomporába. Füstszerű alakot öltve a nő mellé illant, majd ismét emberszerűvé szilárdult.
- A kibaszott életbe! –morogta dühösen, miközben a nő tarkója alá nyúlt, hogy felemelje és maga felé fordítsa fejét. Ismét szurokszínné vált íriszei végigsiklottak vonásain. Dús ajkain melyeket már nem festett cseresznyepirosra és duzzadtra a csókjuk, arcát nem lepte halvány pír azért, mert zavarba jött. Sokkal inkább egy hullára emlékeztetett, egy még így is farok keményítő hullára. Ennek ellenére tudta, hogy ezúttal elbaszta a dolgokat. Legszívesebben belevágott volna a falba, ám ezúttal nem valaki fejét, sokkal inkább a sajátját vagy éppen öklét roncsolta volna benne szét.
- Mit a faszt csinálsz velem?! – súgta alig hallhatóan, majd magához húzta törékeny testét miközben gondolatával utasítást küldött az egyik szolgáló agyába, hogy jöjjön vissza. Most életében és holtában először nem tudta mit tegyen. Ezúttal nem hagyatkozhatott arra, hogy bármelyik démoni képességét bevesse, hogy felébressze őt, hiszen egy ilyen trükk sem volt a tarsolyában. Így hát annyit tehetett csak, hogy várt míg az egyik halandó feljön és csinál valamit… bármit, amivel visszahozza ismét a jelentbe boszorkáját.

+18

Beteges elméjébe férkőzött a tudat, hogy valami kifordult világba csöppent. Nem létezett, hogy Ő, aki megannyi ember és más lény életét tette már tönkre – és ezért kibaszott büszke volt magára -, most egy halandó nő ráadásul, aki boszorkány volt az, aki kibillenti ebből az egyensúlyból. Nem volt rohadt Sir Lancelot, aki megvédi az ártatlan bajba jutott nőket. Sőt... éppen az ellenkező szerepet töltötte be általában a történetben. Bűnre csábította a gyengéket, a pokol kénezett útjára terelte őket, hogy aztán ott rohadjon lelkük egy örökkévalóságon keresztül. Nem érzett szánalmat sem pedig megbánást. Élvezte, ha kínkönnyeket csalhat ki a fehérnép egykor ragyogó lélektükreiből. Ő volt az, aki közel húzta a nőket, elhitette velük, hogy örökké boldogok lesznek, de mindezt csupán azért, hogy még jobban fájjon a másiknak az, mikor megtudja, minden kiejtett szó csak hazugság volt. Egyszerű színjáték, ő pedig egy játékszer, akit Succor kénye-kedve szerint használta, aztán elhajított, mint egy szemetet. Szemében egyik nő sem volt különb a másiknál. Arra voltak jók, hogy táplálkozzon belőlük, kihasználja testük nyújtotta búja örömöket. Erre most mit csinál? Hogy viselkedik? Mint egy kibaszott kretén nyálgép. Elájult boszorkát tartotta karjai között, belsőjében pedig olyan érzések keltek életre, melynek eddig létezéséről sem tudott. Bár ő maga valaha halandó volt, de akkor sem érzett semmi ilyesmit. Már akkor is egy igazi féreg volt, akit a fájdalom és a kefélés érdekelt semmi más. Felőle aztán az egész rohadt világ felrobbanhatott a gecibe, míg ő megkapja azt, amit akar. Imádta, ahogyan a nőket ájultra kefélheti, akik amint magukhoz térnek még többet akarnak tőle. Még egy szeletnyi extázist, melyet csak ő maga adhat meg. A legszebb dolog az egészben az volt, ha útjára is engedett végül néhány bigét, többé soha senki nem lesz képes őt kielégíteni, a vágy azonban mindig feszíteni fogja belülről. Asmodeus az egyik leghatásosabb fegyvert adta a kezébe, mikor rendjébe sorolták be. Ha egy hozzá hasonló démon egyszer megkaparint valakit, belé vágja izzó férfiasságát, többet egyetlen halandó, de még más férfi sem lesz képes megadni neki azt, amit kíván. Testét mintha örökké vágy tüze perzselné, melybe képesek még beleőrülni is. Ha szerencséje van az illetőnek, összetalálkozik vele valahol a nagyvilágban és ha éppen jó kedvében találja meg őt, megadja neki az enyhülést. De ez nem sűrűn fordul elő. Élvezi, ahogy farkáért könyörögnek a nők és már csak azért sem, nyúlna hozzájuk, hogy lássa gyötrelemtől eltorzult arcukat. Lélek fájdalma a legerősebb ajzószer a magafajta démonoknak. Most pedig ha kívülről látná magát, valószínűleg körberöhögné azt a szerencsétlen faszt, aki az ágyon ül és aggódó tekintettel figyeli boszorkája merev arcát. Éjfekete íriszei rásiklanak szemei sarkára, melyből egy királyos könnycsepp gördül alá. Idegen érzületek bontakoznak ki belőle, ami előrevetíti jövőjét. Ha bárki is rájön megingására, hogy egy olyan nőhöz fűzi a kelleténél szorosabb viszony, aki nincs azon a listán, melyekről lelkeit szedi be, úgy kivágják a retkes pokolból, hogy lába sem éri a földet. Hosszú életet során tapasztalta már mások megingását, olyan démonokét, akik az egyik leghatékonyabbak voltak valaha, egészen addig a percig, míg nem találkoztak azzal a nővel, ki felszínre tépte bennük szunnyadó érzelmeket. Ezek a démonok végül a pokol kapujában találták magukat, örökre száműzve onnan. Vannak, akik képesek voltak megszökni Lucifer elől, ám képességüket vesztett örök futásra ítéltetett szerencsétlenekké váltak, akik már csak árnyékai voltak régi önmaguknak. A szerelemnek nevezett dolog, volt ami tönkre tette őket. Büszke volt magára, hogy eddig egyetlen egyszer sem érezte úgy, hogy veszélyben lenne sorsa, most azonban, hogy a nő ájultan feküdt karjai között, úgy érezte ég talpa alatt a talaj. Muszáj volt valamit kitalálnia, méghozzá sürgősen. A nőről nem volt hajlandó lemondani és amennyire önző fasz volt, ha kell erőszakkal éri el, hogy a Boszorka is akarja őt. Arról viszont soha a redvás életben nem szerezhettek tudomást, hogy van valakije itt, éppen ezért azzal is tisztában volt, hogy a nőt előbb vagy utóbb el kell engednie. Szeme fog szúrni mindenkinek, ha túl sokáig rejteget itt valakit. És egyébként is. Ha a nő éli tovább megszokott ki életét, ő szemmel fogja tartani és rendszeresen meglátogatja őt. Addig megfelel neki ez a felállás, míg valamit ki nem talál, hogy úgy lehessen vele, hogy Lucifer ne dugja fel vasvilláját a formatervezett püspökfalatjába. Fejét gondolatban néhányszor falhoz csapkodta éppen úgy, ahogy nemrég még azzal a szőkeséggel tette. Elment a maradék kibaszott esze is, ha komolyan azon kezd filózni most, hogyan játssza ki Lucifert és Asmodeust egy nő kedvéért. Aki ráadásul még olyan engedetlen is, mint maga az Ördög. Talán éppen ez volt az, ami egyébként annyira tetszett benne. Bírta, hogy ennyire temperamentumos a kicsike, így legalább minden alkalommal, mikor visszapofázik neki, alkalmat ad rá, hogy megbüntethesse őt.
Gondolattól kéjenc vigyor jelent meg képén, éppen abban a pillanatban, mikor a nő ébredezni látszott. Megrebbenő sötét szempillák jelezték, hogy a halandó nőci jól végezte dolgát és visszahozta nőjét a jelenbe. Nagyon helyes, különben kénytelen lett volna ismét szétkenni egy agyvelőt a falon.
Mikor a nő elhátrált tőle nem húzta vissza magához, helyette felállt az ágyról és zsebre vágott kézzel nézett a Kleopátra frizurás nőre, aki egyből vette a lapot. Leszegezett fejjel felállt az ágyról, majd sietve távozott a helyiségből, az ásványvizet azonban itt hagyta, ha a nőnek esetleg szüksége lenne rá. Komorrá vált tekintete rásiklott az ajtó mellett a falon díszelgő nedves felületre, amely a takarítás nyomát jelezte, onnan pedig a boszorkára, aki összekuporodva nézett rá. Azúr színű íriszeiben félelem csillogott, amin egyáltalán nem csodálkozott. Bizonyára egy nő fejének ütemes falba veregetése nem tartozott naponta átéltek közé. Nos, ez majd megfog változni, ha bekerül a való világba. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy olyan szörnyűségeket megéljen, minthogy előtte kínoznak egy nőt, vadászok elől kell menekülnie azért, mert rájönnek arra miféle vér csörgedezik ereiben, illetve nem sűrűn találkozott még démonnal. Vannak, akik nála is jóval kegyetlenebbek, hiszen őt még nem is a félelem éltette, hanem a vágy, mely valljuk be azért jobb változat az előbbinél.
- Mi és most? És most megnyugszol végre és elfelejtjük, hogy valaha is találkoztunk ezzel a nővel. Mivel levezethettem a feszültséget, amit a te kis lázadásod szított bennem, azt hiszem kvittek vagyunk. Fátylat boríthatunk az egészre. – válaszolta halálos nyugalommal, majd vesztelgő mosolyra húzódott szája széle. Előhúzta zsebéből a kezét egy szál cigivel együtt, majd ajkai közé véve pirokinetikus erejét felhasználva meggyújtotta annak végét. Szívott egy mélyet belőle, mire annak vége a megszokott narancssárgás fénye helyett zöldes árnyalatban kezdett felizzani. Metsző tekintetét végig a boszorkán tartotta, aki még mindig összekuporodva ült az ágyon, félig sokkos-félig már józan állapotban.
- Ma éjszakára itt maradsz. Remélem eléggé megértettem veled mi történik, ha szökni próbálsz. Hidd el nem lesz nálam rossz. Ne tévesszen meg, hogy démon vagyok. –pofátlan vigyorra húzta száját, majd rákacsintott a boszorkára. – Most elmész és lezuhanyozol, addigra készítenek neked valami vacsorát közben pedig részletesen beszélsz nekem arról a faszról, akihez hozzá akarnak adni. Nemleges választ nem fogadok el. – elrugaszkodva helyéről megindult a kuporgó nő felé, majd mikor odaért hozzá hosszú ujjait a vékony karok köré kulcsolta és felrántotta magához. Ezúttal nem volt durva, ujjait nem vájta bele bársonyos bőrbe vont felkarjába. Felemelve fejét a plafon felé fújta sötét színű füstöt, melynek koránt sem olyan aromája volt, mint azoknak a szennyeknek, melyet a halandók szívtak. Ujjait felfelé csúsztatva nyakára, majd tarkójára simítva megfeszítette őket ezzel belemarkolva az étcsokoládé színű selymes fürtökbe. Miután hátrahúzta fejét és feltárult előtte kecses ívű nyaka, minden vér az agyából farkába áramlott, mely egy másodperc töredéke alatt gránitkeménnyé merevedett. Hogy megmutassa a hatást, melyet a nő váltott ki belőle, ágyékát a boszorka puha öléhez nyomta.
- Ott leszek én is, mikor letusolsz. Nézni akarom, ahogy a csupasz melleiden folyik végig a víz, miközben ívbe feszül a hátad. Nem érek hozzád, ha nem akarod, de látni foglak.
Hangja, miközben a nő fülébe suttogott, sötét fűszerezést kapott. Szinte lelki szemei előtt látta a jelenetet, melyet lefestett az imént, ám tisztában volt vele, hogy ez csak halvány árnyéka volt annak, amit ténylegesen látni fog.
Feszes ajkai közé vette a nő fülcimpáját, majd nyelvét végighúzva arcának vonalán, ajkainál ért véget útvonala. Szája birtoklóan csapott le nedvesen csillogó eperszínű ajkakra, miközben hangos morgás szakad fel legmélyéről. Ujjai erősebben markoltak a puha fürtök közé, majd nyelvét ellentmondást nem tűrően csúsztatta be a lágy hússzirmok közé. Úgy csókolta, hogy a nő minden gondolatot kisöpörjön fejéből. Ne gondoljon arra, hogy gyakorlatilag elrabolta, fogva tartja, nem akarta, hogy ismét megjelenjen előtte a kép, miként vet véget a szőke luvnya életének. Azt akarta, hogy lába közéből a nedvesség cseppjei folyjanak végig belsőcombján ezzel is kimutatva mennyire kívánja. Igen, azt akarta, hogy a karjai között tartott boszorka, az Ő boszorkája szinte epekedve kívánjon tőle még többet…

+18

Sejtette, hogy ezzel kifogja váltani a tűzről pattant kis boszorkából a haragot. Az, ahogyan arca megvonaglott felháborodásában, íriszei szinte szikrákat szórtak, gyönyörű arca pedig vörös árnyalatot öltött magára, még intenzívebb hatást váltott ki belőle. Farka egy pillanat töredéke alatt az eddiginél is keményebbé vált. Na, ez már tetszett neki. Imádta látni a benne dúló haragot, pedig még csak nem is kibaszott haragdémon volt. Őt a szenvedély éltette és az, ha a nők lába köze már attól bársonyosan sikamlóssá vált, ha csak rájuk nézett. Pontosan ezt a hatást kellett kiváltania belőlük. Tudják, hogy a mi a dolguk. Azonban az, hogy ezt a kis boszorkából ő váltotta ki, csak még izgalmasabbá tette számára a dolgok alakulását. Szinte már várta mikor vágja képen, hogy apró kis tenyere kivörösödjön a csattanástól. Az lett volna csak az igazi kéjmámor. Ő azonban semmit sem tett. Olyan kitartó volt, ami még Succort is elismeréssel töltötte el, pedig vajmi kevés dolog akadt már a Földön számára, ami meglepetést tartogathatott. A boszorka viszont nem olyan volt, mint azok a szukák. Ez mi sem bizonyította jobban, hogy végső akaraterejével is, de küzdött ellene. Menekülni próbált, pedig nem volt számára remény. Ha valakit nem akar elengedni, az nem is lesz képes távozni. Erejét blokkolta, bár akadt pillanat, amikor képes lett volna megszabadulni tőle, de ezzel a nőci nem volt tisztában. Nem is kellett tudnia róla. A nőt maga mellett fogja tartani mindenáron. Ha akarja, ha nem. Felőle aztán tehetett bármit, fenyegetőzhetett azzal, hogy az egész famíliáját ráküldi. Kibaszottul nem érdekelte. A boszorka akkor is az övé lesz, ha kell erőszakkal láncolja magához. Agyába nem kívánt belemászni, mert azt akarta, hogy saját magától mondja ki azokat a bűvös szavakat. Elakarta érni nála, hogy epekedjen érte. Ami talán már most sikerült is, még ha ő magának nem is vallotta be. Érezte a belőle áradó vágyat, miként izzó nyelve meggátolhatatlanul tőrt előle puha kis ajkai között. Hosszú ujjait keményen markoltak bele a bársonyos, gesztenyeszín fürtjeibe miközben fejét hátrahúzta. Érezte, hogy lehunyt szemei alatt pupillája kifolyik medréből és elárasztja szemének egészét. A nő bársonyos, vágytól fűszerezett hangját hallva, kéjes vigyor ömlött szét képén. A boszorka ezek szerint feladta és már nem kíván harcolni ellene. Jobb is. Sosem folyamodott erőszakhoz, mivel nem is volt rá szüksége. A bigék egymás után térdeltek le elé, hogy buja, nedves kis ajkaik közé vegyék szerszámát. Megtisztelésnek vették, hogy gyönyört okozhatnak egy igazi démonnak, aki olyan extázist adott cserébe nekik, amit többé senkivel sem fognak átélni. Éppen ezt akarta a boszorkával is. Új kapukat nyit ki előtte, mely mögött gyönyörsikolyok hallatszanak, szex jellegzetes aromájától terhes a levegő.
Ajkait elszakította a nőétől, de nem húzódott el. Nyelvével végigszántott finom vonalú állán keresztül egészen a csinos kis fülcimpáig, melyet fogai közé vett és morzsolgatni kezdett. Szabad kezével, melyel nem éppen a nő hajzuhatagába markolt, levezette nyakának vonalán kellemesen domborodó kebleiig. Hajszál választotta csak el attól, hogy leszakítsa róla a vékonyka anyagot, ami eltakarja előle a nő bájait. Mikor már nem bírta tovább, és félő volt, hogy farka szétdurran nadrágjában felkapta a pillekönnyű testét és feszes léptekkel megindult a fürdőszobája felé, mely egyenesen a lakosztályából nyílt. Sokkal nagyobb méretű volt, mint az előző, amiben nemrégiben voltak. Fekete márványcsempe, a szürke és hófehér burkolat modern hatást nyújtott. Letisztult formák uralták a teret. Semmi giccs vagy antik bútor. Gyűlölte azt a korszakot, ez a stílus sokkal inkább illett hozzá, mint egy kibaszott XIV Lajos korabeli okádék.
Boszorka hátát nekidöntve a falnak ismét lecsapott vérbővé csókolt ajkaira. Egy pillanatra sem szakadt el tőle, még annyira sem, hogy engedélyezze, hogy a másik levegőt vegyen. Nyelvét átszívta saját szájába, miközben formás combjait dereka köré fonta. Mély nyögés szakadt fel ajkai közül, mikor a nő öle gyémánt keménnyé merevedett farkának dörzsölődött. Szinte farmerján keresztül érezte forróságát és a tudat, hogy így még egyetlen faszkalap sem volt még a kis boszorka combjai között, csak még tovább feszítette benne a húrt. Tenyerét formás feneke alá simítva, ujjaival belemarkolt félgömbjeibe, majd elrugaszkodott vele a faltól annyira, hogy letegye őt a földre. Ajkait elszakította a nőétől, majd csupa pupilla tekintete mohón falta sebes tempóban emelkedő és süllyedő halmait valamint kipirult arcát. Fenséges látvány volt, olyan gyönyörű, melyet még rohadt háromezer-kétszáz év alatt nem látott. Olyan ősi ösztönöket cincált fel benne, amire eddig egy nő sem volt képes. Az övé volt. Csak az övé. És tudta, ha bárki is megérintené tulajdonát, mészárlásba kezdene. Beleket, gerinceket, fejeket tépne ki szerte az államban. Sőt... a világon. Képes lett volna rá, hiszen morális gátjai már nem voltak. Hogyan is lehetett volna, mikor már több ezer éve a pokolban rohadt? A testén bár nem látott változás, ha valaha is volt lelke, most már bizonyára gennyben fürdött és oszladozott mint a rohadt hús.
- Tehát nekem kell téged vetkőztetnem… - ismét a rá jellemző sötét vigyorra feslettek ajkai, majd közelebb lépett hozzá. Izzó tekintetét még utoljára végigfuttatta a nőn, majd jobb karját felemelve, ujjait ráfonta felsőjére, erősen rámarkolt végül egy hirtelen rántással leszakította róla az anyagot, melynek foszlányát elhajította a szoba túloldalára. – Nem marad sok ruhád, amibe hazamehetnél. Barom vagyok… de hisz nem is mész… - vigyorogva beszívta saját alsó ajkát. – Így nem leszek képes tartani magam a megbeszéltekhez. Megadtam a lehetőséget, hogy távol tarts magadtól, de te nem éltél vele. Nekem ettől csak jobb. És neked is az lesz, szivi.
Hatalmas tenyerét végighúzta melltartóba zárt mellein, lapos hasán egészen a nadrágjáig. Begörbítve mutató és középső ujját megrántotta nadrágját, mire gombja egy fájdalmas nyögések közepette elpattant a messziségbe. Mikor meglátta fekete csipke alsóneműjét, ami éppen ugyanolyan volt, mint a melltartója, valami elpattant benne. Képtelen volt tovább türtőztetni magát. Bőre megfeszült, erei kidagadtak szerte a testén, farka fájdalmasan megrándult farmerjában.
- Kibaszott élet… - morogta eltorzult hangon, majd egy röpke másodperc alatt megszabadította a nőt nadrágjától is. – Nem láttam még ennél farokkeményítőbb látványt. Ha az ízed is legalább olyan, mint az illatod vagy a tested, retek jó este elé nézünk. – szűrte ki fogai között.
Gondolatának erejét bevetve elszakította melltartójának csatját, ám a háromszög alakú csipkét, mely mögött az édes gyönyör várta, még nem szakította le. Tenyerébe vette a nő egyik halmát és ujjaival izgatni kezdte az egyre keményedő bimbókat. Ráhajolva nyakára, nyelvével lángösvényt húzva málna ízű porcelánfehér bőrére egészen addig, míg fülkagylóit el nem érte.
- Az enyém vagy. Kurvára nem foglak odaadni annak a fasznak. Lefosom a népedet és lefosom a világbékét, amit ezzel a menyegzővel akartok elérni. Többé egy faszkalap sem érhet hozzád, csakis én. Csak én kóstolhatom bőrödet. Csak én lehetek az, akiért epekedhetsz. Ellenkező esetben megölöm az illetőt, gerincét a száján húzom ki és visszanyomom a torkán, hogy abba fulladjon bele. Remélem érthető voltam, szivi. – morogta bőrébe, majd szavait követően jobbját lesimította hasán át a bugyijáig, mely alá bekúsztak ujjai. Mikor megérezte forróságát és azt már most mennyire készen állt rá a nő, még közelebb lépett hozzá teljesen hozzápréselve karcsú testét a jéghideg márványfalhoz.
Mutató ujjával egészen mélyre siklott nedvtől csillogó hasítékában, majd kihúzta onnan azt és saját ajkaihoz vezetve lenyaltra róla nektár édes kéjnedvét. Élvezettel vett magához minden cseppet, miközben tekintetével fogva tartotta a nőét. Hátrébb lépve egyet, démoni szemeivel vezette végig formás mellein és nőies vonalain.
- Gyönyörű vagy… Egy nő sem érhet a nyomodba. És igazam volt. Az ízed legalább olyan jó. – jegyezte meg karcos hangon. Egy pillanatra elgondolkozott, majd vigyora még szélesebbé vált. – Most az egyszer valóban választást adok neked. Nem lesz következménye annak, ha nemet mondasz. Kívánod, hogy én magam mosdassalak meg? Ha igent mondasz, nincs vissza út... – nyelvét végighúzta alsó ajkán, majd tekintetét elszakítva testéről rávezette kékcsillámos íriszeire azt várva, hogy a nő válaszoljon kérdésére.

+18

Sokan mondták már léte során, hogy egy igazi seggfej, akit senki és semmi nem érdekel. Lényegében ez valóban így volt, azonban egy valaki nagyon is érdekelte őt. Saját maga. Nem törődött azzal, hogy másnak mi a jó, tett arra, hogy mások érdekeit tartsa szem előtt. És ez most is éppen így volt, bár a boszorka egészen más lapra tartozott, mint azok a koszlott bigék, akikkel eddig dolga volt. Nem mozgattak meg benne egyetlen eddig egyetlen olyan érzést sem, amelyek tudatában eddig nem volt. Ha rájuk nézett csak egy megrontandó lelket látott bennük, akit miközben megkefél megpecsételi a lelkét. Lényegében triplán jól járt a dologgal. Energiával töltötte meg magát, népesítette az alá tartozó démonok táborát valamint testi szükségeit is kielégítette. Miután elvégezte feladatát, mindenki mehetett amerre látott. Jobb esetben. Rosszabban pedig ugyanúgy végezte, miként a többi áldozat, akik haragjának vagy éppenséggel unalmának kereszttüzébe került. Gondolta, ha kibaszott jó fej módjára előadja, hogy megadja a lehetőséget a nőnek a választásra, és rossz válasz esetén semmilyen megtorlásban nem részesül, még előnyt is kovácsolhat a dologból. A nő értékelni fogja próbálkozásait és végül ő lesz az, aki megkéri mégis csatlakozzon hozzá. Őt pedig megtanították arra, hogy sose utasítson vissza egy hölgyet. Úriember módjára teljesíti kérését és csatlakozik hozzá. Remélte, hogy ez a verziót fogja a boszorka választani, máskülönben megint előtérbe kerül a tirpák énje, akit a legkevésbé sem érdekel, hogy a karjai között tartó aprócska nő, mit is akar. Megteszi vele, amihez csak ingere van. És vele kapcsolatban elég sok mindenhez van az. Legszívesebben már rommá kefélte volna, ezernyi pózban letoltak már néhány menetet gondolatban. Ülve, állva, falhoz döntve, a földön fekve, mosdóra pakolva de még kibaszott hídban is megcsinálta már a boszorkát.
Sötét mosoly ült ki képére, mikor a tisztázni kezdte a helyzetet, hiszen már sejtette, hogy mi lesz a válasza. Éjszínű íriszei rásiklottak vérbővé csókolt ajkaira, azonban nem azok a szavak hagyták el hússzirmait, melyeket várt. Arcán nem ütközött meglepetés, ennek ellenére mégis sikerült nem várt fordulatot hoznia a kicsikének. Állkapcsán megrándult egy ideg, mikor egy pillanatra összeszorította azt, izmai pedig megfeszültek. Na ennyit a kikúrt úriemberségről. Felajánlja ő pedig azzal a lendülettel pofán is bassza ajánlatával. Egyetlen gond volt csupán. Ez rohadtul nem fogja érdekelni. Meglehetősen nehezen viselte, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. A forgatókönyvet ő írja, nem pedig a boszorka, noha megértette annak indítékait. Nyilván nem tett jó benyomást az, hogy előtte erőszakoltatott meg egy bigét, eltörte annak halandójának gerincét egy könnyed mozdulattal és végül szétforgácsolta a szöszi fejét hálószobájának falán. Ez azonban mind azért történt, mert akarata ellen szegültek. Bár most nem akart ölni, hiszen ennél sürgetőbb gondja támadt, a nő ezt még megbánja. De stratégiát vált. Mivel a nőjét nem akarta fizikailag bántalmazni… és a kibaszott élet valamilyen beteges módon ezúttal már lelkileg sem, másképp vesz revansot rajta.
Közelebb lépve boszorkájához tenyereit a hűvös márványcsempére tapasztotta a csinos kis fülkagylói mellett, végül pedig közelebb hajolt hozzá úgy, hogy az imént említett kis testrészét izzó ajkai érintsék. Termetével gyakorlatilag így teljesen betakarta őt, minden menekülési útvonalt elvágott előtte.
- Úgy látom drágám nem igazán vágod a dolgokat. Akkor még egyszer és utoljára rögzítem a csinos kis fejecskédben. Az enyém vagy, és ha azt mondom, akkor így is van. Nem kérek ehhez kommentárt fűzni, maximum csak abban az esetben, ha helyeslő választ adsz. Nem vagy játékszer, ugyanis a tulajdonom vagy. Ha kibaszott játéknak tartanálak, már rég füstölne a lyukad, miközben a kemény farkamat ki és be tolom benne. Fogalmam sincs, hogy miféle mágiát vetsz be rajtam, de sikerült elérned azt, hogy igazán akarjalak, úgy ahogy még soha senkit ezelőtt. Ami nem feltétlenül jó a számodra. Sőt… egyáltalán nem, ugyanis többet nem szabadulsz tőlem. – morogta sötét fűszerezésű baritonján, majd nyelvével végigsimított fülkagylóján, míg balját elvonva a csempétől végigsimított kulcscsontján és levezette hosszú ujjait a kerek, immáron fedetlen eszményi keblekhez. Szerszáma fájdalmasan megrándult sötét farmerjának börtönében, mire azt a nő puha öléhez, jobban mondva a magasságkülönbség miatt inkább a hasának nyomott.
- Ja igen. Egyébként pedig, formaiság kedvéért mondtam, hogy választhatsz. Nem éltél a lehetőséggel, így a kezembe kell vennem az irányítást.
Ujjait a boszorka vékonyka felkarja köré fonta, miközben gondolatának erejével megnyitotta a zuhany csapját. Mivel rajta még volt ruha, hátrébb lépett és éhes tekintetét végigvezette a nőn, végül pedig lehúzta magáról a felsőjét és fekete farmerját. Gyorsabban szabadult meg tőlük, mint ahogyan a boszorka ruháit tépte le róla, majd kinyújtotta karját, hogy közelebb rántsa magához karcsú, meztelen testét.
- Nem foglak bántani, úgyhogy nem kell ettől tartanod. Az, hogy más képét kérdezés nélkül leszakítom nem azt jelenti, hogy veled is megfogom tenni. – morogta miközben ujjbegyeivel végigsimított a hátát fedő bársonyos bőrön a gerince mentén, egészen addig, míg fehérneműje csipkéjéig el nem ér, melyet végül hasonló sorsra ítélt, mint a többi ruhadarabja. Már csak azért is itt kell maradnia, hiszen egyetlen épp szövet sem maradt, amivel kimehetne az utcára. Mondaná, hogy sajnálja, de nem. Nincs szebb látvány egy nőnél – pláne, ha a sajátjáról van szó -, mint mikor meztelen. Hetyke keblek, meredező bimbók amik arra várnak, hogy ajkai közé vegye őket. Amit persze meg is tesz majd végül.
Ellentmondást nem tűrően kezdte tolni maga előtt a nőt, egyik kezével a derekánál míg a másikkal a fenekénél fogva. Így, hogy már semmi nem volt mi takarná előle a szépséget, megkérdőjelezte azt a döntését, hogy valóban nem fog-e semmit tenni vele. Hogy képes lesz-e kibírni anélkül, hogy beakasztana neki és addig kefélné, míg a nő sikítva nem élvez el karjai között. Ó baszd meg, lehet hogy nem volt a legjobb ötlet, hogy együtt fürödjenek, de már nincs visszaút. Nem fog meghátrálni, ugyanis ő akart lenni az, aki megmosdatja Tulajdonát.
A zuhanyból folyó vízsugár egyszerre érte el őket. Telekinetikus erejét felhasználva a zuhanyfülke méretes ajtaját visszacsúsztatta a helyére ezzel bezárva magukat a párás, szűk helyiségbe. Démoni íriszeivel pillantott ismét végig a nőn, már teljes meztelenségében. Testének minden apró centijét feltérképezte, és most hogy a kellemesen meleg vízcseppek végigfolytak keblein, csak még gyönyörűbbnek látta őt. Egy pillanat tört részéig belefeledkezett a látványba, mialatt karcsú vonalain siklott végig tekintete. Testében feszülő vágy leolvasztotta képéről a vigyort, izmai pedig megfeszültek lávaforróságú bőre alatt. Erei kidagadva rajzolódtak ki karján, ahogy a nő fenekébe markolva közelebb rántotta őt magához. Hallójárataiban visszhangot vert szívének heves ritmusa, ami ezúttal nem hatott rá irritálóan. Kifejezetten élvezte ezt az emberi mechanizmust mi létének elengedhetetlen feltétele volt. Vett egy mély lélegzetet, hogy magába szívja a párafelhőn keresztül is tisztán érezhető vágy összetéveszthetetlen aromáját, mely egyszerre gyengítette és töltötte fel energiával. Aggasztotta az, hogy ennyire élvezi a nő minden lélegzetvételét és szívdobbanását. Már-már olyan volt, mint egy kibaszott szerelmes. Állkapcsa megfeszült, majd ujjai közé fogta aprócska állát úgy döntötte fejét, hogy tengerkék íriszei egyenesen rá szegeződjenek.
- Kurvára nem fogsz ennek örülni, de egyszerűen nem tehetek mást. Gyűlölhetsz, ha akarsz. Még az is elviselhetőbb annál, ha elveszítelek. Arra pedig még esélyt sem adok. Szükségem van rád, ha tetszik neked, ha nem. Lövésem sincs, mit kezdenék magammal, ha nem láthatnálak többé… később majd megköszönöd. Vagy nem.
Egyesek szerint talán élete legnagyobb hibáját követte el ezzel, ő azonban egy pillanatig sem érezte azt, hogy megfogja bánni. Egyszerűen kurvára meg kellett tennie főleg, hogy a boszorkáját, a tulajdonát, a nőjét egy papírfasz mágusnak kívánják odaadni. Azt akarják, hogy vele legyen, együtt háljanak csakis a kibaszott békéért. Lefossa a békét és lefossa azt, hogy más mit akar. Nem fogja miattuk őt elveszíteni.
Feszes ajkai közül mély, durva hangzású latin szöveg tört fel, miközben jobbját felemelve a nő lapockái közé vezette és jelét véste rá. Erősen koncentrált, hogy képes legyen megpecsételni őt, hiszen a létének több mint háromezer éve alatt sosem tett még effélét. Tisztában volt vele, hogy a boszorka gyűlöli fogja ezért, de később majd hálás lesz érte, hiszen így már fizikailag is megmutatkozott márványbőrén az, hogy hozzá tartozik. Egyetlen démon vagy mágus nem kaparinthatta már meg őt, csakis akkor, ha őt előtte megölik és a pecsét feloldódik. Az pedig sosem fog megtörténni… Bár ez nem olyan volt, mint az, amikor valaki lelkét veszi el, mégis rengeteg hasznos dologgal járt. Mostantól mindig tudja hol van, bárhová is menjen. Nem veheti el lelkét egyetlen démon sem rajta kívül, így lényegében megóvja őt. Végezetül pedig anélkül láncolja magához, hogy lelkét elvenné és a pokolra taszítaná. Bár nem ringatta magát abba az illúzióba, hogy nem fog sosem megtörténni, hiszen tudta, hogy másképp nem lehet vele örökké. De egyelőre inkább távol tartotta volna őt a lent váró szenvedésektől...

+18

Mégis mi a rohadt életet művelt? Egy szánalmas idióta volt, aki egyetlen éjszaka alatt teljesen kifordult magából. Néhány órája még bőszen keféltette a halandót a nőjével a kikötő lágy ölén, most pedig, mint valami hős szerelmes lúzer, nyáladzó szöveget tolt az előtte álló boszorkának. Mégis mikor vesztette el józan eszét? Több mint háromezer éve taposta a földet, de még egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy valakire másként tekintett volna, mint egy potenciális szolgára a pokolban. Hiszen végeredményben ezért is gyűjtötte olyan bőszen őket. Minél több lélek tartozott hozzá, annál nagyobb volt a hatalma. És büszkén állíthatta, hogy az egyik leghatékonyabb démonok egyike volt, nem csak Asmodeus rendjében, de az egész rohadt Pokolban. Gennyes, lángok martalékává lett kátrányos lelke nem ismert kegyelmet senki számára, amiatt volt az, hogy olyan jó kis munkaerő volt Lucifer számára. Hite nem ingott meg, nem érzett szánalmat. Rezzenéstelen tekintettel nézett végig kínzásokat, sőt még örömét is lelte benne, akkor pláne, ha ő maga kínozhatott. Noha nem Barbelo rendjéhez tartozott, akikre ez a fajta agresszió a leginkább jellemző volt, mégis kéjes élvezetet nyújtott számára az, ha mások kíntól vergődnek. Maga részéről, ha gyötörhetett azt inkább a kefélés édes fűszerével tette még izgalmasabbá, éppen úgy, ahogyan a kikötőben is. Kár is lett volna tagadni, léce kőkeményen meredezett látva az erőszakolt nő arcán lévő fájdalmat, undort, félelmet és tehetetlenséget. Beteges lenne? Egészen biztos, és erre még büszke is volt. Mindezek ellenére pedig most mégis úgy viselkedett, mint egy megveszekedett idióta. A boszorka kékcsillámos, lelkének tisztaságát tükröző lélektükrei úgy vonzották őt, akár a mágnes. Nem olyan volt, mint a többi bige, akikkel léte során találkozott, és nem azért, mert nem tárta szét azonnal kecses kis combjait előtte, hogy tövig nyomja benne farkát. De még csak nem is az állhatott a háttérben, hogy ennyire harcolt ellene és talán tetszett neki küzdőszelleme. Sokan álltak már úgy előtte, hogy előadták a nehezen kapható luvnyát, aztán közben ázott a lábuk köze a kéjnedvben. Szűzkurvák százezer számra rohangálnak az utcákon. Egyelőre nem tudott rájönni, hogy mi volt a nőben, ami ennyire kifordította őt magából, de végtére is halál mindegy. A nő az övé volt, most pedig már nem csak elméletben. Beleégette lelkébe jelét, ami őt szimbolizálta, ami végül lapockái közötti fizikálisan is megjelent. Meg kellett tennie máskülönben tudta, ha elengedi akkor könnyen elveszítheti, ezt pedig kibaszottul nem volt hajlandó engedni. Mindig megszerezte magának azt, amit vagy akit akart. Nem volt kivétel. Nem a boszorka lesz az első, aki meghaladja képességeit. Ha kell meggyűlölteti magát vele, rohadtul mindegy. A lényeg az volt, hogy akkor is az ő tulajdonát képezze. Erőszakkal tette magáévá, amit esze ágában nem volt visszacsinálni. Az egyetlen, ami a boszorkát megfoszthatta a pecséttől az, ha végül Succort is elteszik láb alól. Az pedig valljuk be, kurvára nehéz menet lenne. Számtalan bosszúállóval volt már dolga, de mindegyiknek beletört a bicskája. Hiába is, túl nagy falat volt egy morális gátakkal rendelkező mennylénynek, egy olyannal szemben, aki bármire képes volt a túlélés érdekében.
Szurok színben ázó íriszei rezzenéstelenül figyelték a nő arcán végbemenő változásokat. Az eddigi félszeg zavartságot és döbbenetet, amit pofátlan viselkedésével kiváltott a nőnél, átfordult félelembe, végül pedig lágy, éteri vonásai fájdalomtól rándultak össze. Minden bizonnyal égette bőrét a lenyomat, de ez sem szabott gátat annak, hogy befejezze, amit elkezdett. Nem érdekelte, hogy a nő kíntól elgyötörten rándul össze, ugyanis számára csakis a végeredmény számított. A kis boszorka pedig még rohadtul megfogja ezt köszönni neki. Egyrészt mert megszabadította egy kudarcra ítélt érdekházasságtól, másrészt pedig rosszabbul is járhatott volna. Kibaszott nagy szerencséje volt, hogy Succor figyelmét keltette fel, nem pedig egy olyan pokoljáróét, aki abban leli örömét, hogy a legdurvább kínzásoknak veti alá, miközben erőszakolja őt csupán szórakozásból. Akadnak ilyenek szép számmal lent, így hát ilyen tekintetben Succor is a jobbak közé tartozott.
A boszorka kifakadása nem érte meglepetésként. Blazírt fejjel figyelte őt és hagyta, hadd mondja a magáét, majd mikor végül elhallgatott kristályos könnyek buggyantak ki akvamarin szín íriszei rejtekéből. Succor állkapcsán egy ideg megrándult és érezte, hogy izmai pattanásig feszülnek, melytől sűrűn hálózott erezete kidagadt bőre alatt. Aprócska meglendülő tenyér olyan volt számára, mint a nyári fuvallat. Semmire ereje nem volt, még csak arca sem mozdult meg a becsapódástól. Ha nem a boszorkája állt volna előtte, elkapta volna az illető karját, aki volt olyan idióta és képen törölte őt, majd szilánkosra tördelte volna csontjait. Miután a nő lehiggadt felemelve jobbját, mutató és hüvelyk ujja közé csippentette apró állát, majd maga felé fordította arcát, hogy ezáltal kényszerítse a nőt, hogy egyenesen rá emelje fájdalmat tükröző szivárványhártyáját.
- Az ígért szó mit sem ér egy démon szájából, akkor ha a tulajdonáról van szó. És most már te is az vagy. Az én tulajdonom. A lelkedbe sütöttem a jelemet azért, hogy minden kibaszott démonfatty, vámpír, angyal de még a családod is tudja azt, hogy az enyém vagy. Nem úgy pecsételtem meg a lelked, amire te gondolsz. Nem kerülsz pokolra. Ahhoz hogy a lelkedet is megkapjam a te beleegyezésed is kell. Kibaszott szabályok kötnek. Azonban nehogy azt hidd, hogy nem venném el azt is, ha tehetném. Ezzel a jellel üzenetet küldök minden kibaszott mágusfasznak, hogy a közeledbe ne merjenek menni, máskülönben kihántom őket a bőrükből és megzabáltatom a kutyáimmal. Éppen ezért aligha hiszem, hogy bárki is érdekházasságba akarna kényszeríteni már. – ajkai semmi jót nem ígérő ördögi vigyorra feslett, végül pedig még hozzátette. – Légy hálás szivi. Vagy talán szívesebben rohantál volna a mágus karjai közé?
Hosszú ujjait lecsúsztatta a nő kecses hattyúnyakára, kulcscsontjára, végül pedig tenyerébe illő ingerlő mellein simított végig, miközben egy lépést tett előre maga előtt tolva a kis boszorkát. Tövises íriszeit a nőébe döfte, miközben szabad kezével hátranyúlt pakolnivaló feszes félgömbjeihez. Lehajolva hozzá orrnyergét végighúzta finom rajzolatú arcélén, hogy pólusaiba, sejtjeibe áramoljon a belőle áradó energia. Gerincét végigfutó áramlat egyenesen a farkában ért célba. Annak legalább örült, hogy ilyen tekintetben nem változott semmit sem. Akárhogyan is kötődött a nőhöz, beteges hajlamaitól szerencsére nem vált meg. Talán még rosszabb lett, ugyanis őrült birtoklási vágya brutális méreteket öltött benne. Bárkinek képes lett volna nekimenni a nőjéért, aki csak két méteres körzetben megközelíti, vagy éppenséggel ráemeli tekintetét, ha csak erre ő külön engedélyt nem adott rá.
- Olyan kibaszott szexi vagy szivi, hogy egész álló nap pakolnálak. El sem tudod képzelni milyen rohadt nagy áldozatot hozok azzal, hogy nem kúrhatlak itt meg helyben. Tövig nyomnám beléd a farkam miközben te önkívületi állapotban sikítod a nevem. – hörögte démonivá torzult baritonján, majd hirtelen fordított egyet a nőn úgy, hogy annak nedves mellei a lecsapódó párától vizes márványcsempének feszüljön. Most, hogy a boszorka háttal állt neki, alkalma nyílt arra, hogy billogját szemügyre vegye. Tisztán kivehető absztrakt szimbólum kibaszott nagy elégedettséggel töltötte el. Jobbját felemelve végighúzta mutatóujját lapockái közötti bársonyos bőrfelületen, miközben ajkai önelégült vigyorra húzódtak.
Farka megrándult élvezetében, akárha figyelmeztetni akarná arra, hogy ő is ki akarja venni a jussát a nőből. Engedve kísértésének az említett testrészét a nő fenekéhez simította, miközben hatalmas tenyereit végighúzta karcsú darázs derekán, kiélvezve bőrének selymes tapintását. Míg az egyik megállapodott a másik tovább csúszott előre lapos hasára, egészen a meredező bimbókig, melyet ingerelni kezdett ujjaival. Kedve lett volna ismét megfordítani a nőt, forró ajkai közé vehesse a vérbő kis gombokat, azonban egyelőre nem mozdult.
Közelebb hajolva a nő nyakához orrnyergével félresimította vállára omló nedves tincseket, végül pedig izzó nyelvével lángösvényt indított el nyakszirtjétől egészen a csinos kis fülkagylójáig.
- Vagy talán meggondoltad magad? Szeretnéd, hogy megérintselek? Hogy nyelvemmel kényeztesselek? Azt mondtam, hogy nem keféllek meg, de arról szó nem volt, hogy nem nyalhatlak ki… -morogta fojtott hangon, ezt követően pedig azt a karját mozdítva, amely eddig a derekán pihent előre csúsztatta bársonyos lábaközéhez. – Ez az szivi… látod a tested könnyen elárul. Ő is vágyik rám. Imádom, hogy ennyire lucskos vagy tőlem.
Ujjai közé csípte finoman selyemhez hasonlatos nedves csiklóját és morzsolgatni kezdte azt, miközben farkát a nő eszményi hátsójához simította.