사과를 나무에서 멀리 떨어지지 않

To: My Dear Mother

Ráérősen egy utolsó pillantást vetettem a bejárati ajtó melletti falon lévő egész alakos tükörbe. Tükörképemet fürkészve egy gyors igazítást ejtettem a galléromon és ingujjamon majd már segítettem is magamat bele hosszú vászonkabátomba. Miközben kileptem lakásom ajtaján már fordultam is azzal a lendülettel vissza az ajtóhoz, hogy a küszöbről nézve tartsak egy rövid leltárt, hogy biztos minden nálam van-e amire még a ma este folyamán szükségem lehet. Fejemben végigfuttattam a lehetséges tárgyak listáját miközben szemem végigpásztázta azon helyiségeket amik a jelenlegi pozíciómból is láthatóak voltak. Elégedetten konstatáltam, hogy mindenem megvan. Benyúltam az ajtó mellé azzal a céllal, hogy leoltassam a villanyt majd finoman behúztam az ajtót és kulcsra zártam.

Magabiztos és határozott léptekkel indultam el a lift felé. Szerencsére amikor beléptem az apró helyiségben senki sem tartózkodott. Megnyomtam a mélygarázshoz tartozó nullás gombot és már haladtam is lefele. Az igazat megvallva nem vagyok híve a közös liftezéseknek jobb szeretek egyedül tartózkodni a felvonóban. Szerencsére gyakori szituációnak számított az egyedüli utazás mivel az apartmanban komplexum ahol jelenleg már 4 hónapja élek nem sok lakóval rendelkezik. Ez leginkább a magas áraknak köszönhető. Csendes és nem túlzsúfolt pont nekem való és a környék is a lehető legnívósabb. Nem vitás anyám luxus iránti szeretetéből nem keveset örököltem. Gondolataimból a lift hangja ragadott ki. Ahogy kinyílt az ajtó további ráérős léptekkel ballagtam a közelben parkoló Jaguar XF-m felé. Mi tagadás nagy rajongója voltam mindig is a Brit autóknak. Amióta jogosítvánnyal rendelkezem azóta csak angol gyártmányú személyautókba fektettem be és ezalatt a sok év alatt sem csalódtam a szigetország gyártmányaiban.

Az autó távirányítót a jármű felé emeltem ezzel beindítva az önfeloldórendszert. Ajtaját feltépve elfoglaltam méltó helyemet a vezetőülésen, a kulcsot a nyílásba helyezve indítottam is a motort ami gyönyörű búgásával adta tudtomra, hogy készen áll az útra. A kormányt alászedve tettem egy éles fordulatot a mélygarázs kijárata felé. Kiérvén ráhajtottam a szokásos útra ami afelé az étterem felé vezettet ahol a szokásos családi vacsoránkat szoktuk megejteni édesanyámmal időnként.

A műszerfalra pillantottam majd kicsit erősebben a gázra léptem. Havi néha két heti rendszerességgel összeszoktunk ülni megvitatni a fontosabb eseményeket. Mind a ketten felnőtt emberek vagyunk sűrű beosztással ezért is tartom fontosnak ezeket a vacsorákat. Lehet, hogy nem az emberszeretetemről és megértőképességemről vagyok a leghíresebb de azért szeretem tudni, hogy mi folyik a családtagjaimmal. Hiszen finoman kifejezve a helyzet nem éppen mondható nyugodtnak és szokványosnak. Mint minden átlagos család a miénk is problémákkal küzd. Nem is kevéssel de ez már nem az én dolgom. Felnőtt emberek a szüleim, bízom benne, hogy ügyeiket is ennek fényében tudják intézni.

Tekintetemet levettem egy pillanatra az útról, hogy újra a műszerfalra emeljem. Az órát megfigyelve megállapítottam, hogy időben vagyok még. Híresen jól be tudom osztani századmásodpercre pontosan a rendelkezésemre álló időt. Sosem érkezem túl korán vagy túl későn. Mindig akkor jelenek meg amikor kell.

Elégedetten nyugtáztam, hogy a következő sarkon befordulva az úti célhoz érek. Az étteremhez érvén az autómból kiszálltam kulcsomat a kint álló fiú kezébe nyomtam némi pénz kíséretével. Beérvén a tágas étkezőhelyiségbe rögtön megpillantottam anyámat az egyik közelben lévő asztalnál. Elindultam felé és már fél úton jártam amikor is ő is megpillantott.
- Korai vagy ma. Sokat vártál rám?- könnyen meghajoltam köszönés képen és már húztam is ki a szemben lévő széket, hogy helyet foglaljak.